Szabadíts meg a gonosztól!

1Pt 5,8–9

A felvilágosult emberek közül sokan tiltakoznak a Sátán megszemélyesítése ellen. De bármilyennek képzeljük is formailag, s nevezzük akárhogyan, olyan szellemi hatalmassággal állunk szemben, mely erősebb nálunk, s ezt komolyan kell vennünk.

Jézust egész munkássága alatt kísértette a Sátán. A pusztától kezdve, egészen a keresztig. Az ellenséges démonok menekülve távoztak jelenlététől, szavától, hamarabb felismerték, mint saját tanítványai, hogy kivel állnak szemben. Ezekről nem mondhatjuk, hogy csak „képzelődött”, vagy, hogy a „benne levő gonoszsággal” (ahogy sokan beszélnek a Sátánról!) küzdött.

Van, aki azt mondja, hogy az ellenséget nem kint kell keresnünk, mert mi magunk vagyunk a magunk ellenségei. A gonosz valóban belülről támad – mert gondolataink felől, vágyaink felől közelít meg minket. Nem külső ellenségként kell tehát megvívnunk vele, hanem belül a szívünk mélyén.

Az úri imádság harmadik, ránk vonatkozó kérése is legalább olyan fontos, mint az előző kettő. Világosan mutatja ugyanis, hogy Jézus mennyire komolyan veszi az ellenség hatalmát. Mindennapi könyörgésre szánva.

Egy házasságnak is sok kísértése lehet, a fogadalom ellenére, ezért imádkozzuk együtt ezt a kérést is. Hiszen a paráznaság a gondolatokban, a szem kívánságában kezdődik (Mt 5,27–30!), s ha valaki ezt megengedi magának, sokkal könnyebben elbukik a hétköznapok harcában.

Ha egy szöget hagyunk szívünk falán a Sátánnak, a kabátját azonnal felakasztja!

Régi közmondás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024