Júdás halála

Mt 27,3–5

Van-e joga valakinek eldobni magától az életet? Nincs. Mégis az öngyilkosság a keresztyén etika egyik legnehezebb kérdése. Ott van visszafordíthatatlansága és megbánhatatlansága, másrészt szörnyű, ha valaki lemond a legnagyobb ajándékról, az életről. A XX. szd-i híres író, Camus az öngyilkosságot tartotta igazi filozófiai problémának.

A Bibliában három öngyilkosság fordul elő Júdásén kívül: Saul király és fegyverhordozója kardjukba dőltek egy vesztes csata végén (1Sám 31,1–5); Ahitófel azért lett öngyilkos, mert nem az ő tanácsát fogadták meg (2Sám 17,23); Zimri király pedig városa elvesztését nem bírta elviselni (1Kir 16,18).

Hiába gondoljuk, hogy ez „jogi” kérdés, ha nem számolunk Istennel, mint életadóval. Aki alkotott, de aki új életet is tud adni. Aki által újra célt és értelmet nyer valaki élete. Hiszen a bibliai példák is jelzik, hogy akkor követett el valaki öngyilkosságot, amikor élete kilátástalanná, céltalanná, elkeseredetté vált. Júdás esete még nehezebb, hiszen ő az egyetlen, akire maga a Biblia is azt mondja: a kárhozat fia. Többször beszélgettünk róla: megbánhatta-e tettét Júdás. A jelek szerint megbánta, de a megoldás helyét már nem találta meg. A filippi börtönőr viszont megtalálja, amikor hallgat Pál szavára, s nem vet véget életének. Magyarországon és Erdélyben is vannak vidékek, falvak, ahol sok az öngyilkosság.

A mi feladatunk nemcsak az élet igéjének hirdetése, hanem segítség és imádság azokért, akik élhetnének értelmes életet is ahelyett, hogy eldobják maguktól!

Az élet szent okból él, és élni akar.

Ady Endre

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024