Hideg szeretet

Mt 24,3–14

Kiránduljunk egyet az irodalom területére, hiszen sok író ragadja meg éppen az emberölés problematikáját, mint etikai kérdést!

Lev Tolsztoj: „Kreutzer szonáta” c. novellája, és Németh László: „Iszony” c. regénye ugyanazt a kérdést közelíti meg más-más oldalról: A házastárs meggyilkolásának megdöbbentő valóságát. Lehetséges, hogy akit az ember legjobban szeret, akivel összekapcsolja életét: mégis elpusztítsa? Hasonló családi tragédiákra sajnos sok példát tudnánk ma is mondani. Tolsztoj „hőse”, a férj vonaton utazva meséli el egy fiatalembernek a történetét. Németh László pedig Kárász Nelli Takaró Sándorral való házasságát az asszony belső vívódásain keresztül mutatja be, gyilkosságával együtt. Egyik műben sem találjuk a tettes egyértelmű elítélését. Tolsztoj egyáltalán nem ír róla, az Iszonyban pedig balesetként tűnik fel a gyilkosság. Mert mindkét mű egy dologról szól: a szeretet meghidegüléséről. Az ölés másodlagossá, mintegy szükségszerű következménnyé válik, sokkal borzasztóbb valóságra mutat rá a két mű: a szeretet hiányára.

Az utolsó idők jelei között mondja Jézus a ma is átélhető borzalmat: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” Nem magán a tetten van hát a hangsúly, hanem azon az időn, amíg oda eljut valaki. A bűn nem a tettet jelenti elsősorban, hanem azt az időszakot, amikor még szeretni lehetett volna egymást.

Tudok-e az egyre hidegebb világban a szeretet melegségével közelíteni másokhoz?

Minden szeretet fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de leverhetetlen fölkelés.

Ancsel Éva

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024