Minden bűn közösségi cselekvés
Dán 9,1–19
A Szentírás szemléletmódja szerinti büntetést sokszor igazságtalannak érezzük. Mi az, hogy az atyák vétkét a fiakban? Hát miért nem mindenki a maga vétkéért bűnhődik?
A megbüntetem héber szónak van olyan jelentése is, hogy felügyelem, számon kérem. Mert azokat a bűnöket, amelyeket az atyák elkövettek, sokkal hajlamosabbak a fiak is elkövetni. A példa ragadós. Ha egy apa mindig megengedte magának, hogy ok nélkül kiabáljon gyermekeivel, akkor a fiúk is fékezhetetlenek lehetnek, mert nem tanulták meg indulataikat megzabolázni. Amelyik családban előfordul az alkoholizmus, ott könnyebben esnek csapdába a fiatalok is, és jóval korábban – amikor sokkal jobban árt! Ezért Isten figyel. Különösen azokra a dolgokra, amelyek egy családban nagy károkat okoznak. S odahat, hogy ne fordulhassanak elő!
Minden bűn tehát közösségi cselekvés. Amit én teszek, az hat a családom tagjaira is. Tehát minden bűn olyan, mintha követ dobnék egy tóba. Az egész vízfelületen végigmegy a hulláma!
Ezért Dániel bűnvallása is közösségi cselekvés. Bár ő nem vétkezett, mégis hordozza a bűn következményeinek terhét.
Mikor egyszer rávágtam édesanyámra az ajtót, majd nagy nehezen megbékültem vele – így szólt: „Mondta nekem édesanyám, hogy vissza fogod kapni a lányodtól, s bizony, igaza lett.”
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!