Legyek ura

1Móz 6,5–6

A XX. század egyik leghíresebb Nobel-díjas regénye nem véletlenül vette címét a Bibliából: Baálzebub = Legyek ura. Hiszen egy olyan ősi kérdéshez nyúl vissza ez a regény, mely mélyen a Bibliában gyökerezik, noha a mű nem utal közvetlenül az Írásra.

Természetes körülmények közé jutva egy lakatlan szigeten, egy csapat iskolás gyermek felnőttek nélkül rendezi be mini társadalmát, építi ki kapcsolatait, viszonyait. Foglalkozásokat választanak, melyekhez ragaszkodnak, van, akit kivetnek a közösségből, s megindul a harc a vezető posztért. Mindaz, ami évezredek alatt alakult ki a társadalomban, a gyermekek között néhány hét alatt végbemegy. Eljutnak a félelemig, a transzcendens megsejtéséig, amit egy póznára tűzött véres disznófej szimbolizál, melyre legyek szállnak. Ő a Legyek Ura. A cselekmény addig „halad”, hogy a gyermekekben „felébred” az ölés „vágya”, s noha előbb félnek megölni egy menekülő malacot, később saját társuk elpusztításáig is eljutnak. A véres üldöző játék rémisztő futássá lesz, a kis társadalom teljesen szétesik, s feloldást csak a szigetre érkező felnőttek jelentenek, akik jelenlétében újra helyreáll a rend, a gyermekek halálos üldözése ártatlan játékká szelídül.

Ez a regény jelzi azt, hogy van valami az emberben, ami nem a társadalom hatására alakul ki, hanem eredendően bennünk van. Erről mondja az ige, hogy az ember szívének szándéka gonosz (1Móz 8,21). Ez az eredendő bűn, melyből egyedül Jézus Krisztus tud kiragadni bennünket.

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között: hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.

Weöres Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024