Parancsoltam neked!

Jer 26,1–2

A Tízparancsolatban egyes szám második személyben fogalmazódtak a parancsok, ezért személyesen kell mindenkinek értelmeznie. Jeremiás először megpróbál kitérni Isten hívása elől, majd Isten mindig személyesen neki parancsol. Ha halljuk az Úr parancsát, először mindenkinek magának kell szembenézni vele, nem pedig a másikon számon kérni. Ezért kezdődik a felsorolás velem, mert a magam viszonyát kell előbb tisztázni. Csak utána fordulhatok a többiek felé. Ünnepelni nehéz egyedül, ezért adott nekünk a mi Urunk közösséget egymással.

Marc Chagall: „Ünnep” c. képén egy komor, imakendőt viselő férfi látható. A képen nem sok ünnepi van, a komor, szürke tónus, a mozdulatlanság az ünneplés mozdíthatatlanságára, merevségére utal. Ezért mozgalmas ellenpont, hogy a férfi fején kicsiben egy alak mozdul el az ellenkező irányba. Kifejeződik rajta a Törvénytől való tartás, maga a parancsolatok lényege. A művész egy másik képén, melynek címe: „A szombat”, hasonló rezignáltság érezhető, hiszen egy szegény család szombatját mutatja, az asztalon ott vannak a gyertyatartók, de üres az asztal, nincsenek az ünneplésnek igazi jelei. Mindenki megfáradva áll vagy ül a szobában, s az ágyban még egy beteg is fekszik. A kép szomorúságot áraszt, az ünnep hiányát.

Az ünnepet fontos megélnünk egyénileg is, de közösség nélkül nem tudjuk megosztani örömünket. „Megélni” – így fogalmaztuk, azt pedig igazán csak másokkal együtt lehet.

Éld! Te is!

Mert a játék szertartás, kultikus cselekvés, amikor a megszokás rendjéből átlépek az ünnepi rendbe.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024