Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek?

Ézs 58,1–11

Az rögzült meg az emberekben, hogy az a böjt, ha visszavonulva éhezünk, s legfeljebb kenyéren és vízen élünk. Kétségtelen, hogy ez az egyik leggyakoribb formája, de a böjt lényege szerint sokkal több ennél a külsőségnél!

Aki elolvassa a fenti igét, meggyőződhet róla, hogy a böjt: „szabaddá lenni valamire”. Megszabadulok egy rossz szokásomtól, hogy helyette Istennek tetszőbben élhessek. Megszabadulok csavaros gondolkodásom önmentegetésétől, hogy a bűnvallásban megtisztulhassak. Megszabadulok… megszabadulok… megszabadítok…

„Akkor felragyog világosságod” – azaz a böjt belülről fog fényleni. Nem azért nem ragyog bennünk, mert nincs böjtünk? Az ige szerint a böjt áldásai egészen különlegesek! Isten azért parancsolta, hogy magunkat megtagadva hozzá kerülhessünk közelebb!

Böjtöt kell tartanunk, hogy Isten előtt kedvesek lehessünk. Önimádatból, mások imádatából, bálványoktól szabadulni, hogy az élő Isten szavát megérthessük. Kezdjük el még ma!

Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe, csak magamtól a másik felé fordulásba: egy jó szót szólni, egy beteget felvidítani, valakinek kezet nyújtani, megköszönni az ételt, óvatosan csukni az ajtót, nem megsértődni szíre-szóra, becsületesen elismerni a hibát, szelíden szólni, együtt sírni, együtt örülni, mindenre kellő időt fordítani…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024