Napi áhítat Archívum - Oldal 8 a 37-ből

Sóvárgó világban élünk

Róm 8,18–25

Ezt a sóvárgást érezzük magunk körül, s magunkban is. Jöjjön már el az Isten országa! Jöjjön már egy hiteles ember! Jöjjön már valami csoda! Hol vannak az ígéretek? Sóhajtozik, vajúdik ez a világ. S lecsap rá, ha végre valami mozdul. Lehet akár hamisság is, csak ne az legyen, ami eddig volt. Sok álpróféta használja ki ezt a nagy vágyakozást az emberekben.

A sóvárgás veszélyes, mert követelőzéssé válhat a keresztyénekben is, sőt megkeményíthet minket Isten felé. Hiszen, ha az istenfiak is csak „sóhajtoznak”, akkor mi a különbség? Ha mi is csak reménységben várakozunk, akkor minek vagyunk keresztyének? Ha a testünk megtagadása után is csak harcban lesz részünk, akkor mi értelme volt elkezdeni?

A kérdések őszintesége segít a válaszadásban is, hiszen óriási a különbség aközött, aki csak úgy van a világban és sóvárog, s aközött, aki tudja, hogy mire vár.

Az egyiknek ugyanis van élő reménysége, a másiknak nincs. Az egyiknek van élő Istene, a másiknak nincs. Az egyik meg tudja szólítani, a másik kapkod fűhöz-fához… Ezért fontos, hogy tanúságtételünk igaz legyen!

A különbség annyi, mint a paróka és az igazi haj között. Az egyik élettelen, a másik él. Az egyik takar, a másik véd. Az egyiket elfújja a szél, a másik csak lobog a szélben.

2024-10-22

Bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt

Napi áhítat

Róm 8,12–17

A tanú az Ószövetségben nemcsak személy lehetett, hanem akár egy kő is, ami emlékeztetett egy fogadalomra, egy Isten-tapasztalatra. Az ősatyák azért állítottak köveket, hogy el ne feledkezzenek Isten nagy tetteiről. A görögben a tanúságtétel szava a mártíromságot takarja. Amikor valaki szavának hitelességéért akár meghalni is hajlandó.

Egyedül tanúskodni – egy tömeggel szemben nagyon nehéz. De ha már ketten vagyunk, akár a világgal is dacolunk. Az ember könnyen elbizonytalanodik hitében, s a benne végbement változásokban. Ilyenkor hatalmas segítség, hogy a Lélek együtt tesz bizonyságot a mi lelkünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. „Annak ellenére, hogy…” Mert nem a jelenlegi állapotunk alapján igaz vagy nem a mi keresztyénségünk – még jó, hogy nem bízza magát Isten a mi eszünk járására! –, hanem az Ő váltságának változhatatlan ténye alapján!

Isten Lelke nem tanúskodik hamisan, csak azt erősíti bennünk, amit már valóban eldöntöttünk. Mellénk áll erőtlenségünkben.

Szép példával szemléltette valaki a Lélek tanúságtételét, hogy olyan helyzetekben is megerősít, amikor mi „alkalmatlanok” lennénk a bizonyságtételre: Egy gyermek és egy felnőtt együtt kapáltak két soron. A gyermek erőtlenebb, lassúbb volt, ezért a felnőtt „átkapált” az ő sorába. Egyedül nem tudta volna végigcsinálni.

2024-10-21

Isten Lelke lakik bennetek

Napi áhítat

Róm 8,9–11

Ahogyan korábban a bűn lakott (7,17–20), most a Lélek vesz lakozást az emberben. Ezek egymást kizáró ellentétes erők. A kettő együtt nem megy. Vagy, vagy. Ha Isten Lelke költözik be hozzánk, akkor otthonosan mozdít meg mindent, teszi helyére a dolgokat, takarítja ki a felesleget, tölti be életünket örömmel. Mint ünnepre készülődve egy otthonban, szinte minden átrendeződik, úgy költözik be a Lélek a szívünkbe. Rendet tesz, megtisztít.

Kérdés persze, hogy csupán „vendégként” jön egy időre, vagy Ő lesz a „ház ura”. Ha meghívom ugyan, de továbbra is én akarom megmondani, hogy mi legyen, akkor „megoltom” magamban, s nem lesz valódi változás az életemben.

Mert meghívhatom egy nagytakarításra is segítségnek, de megkérhetem arra is, hogy irányítson, emlékeztessen, szomorítson meg, győzzön meg, azaz legyen a Lélek a vezérem, tanácsadóm.

Tegye testemet is Isten szolgálatában áldottá: kezemet segítőkésszé, szájamat áldást hozóvá, szívemet az igazság iránt érzékennyé.

„Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek és ellenséges gondolkodásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” (Kol 1,21–22)

2024-10-20

Törekvéseink

Napi áhítat

Róm 8,5–8

Ez a törekvés szó a görögben gondolat és cselekedet azonosságát jelenti. Ahogyan Jézus már a gondolatot is véteknek minősíti, úgy beszél Pál is itt a törekvésekről, a gondolat erejéről, mely a tettek felé sodor minket.

A test törekvése hármas szinten nyilvánul meg: istenellenes = nem érdekli, hogy mi Isten akarata, megy amerre akar; engedetlen = tudja, mi Isten akarata, és ennek ellenére nem teszi azt; tehetetlen = meg van kötözve a bűnben, mintha hínárba került volna a mély vízben. Ennek vége: halál. Az ilyen ember nem lehet kedves Isten előtt! Lélek nélkül nincs élet!

Ebből kikerülni csak akkor lehet, ha valaki kívülről „levágja kötelékeinket”, s megszabadít minket. A Lélek szerinti élet következménye: élet és békesség.

Az a nagy fellélegzés, amikor a kimenekedés után az ember rádöbben, hogy ottveszhetett volna. S betölti annak békessége, hogy még élhet. Most már másként, mint eddig. Lélek által törekedve Istennek tetsző életre, bizonyságtételre.

A közelünkben tudott „nagyság” felemel, megnyugtat. A százados tölgy alatt mélyebbek lehetnek álmaink, mint a vézna akácfák alatt. A nagy emberek közelében békésebbek, határozottabbak vagyunk. Ahogy nő a „nagyság”, melynek közelében élünk, úgy lesz teljesebb az életünk. Igazi élet csak Isten nagyságának közelében élhető!

Ravasz László

2024-10-19

Nincs kárhoztatás!

Napi áhítat

Róm 8,1–4

Vége minden kishitűségnek! Eltöröltetett a halálos ítélet! Ezt igazán az élheti át, aki tisztában van vele, hogy bűnei miatt halálra van ítélve. Aki nem érzi maga felett „Demoklész kardját”, annak ez nem örömhír. Az potyának érzi majd a kegyelmet, s azt fogja gondolni, hogy bármit tehet, hiszen Isten már úgyis mindent megbocsátott. Csak annak nyílik meg a Róma 8, aki a Róma 7-ből érkezik. Addig semmit sem fog jelenteni.

„Krisztus Jézusban vannak.” Mit jelent ez a különleges fogalom? Nem eszközhatározó, de nem is helyhatározó – hanem egy titokzatos dimenzió. Amikor látok egy térdeplő embert, akkor nem lépek oda hozzá, s nem kezdek el neki mesélni valamit. Ő most egy másik „erőtérben” van. Istennel beszélget.

Krisztusban lenni annyi, mint megmártózni Benne, s betöltődni Általa, amikor senki és semmi nem léphet közénk! Teljes közösségben lenni Vele, érezni jelenlétét, szabadítását. Amikor mi sem kárhoztatjuk többé magunkat!

Gyermekekkel egyszer piros kartonból szívet készítettünk. A szív állapotát tisztáztuk, s ezért a közepébe beírtuk, hogy BŰN. Azután megpróbáltuk mindenféle módon onnan eltüntetni a szót: radírral, festékkel, letakarással, de nyilvánvalóan ott maradt. Akkor elővettem egy piros celofánnal borított szemüveget – s mikor azon keresztül néztük, nem látszott a felirat. Így nézi Jézus vérén keresztül Isten is a mi szívünket.

2024-10-18

Ó, én nyomorult ember!

Napi áhítat

Róm 7,14–25

Volt olyan idő, amikor vitába kezdtünk néhányan, hogy Pál ezt az újjászületése előtti állapotról írta, vagy az azutániról. Váltig állították néhányan, hogy előtte írta, hiszen egy újjászületett ember nem kínlódik így önmagával. Ő már meghalt a bűnnek. Nem lehet rajta ilyen hatalma. Ez a kín csak előtte lehetséges! A másik csapat velük szemben azt bizonygatta, hogy sajnos ezt Pál utána írta, mert az újjászületés után is megmarad a bűnös természet, s az a halálig kínt és szenvedést okoz. Sőt, csakis azután írhatta, mert előtte nem harcolt volna önmagával, hanem élt volna a bűnben mindenféle kín nélkül.

Az első csapat naiv volt, s még frissen vetette bele magát a hívő életbe, azt remélve, hogy „átváltozás” történt: titokzatos megszűnése a bűnnek. A másik csapat már túl volt néhány csalódáson önmagával kapcsolatban, s megtapasztalta, hogy csak „megváltozás” van, és semmi sem csettintésre történik. Isten munkája bennem, hogy nem engedek a bűnnek, hanem cselekszem az Ő akaratát.

Hogy mit hiszek magamról, s hogy milyen vagyok valójában, két különböző dolog. Néha keserves a szembesülés. De nagyon kell ahhoz, hogy minden öntörvényűség, gőg, szeretetlenség, ítélet eltűnjön belőlem, s helyébe léphessen az alázatos, szeretetteljes engedelmesség.

Isten egyáltalán nem végzett kísérletet a hitemmel, hogy megtudja, milyen. Hiszen tudta. Csak én nem tudtam. Ő mindig is tudta, hogy templomom kártyavár. De engem csakis azzal tudott ráébreszteni a valóságra, hogy összedöntötte.

C. S. Lewis

2024-10-17

A felszított kívánság

Napi áhítat

Róm 7,1–13

Vannak, akiket a figyelmeztető táblák éppen a veszélyes tett elkövetésére bátorítanak. Van, amikor egy célzott előadás a kábítószerről épp a kíváncsiságot ébreszti fel. Van, amikor a tiltás arra hívja fel a figyelmet, mi mindent lehetne még kipróbálni. Ez azonban nem zárja ki a figyelmeztetés, a felvilágosítás és a tiltás jogosságát, csak az ember ostobaságát jelzi.

A bűn miatt sok esetben teljesen fordítva gondolkodunk egy helyzetről, mint amilyen valójában. Hiszen, ha a Bibliában úgy keresünk történeteket, hogy „ezt még nem próbáltam ki”, akkor lesz bőven választékunk, mert fertelmes dolgokról számol be az ige. Csak arra ügyeljünk, hogy mindig hozzáolvassuk azokat a verseket is, ahol ezeknek a cselekedeteknek a büntetése is le van írva. Mert a kettő együtt igaz.

A törvény, az ige tehát azért van előttünk, hogy rámutasson határainkra. „A bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által…”

Hazugság esetén minden emberben fájni kezd valami ott belül. Ezt el lehet hallgattatni, de érvényre is lehet juttatni, hogy egyre érzékenyebb legyek minden bűnre, a parancsolat megszegésének minden fajtájára!

A „ne tanúskodj hamisan” nemcsak a hazugságról szól, hanem az önbecsapásról, előítéletekről, meggondolatlan kijelentésekről, a sok „nemről”, „igenek” helyett (Mt 5,33–37!).

A hazugság az a merénylő, ki legelőször is a világosságot oltja ki, az iránytűt töri szét, hogy azután „szabadon” dolgozhassék.

Pilinszky János

2024-10-16

Gyümölcseimről ismernek meg

Napi áhítat

Róm 6,19–23

A szégyen gyümölcseiről, vagy a szentség gyümölcseiről? Ezt viszonylag egyszerű megállapítani: Hogy megyek be a templomba, hogyan lépek keresztyén emberek közé a hétköznapokban? Szégyellem őket, vagy örömmel megyek közéjük? Szívesen beszélek magamról, mert életemben Isten munkálkodik, vagy rettegek, nehogy rákérdezzenek valamire, mert megint nem úgy éltem, ahogy kellett volna?

Félek a bizonyságtételtől, szolgálattól, mert hogy mondhatnék én bármit is, hiszen le fognak fülelni? Vagy tudom, hogy a bizonyságtétel nem rólam kell, hogy szóljon, hanem Jézus Krisztus kegyelméről, s ezért ez a szeretet megszólalásra vár bennem…

A szégyen bevallása a szentség kezdete, így sok jó dolgot is kezdeményezett már az emberben! Nem a keresztyén közösséget kell otthagyni, hanem lemondani a szégyen takargatásáról, segítséget kérve abbahagyni a bűn szolgálatát, s felajánlkozni az Úr Jézus seregébe.

Töltsd ki a következő listát:

szabadságom gyümölcsei:

engedetlenségem gyümölcsei:

kívánságom gyümölcsei:

engedelmességem gyümölcsei:

szeretetem gyümölcsei:

Az igazság őre légyen benned mindig az égi szellem,

hamis tanúságot ne szólj…

ne hazudozzál önmagadnak…

Dsida Jenő

2024-10-15

Kinek adod át magad?

Napi áhítat

Róm 6,12–18

„Ne engedelmeskedjetek testetek kívánságainak!” Ez magyarul nagyon furcsán hangzik. Hát csak kell ennem, aludnom, muszáj ruhát hordanom, ha hideg van…

Az eredeti görögben azonban olyan szó szerepel, amit így lehetne körülírni: „Ne hallgassatok rá, alárendelve magatokat” – s ez már sokkal jobban érthető. Mert valóban éhes vagyok, de ha van egy könyv, amit végig akarok olvasni, lehet, hogy mégsem annyira fontos az evés. Lehet, hogy nagyon álmos vagyok, de holnap egy dolgozatot kell megírnom, ezért tovább fennmaradok. Az ember nagyon jól tudja szabályozni kívánságait. Lehet azokat dédelgetni, hagyni, hogy eluralkodjanak rajtam. S a bűneimmel is így van. Nem kell a kísértésre hallgatnom!

„Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára!” Ez is nehezen érthető, de ha megint abból a képes beszédből indulunk ki, ami Pálnál szerepel, így is olvashatjuk: „Ne kapitulálj a bűn előtt, ne paktálj le vele megalkuvásokkal!” S az ember azonnal tudja, hogyan is szokott engedni az első gondolatnak, s szorítja sarokba a kívánsága, hogyan adja meg magát, és bukik el…

„Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként!” Ugyanazok a tagok, amelyek bűnbe vittek, igazság fegyvereivé lehetnek Isten kezében!

A focipályán az számít, hogy milyen ruhát öltök. S ha a másik zöld-fehér mezben van, én pedig piros-fehérben, akkor a pályán az ellentétes oldalra tartozunk. Nem lehet mindkét csapatnak játszani! Vagy a test vagy a Lélek!

2024-10-14

Azt tartsátok magatokról…

Napi áhítat

Róm 6,11

Az ember teste és lelke más nyelven ért. Önmagában a keresztség nekem semmit sem jelent, ha nem hiszek annak erejében. Isten felől azonban akkor is igaz! Épp az a csoda benne, hogy Ő ezt már akkor elvégezte értünk, amikor még bűnösök voltunk! Ő már akkor szeretett, amikor még nem is tudtunk róla!

Kegyelme nemcsak azoknak szól hát, akik hisznek benne, hanem mindenkinek! Jézus nemcsak azokért halt meg, akik átadják neki szívüket, hanem minden emberért! A gyermekkeresztség ezért a legkifejezőbb jelkép. Mert a gyermek a maga tehetetlenségében semmit sem tehet hozzá Isten kegyelméhez, míg a felnőtt könnyen azt hiheti, hogy rá azért igaz, mert „ő” döntött, ő bemerítkezett!

A gyermek teremtettsége alapján már úgyis Istené, ám Ő „megvásárolta” még egyszer az elveszettet, hogy a megváltás alapján kétszeresen is az Övé legyen, s tudjon emberi életet élni.

Az a kérdés tehát, mit tartunk magunkról, mert a tények változtathatatlanok. Isten kegyelméhez sem hozzátenni, sem abból elvenni nem tudok egyetlen cselekedetemmel sem!

Dédapám jegygyűrűjét eltette édesanyám, hogy majd jó lesz nekem. Ott várt a dobozban, amíg meg nem kérték a kezem. Addig egy szót sem szóltak róla. Ebből az egy gyűrűből kettő lett, az egyik felét én viselem, a másikat a férjem. Édesanyám hitében ez a gyűrű már akkor az enyém volt, amikor még reménységben sem volt jegyesem.

2024-10-13