Életem ideje kezedben van

Zsolt 31,15–16

A nyolcvanas években budapesti színházakban is játszották Brian Clark: „Mégis kinek az élete?” c. színdarabját, melyből nagysikerű film is készült. Nem véletlenül, hiszen a híres író egy olyan témához nyúl, ami ma is megosztja az embereket. Ez az eutanázia kérdése. A provokatív cím a műben szereplő főhősre utal: magatehetetlen beteggé bénult szobrászművész harcol a haláláért. Hogy ne mások, az orvosok vagy a rokonok döntsenek sorsa felől, hanem önmaga. Rejtve vagy sem, nemcsak az a kérdés vetődik itt fel, más dönthet-e az ember sorsa felől, hanem hogy maga dönthet-e?

A Biblia arról beszél, hogy az embernek „kimért” ideje van itt a földön, de ezt nem mi állapítjuk meg. Nem lehet erről önkényesen dönteni. Seneca azt mondta: a „bölcs addig él, amíg kell”. Tolsztoj egyik műve főhőséről így beszéltünk a gimnáziumban: „Halála értelmetlen halál volt, mert értelmetlen életet zárt le.”

Isten azt mondja nekünk, hogy életünk ideje (az új fordítás szerint sorsunk) az Ő kezében van. Még abban is bízhatunk, hogy Ő jól jelöli ki az időnket. Annyit ad, amennyi jó nekünk. Legyen számunkra – sok „életbiztosítás-reklám” mellett – biztonság az, hogy a mi legfőbb biztosításunk az Ő kezében van!

Ne mámort keress; igazságot.

S féltve őrizd, ha megtaláltad.

Értelme lesz életednek,

s boldogabb ember nem lesz nálad.

Siklós József

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024