Lk 16,1–12

Elég meglepő ennek az embernek például állítása, de Jézus nem is az embert dicséri, akit ő is hamisnak tart, hanem annak helyzetfelismerő képességét. Sáfár, aki tudja, hogy nemsokára elszámoltatja ura – s gyorsan cselekszik. Nem késlekedik „barátokat szerezni”, mert helyzete egészen megrémíti.

Jézus ezt becsüli benne, s hasonló realizmust várna el tanítványaitól is. Ismerjék fel, melyik helyzetben mit érdemes tenni, hogy majd lehessenek „barátaik”, akik közbenjárnak értük. Adják oda mindenüket, mutassák meg szeretetüket, hogy gazdagok lehessenek a mennyei hajlékokban.

Mert most csak sáfárok – de ha azzal nem bánnak jól, ami rájuk bízatott, nem lesz semmijük, ami sajátjuk lehetne. Nagyon hasonló a talentumok példázatának kicsengése is (Máté 25), hiszen először a gazdáé a talentum, amivel kereskedni kell, de a végén nekiadja a szolgáknak!

Számolunk mi azzal, hogy mi lesz a mennyben? Milyen szempontokat veszünk figyelembe döntéseinknél? Hányszor döntünk Isten szorzószámával szorozva, s hányszor a magunk szűklátókörűségével?

Gyémánthegyen állunk,

de zsebünkben kavicsok vannak,

Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,

kövér vánkosokká tömtük fehér szárnyaink.

József Attila

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Lk 12,13–21

A gazdagságnak van egy kísértése: az ember azt hiszi, hogy ezzel már övé a világ, s azt tesz, amit akar. Bármit megvehet, mindenki hajbókol előtte. Ez a gazdagság csábítása, mely hamis biztonságot ad, s szembefordít azokkal, akik rám vannak bízva.

A testvérpár nem tudott megegyezni a földi javak elosztásában. Ez gyakran előfordul, de az a legkeservesebb, hogy ezzel elveszítik a lelki javakat is: egymás szeretetét. Ami gazdagságuk lehetne akár lelki, akár testi értelemben, mind elvész! A kapzsiság, irigység Kain óta rontja testvérkapcsolatainkat.

A bolond gazdag valóban nem számol azzal, hogy Isten előtt is meg kell majd állnia. Nemcsak a földiekkel kell jól gazdálkodni, hanem a lelkiekkel is. A kettőt sokszor kijátsszuk egymás ellen, pedig mindkettő egyformán fontos. A földi javak is ránk vannak bízva, s azok is számon kéretnek majd. De a lelki javak is. A földi kincsek itt gyűlnek, a mennyei kincsek odafent. A földi kincsek másoké lesznek, mert nem vihetünk belőle semmit magunkkal, de a lelki kincsek odaát gyűlnek, s ott várnak ránk.

Néha azért kell odaadnunk valamit a legféltettebbekből, hogy kiróbáljuk: elég szabadok vagyunk-e még? Mennyire ragaszkodunk az anyagi javakhoz? Lehet, hogy jobban meg vagyunk kötözve, mint gondoltuk?

A „Schindler listája” c. filmben a főszereplő úgy gazdagszik meg, hogy egy gyárat hoz létre, melyben üldözött zsidókat alkalmaz. Félelmetes vagyonra tesz szert. Ám eljön az idő, mikor a haláltáborokba vinnék őket – s ő egyenként megvásárolja az embereket. Minden vagyonát odaadja, s ezreket ment meg a haláltól. A családok máig emlékeznek. Okos gazdag volt?

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Lk 11,14–32

Jézust megpróbálják nyilvánosan lejáratni. A legnagyobbal vádolják, ami csak lehetséges, hogy Belzebub erejével vitte végbe a csodát. Meglopják a csoda erejét, hogy nekik lehessen igazuk. Még jó, hogy nincs rá hatalmuk. Mert vádjuk „nem jön be”, Jézus megválaszol nekik.

Azóta is sokakat, sokféleképpen próbáltak lejáratni csoportok, vagy akár egy nép előtt. Vádolták Isten választottait, mint Jóbot a Sátán. Próbáltak ellenük harcolni, s a legnagyobb vádat kimondani, de kiesett kezükből a fegyver, mert nem lehet eredményesen meglopni az Isten által adott cselekedetek hitelét.

Jézus fel is készíti tanítványait, hogy mondani fognak ellenük minden gonoszságot (Máté 10), s bántalmazni fogják őket, de nem győzhetnek felettük.

Az első századok keresztyéneit próbálták megvádolni azzal, hogy vért isznak, s ezreket pusztítottak el közülük, de nem volt elég erős a fegyver – mert a vádlók közül is sokan keresztyénné lettek azok halálát látva. „A keresztyének vére magvetés” – mondta annakidején Tertullianus egyházatya. Többeket nyertek meg halálukkal, mint életükkel!

Istenem, add, hogy ne ítéljek –

Istenem add, hogy mind halkabb legyek –

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

Reményik Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Lk 10,25–37

Egy másik nagyon meglepő történet arról szól, hogy az ellenségnek tartott személy tesz jót velünk. Ráadásul azok helyett, akik Isten szolgáinak tartják magukat. A törvényre hivatkozva a pap és a lévita – nem érinthetnek tisztátalant –, irgalmatlanok. „A lopás ellentéte az irgalom.” (Pilinszky J.)

A samáriaiakkal való perlekedés visszanyúlik egészen az asszír fogság idejéig, amikor Kr. e. 722-ben elfoglalták az északi országrészt, s összekeverték a helyi lakosságot a betelepítettekkel. Később, a Makkabeusok idején még templomot is emeltek a Garizim hegyén a jeruzsálemi templom ellenpárjaként, Józsuéra hivatkozva. Mert ott kötötte meg Józsué a szövetséget Isten követésére (Józs 24).

Ez Jézus idejében már nem állt, de a kölcsönös gyűlölet megmaradt. Messze kerülték egymás városait, hogy ne kelljen köpniük, port lerázni a sarujukról, s tüzet kívánni a gyűlölködés miatt.

Jézus pedig épp egy „ilyet” állít példának. Aki nemcsak hogy irgalmas, de gondoskodó, áldozatkész, megbízható ember is – az ellenségével úgy tesz jót, hogy az nem is tud róla, nem tudja megköszönni, nem tudja visszafizetni.

Próbáljuk meg behelyettesíteni magunkat. Kin könyörülünk mi és mikor? Van szeretetünk úgy gondoskodni a másikról, hogy még csak meg se tudja?

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Reményik Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Lk 18,18–27

A történtek nagyon megrémítik a tanítványokat. Megijednek, hogy egyáltalán ki fog üdvözülni, ha Jézusnak ilyen radikálisak a követelései. Mindenét szétosztani? Hiszen akkor ő fog rászorulni másokra! Hogy is várhatta az Úr, hogy az ifjú meghallgatja majd kérését? Miért nem valami egyszerűbbet kért tőle? Elsőre mindjárt mindent!

Jézus már csak ilyen. Nem kér kevesebbet, s nem beszél mellé. Mindig megmondja az igazat, de a lehetőségeket is. Arra, amire az ifjú vágyott – hogy tetsszen Istennek, ez volt a válasz. Betartotta a parancsolatokat, így akart kedves lenni Isten előtt. Ennek maximuma pedig az emberek felé is teljesen megélt szeretet. Nemcsak hogy nem vétkezem ellenük, hanem értük élek, azaz szétosztom a vagyonom.

És ha Isten elvette volna vagyonát, mint Jóbnak? Vagy elvette volna lelkét, mint másnap a bolond gazdagnak? Mit tett volna az ifjú? Nem lett volna jobb akkor odaadni, amit lehet, hogy másnap ne bánja, hogy nem tette meg? Jézus természetesen tudta, hogy kérése nehezen teljesíthető. De azt is meg kellett mutatnia, hogy mennyire elfogadhatatlan, hogy valaki a törvény megtartása miatt legyen kedves Isten előtt! Hiszen nem tudja senki azt megtartani!

Vagy Istennek akarok szolgálni, s akkor – ha kéri –, odaadom mindenem; vagy nem vállalom Isten számomra kijelölt útját, s akkor megszomorodva megyek el, mint ez az ifjú…

Aki csak kaptam, kaptam egyre-másra,

S nem volt szívem az ajándékozásra.

Most, látod, gondoskodva néha, féltve…

…nyugtatom kezem simogatón, áldón,

Segítőn is tán, testvéren, baráton.

Reményik Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 18,1–10

A botránkoztatás szintén gyakori a gyülekezetekben. Sokan élnek szabadabban, mint mások, s így van, aki ezen megbotránkozik. Pál nagyon világosan ír erről is a korinthusiaknak (1Kor 6–7–8. részek), s a szeretetet teszi mércévé a botránkoztatás megítélésében. Ez az erősek felelőssége.

Viszont muszáj is, hogy botránkozások essenek, különben a gyülekezetekben soha nem történne semmi előrelépés. Hiszen oly sok gyülekezet kötözi meg híveit emberi szabályozásokkal, s botránkozásaik nem engedik a többieket növekedni a hitben.

Jézus itt azonban arról szól, hogy a gyermekek előtt hogyan beszélünk. Mert bennük egy életre el lehet rontani a hitet! Legyintésünk, hitetlenségünk, versengésünk, szeretetlenségünk, képmutatásunk megfertőzi őket, s a hitkezdeményeket tönkreteszi. Minden szülőnek nagyon kell erre vigyázni! De minden felnőttnek is, aki gyerekek előtt áll, vagy tanítja őket. Egész nemzedékeket lehet hitetlenné tenni a média befolyásán keresztül. Egy túl korán látott kép, vagy film életre szóló félelmet, szorongást válthat ki. A számokkal ellátott karikákra érdemes figyelni. De arra is, ha olyat láttál, ami zavart keltett benned – keress olyan embert, akivel tudsz beszélni róla, akiben megbízhatsz!

De mostanában az internet is ilyen „nagy tanítómester”, ami nagyban rontja sokak hitelét s hitét, mert semmi sem szent a felületen. Te mire használod? Vigyázz magadra és másokra is!

Az ókori bölcsek azt tanították, hogy a kicsinyeknek biztonságot kell adni az ismeretekben. Aki kétséget ébreszt egy 10 évesnél fiatalabb gyermekben, az megöli a lelkét.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 7,1–5

Meg lehet lopni a másikat ítélkezéssel is. El lehet rabolni az örömét, békességét, éjszakai nyugalmát – azzal, hogy olyan dologban ítélem meg, amiben az én szememben gerenda van. Mert mindig ugyanazokra a bűnökre vagyunk nagyon érzékenyek másoknál, amiben mi is vétkeztünk.

Ha csak vele négyszemközt beszélve teszem ezt meg, akkor legalább van lehetősége védekezni, de ha írásban, vagy mások előtt kibeszélve, vagy a főnöke előtt bepanaszolva – akkor abban is megloptam, amiben segíteni tudtam volna rajta. Hitelvesztetté tehetem a másikat (Jak 4,12 és Ez 7,27).

Mennyit rontottak Pál apostolon a korinthusiak, hogy megkérdőjelezték apostolságát, anyagi tisztaságát, megítélték gyenge beszédét. Pál második levele nagyon világosan mutatja, hogy a gyülekezet, ahol másfél éven keresztül szolgált, mennyire kedves neki, s mennyire megbántották ítéletükkel. Mert még ha igazuk van, akkor sem így kellett volna ezt elintézni! Lelki emberként elhordozta ostoba viselkedésüket, de nem kellett volna ennek így történni. Talán több szenvedést okoztak, mint a vesszőzés, a börtön, mint a hitetlen világ részéről jött összes támadás.

Vigyázzunk egymás méltóságára a gyülekezetben!

„Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, s a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál.” (Péld 22,1)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Dán 5,18–24

Az italozás sok ember vesztét okozta már. Gátlásoktól felszabadító hatása alatt olyan dolgokat engednek meg az emberek maguknak, melyekkel magukat teszik tönkre.

Egyik példa erre Bélsaccar király, aki hatalmas tivornyáján meg akarta alázni a jeruzsálemi templom szent edényeit. Ekkor egy kéz jelent meg a falon, s írni kezdett… A királyt még aznap éjjel megölték.

Azért tárgyaljuk a lopás e „fajtáit” ilyen részletesen, mert Isten dicsőségének, szentségének tisztelete teljesen elhalványult gyülekezeteinkben. Mindenki azt tesz, amit akar. A vezetők is, a lelkészek is, a gyülekezeti tagok is. Óriási veszélyben vagyunk hát!

Hányan lopják meg Isten dicsőségét pl. azzal, hogy bűnbánat nélkül úrvacsoráznak? Ezzel a maguk számára is csak a kárhozatot kockáztatva! Nem ugyanúgy alázzák meg Krisztus testét, a „szent edényeket”, mint egykor Bélsaccar király?

Pál így figyelmezteti a korintusiakat erre: „Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.” (1Kor 11,27–30)

…akkor tudtam meg, hogy színed előtt állok,

ragyogó szemedből nem menekülhetek,

s hogy minden életért én adok számot,

minden halálért én felelek!

Kádár Ferenc

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Krón 26,16–21

Nehezen tanuljuk meg, hogy vannak dolgok, melyeket tilos megtenni! Vannak, akik azt hiszik, hogy ők minden szabály alól kivételek. Nagy kísértése ez a vezetőknek, akik maguk is törvényt szabnak, így könnyebben gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik, amit kimondanak.

Egy király nagyon keservesen tanulta meg ezt: Uzziás. Hatalmas király volt, Isten gazdagon megáldotta minden jócselekedettel, 52 évig uralkodhatott Júdában! 16 évesen lett király, s mindent megvalósított, ami az ország javát szolgálta. A védelem kiépítését – őrtornyoktól az ötletes hadigépekig –, de a lakosság jólétét is: kutakat ásatott, s a földművelést támogatta.

Egy napon azután úgy gondolta, ő már olyan „jóban van az Úristennel”, hogy be is mehet a szentélybe áldozatot bemutatni. Ez kizárólag a papok joga volt. Amikor ők figyelmeztették, csak felbőszült tőle, amiért Isten leprával verte meg. Utolsó éveiben egy elkülönített házban élt.

Isten előtt nincsen személyválogatás. Amit nem szabad, azt senkinek sem szabad. Királynak, prófétának, szolgának egyazon a megítélése. Meg lehet tenni, de nem szabad, mert ez a rendelt jogok meglopása. Nekünk kell először tisztelni a rendet, ha azt akarjuk, hogy mások is tiszteljék!

„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10,23)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Sám 4,3–11

Izráel felvonult a filiszteusok ellen, s tulajdonképpen „kilopta” a frigyládát a szent sátorból. Azért „lopta”, mert senki sem mondta nekik, hogy elvihetik, hogy az Úr velük van. A „lopott” frigyláda azonban „nem működött”, mert megverték őket, sőt még a szent szövetségi ládát is elrabolták tőlük!

A filiszteusok között azonban mégis „működésbe lép” a láda. Amikor beviszik Dágon templomába, a szobor „meghajlik előtte”, s mikor visszaállítják, másnap már el is törik (1Sám 5,1–5) – jelezve, hogy „neki úgy kell maradni”, mert itt nálánál nagyobb hatalom van jelen…

Isten a frigyládát trónjának nevezte, de ez nem jelenti azt, hogy varázseszköz, amit arra használunk, amire akarunk. Mert nem a frigyláda „cselekszik”, hanem az ÉLŐ ISTEN!

Mind így járunk, ha azt hisszük, hogy egy rövidke kis imával, valami kis kabalával, egy felajánlott, rég halogatott templombamenéssel majd megoldjuk az ügyeket. Persze ilyenkor még meg is sértődünk, hogy „hát Istennek ez sem elég?” Nem elég, mert nem mi vagyunk az urak, és nem Ő a szolga. Ő mindent akar – teljes szívet, teljes lelket…

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség,

Szentháromságban ki vagy egy Istenség.

Csak téged illet minden tisztesség,

Mert téged ural az egész föld s ég.

Ráday Pál

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024