Elfáradt test

Préd 12,12

Sok diák kérdezi tőlem (főleg vizsgaidőszakban), hogy szabad-e vasárnap tanulni?

Nehéz akár igennel – akár nemmel válaszolni. Ha nemet mondok, s valaki mégis tanul, lelkiismeretfurdalása lesz; ha igent mondok, azt mondják: milyen liberálisan kezeli a parancsolatot… (Hollandiai református atyafiak még azon is megbotránkoztak, hogy mi engedjük diákjainkat vasárnap visszautazni az internátusba.)

A vasárnap óráinak eltöltésével kapcsolatban nincs előírt tanításunk. Mit csináljunk egész nap? Azt tudjuk, hogy fontos megszentelnünk a napot, elmegyünk együtt a templomba, Bibliát olvashatunk, családi áhítaton vehetünk részt, együtt ünnepelhetünk. Ez semmiképpen nem hiányozhat a napunkból. Ha elmarad a templom, a csend vagy a közösség – az már nem igazi vasárnap többé.

Úgy gondolom, ha mindezt megtettük, szabadok vagyunk nehezebb időben (pl. vizsgaidőszak) a tanulásra is. De a tanuláshoz is szükséges a lelki erő, a nyugalom. Sok vizsgaidőszakot éltem meg én is úgy, hogy görcsösen hajoltam a könyv fölé, s azt vettem észre: három óra alatt csak 4–5 oldalt haladtam. Sokkal jobb lett volna egy felállás, séta, egy tea, egy rövid beszélgetés, mint akaratom csökönyös ragaszkodása a tanulnivalóhoz. Ilyen a vasárnapi tanulás is.

Meg kell állni időnként, erőgyűjtésre, tisztázásra, magunk összeszedésére.

A vasárnap ezt nyújtja nekünk, még vizsgaidőszakban is.

Noha szombat eltöröltetett, azért mégis alkalom ez ma is számunkra arra, hogy bizonyos meghatározott napon összejöjjünk az Ige hallgatására, a szent kenyér megtörésére és nyilvános könyörgésre, azután hogy a szolgáknak és a munkásoknak legyen idejük a pihenésre.

Kálvin János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024