A háló

Mt 13,47–50

A háló példája azt jelenti, hogy Isten sokakat akar megmenteni.

Isten hálójában sokféle hal van, nem csak keszegek vagy pontyok.

Isten hálója szakszerűen csomózott, nem veszít el senkit.

Isten hálója a partig von, aztán a kezébe vesz a nagy Halász.

Isten hálója olyan halakat is összegyűjt, akik aztán nem maradnak az Övé.

Isten hálóját próbálják széthúzni, de Ő tartja össze.

Isten hálójával (szeretetével) magához von minket.

Isten hálójával olyanokat is elér, akik szerintem nem tartoznak hozzá.

Isten hálója olyan szeretet-háló, melyet az egész világra kivet.

Megváltót nem az ember választ magának és nem adja oda neki szívét. A szív – rozsdás pléhdoboz csupán a szemétdombon. Alkalmatlan ajándék. De közelít mifelénk a különös hatalmas nagy Úr. Megkönyörül a csúf bádogdobozon, átdöfi rajta sétapálcáját, kiemeli a piszokból és elviszi magával haza. Így van ez…

Giertz Bo

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Az igazgyöngy

Mt 13,45–46

Az igazgyöngyről szóló példázat Isten országa egyedülvaló és örök kincsét jelenti.

Köszönöm Uram, hogy fogékonnyá tettél a szépre és a jóra, s nem kell beérnem álértékekkel.

Köszönöm, hogy ráakadhattam a legdrágább gyöngyszemre, aki a társam.

Köszönöm, hogy sokáig kereshettelek, és a végén megtalálhattalak.

Köszönöm, hogy a Te országod páratlan.

Köszönöm, hogy megmutatod nekünk a Te jeleidet.

Köszönöm, hogy Jézus Krisztus által közel jött hozzánk a Te országod.

Köszönöm, hogy odaadhattam mindenemet érted.

Köszönöm Uram, hogy az én kincsem ezentúl a mennyben van fenntartva számomra.

Arra gondoltam, hogy amíg az öregek meg akarnak tartani mindent és a fiatalok el akarnak venni mindent, nem lesz békesség a földön, és se öregnek, se fiatalnak nem marad az égvilágon – de semmije se.

Fekete István

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Elrejtett kincs

Mt 13,44

Az elrejtett kincs példázata azt jelenti, hogy még úgy is rátalálhat valaki Isten országára, ha nem keresi.

Hiszek abban,

hogy Isten országa elrejtett, de rá lehet lelni.

… hogy ha nem látjuk is, létezik.

… hogy ha megtalálom(tam) gazdag vagyok.

… hogy Isten nemcsak másoknak, nekem is megbocsátott.

… hogy rátalálhatok Istennél olyanra is, amim még nincs.

… hogy nincsenek véletlenek a megtalálásban sem.

… hogy munka közben találhatom meg a kincset.

Hiszek abban,

hogy érdemes mindent eladni, s megvenni azt a szántóföldet.

Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,

a kincs, amiért porig égtem.

Itthon vagyok itt e világban,

s már nem vagyok otthon az égben.

Kosztolányi Dezső

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A kovász

Mt 13,33

A kovász példáját mindenki érti, aki már egyszer is végignézte, hogyan sütött nagymamája kenyeret vagy kalácsot.

Elég volt egy kicsiny sót tennem a levesbe, s mindjárt ízletes lett.

Elég volt csak egyetlen igét küldenem valakinek, s ő is küldött öt barátjának.

Elég volt néhány jót szót szólnom a koldusnak, s könnyes lett a szeme.

Elég volt, hogy én nem voltam olyan futóbolond, mint a többiek.

Ma megköszöntem anyukámnak a reggelit (is).

Ma elhatároztam, hogy néhány régi ifisnek küldök egy-egy jövő évi Bibliaolvasó kalauzt.

Ma eszembe jutott, hogy felhívok valakit, akit régen láttam.

Ma kifejeztem szeretetemet valaki iránt, aki engem nem szívlel.

Irgalmat és felebaráti szeretetet gyakorolni olcsón a legdrágább dolog a világon, mert vagy cipőt veszít, vagy pofont nyer vele az ember…

Fekete István

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A mustármag

Mt 13,31–32

A mustármag példázata azt jelenti, hogy a kicsiből is lehet nagy, és még a világ legkisebb magja is teremhet gazdag gyümölcsöt.

Csak egy kicsit beszéltem valakinek a hitemről, s ő megértette bizonyságtételemet.

Csak egyszer beszélgettem valakivel, és megváltozott az élete.

Csak egy igét adtam valakinek, és az neki volt címezve.

Csak nem adtam fel, negyedszer is hívtam valakit az evangélizációra, és most eljött.

Csak néhány forintot adott hozzá mindenki, és megvettük az ajándékot.

Csak néhány idős néni imádkozott a lelkészért, most valahogy mégis jobbak a prédikációi.

Csak néhány téglát raktunk egymásra, s kész lett a ház.

Csak néhány szót mondtam az elkeseredettnek, s felemelte fejét.

Csak egy pici magot dobtunk a fű közé, s íme fává nőtt.

Mustármagnyi hit hegyet tengerbe lök.

Mit tehetne, ha oly nagy volna, mint a tök?

Angelius Silesius

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Búza és konkoly

Mt 13,24–30.36–42

A búza és a konkoly példázata arról szól, hogy ronthatja el a Sátán a jót az életemben, ha beleveti sajátját, a rosszat.

Uram, elkezdtem valami jót, már látszott a termés is, és valaki belerondított. Most olyan kusza lett minden. Pedig világos előttem is, hogy melyik a rossz. De hogy került az ide?

Eddig olyan szépen alakult a közösség, amibe járok, de most jöttek néhányan, és úgy megzavartak mindent. Semmi sem olyan, mint régen. Sokan elmentek közülünk. Én vajon hogy tartsak ki?

Eddig olyan jól ment a tanulás, de néhány délutánt ellógtam, és máris rontottam pár jegyet.

Eddig olyan jó kapcsolataim voltak, most sorra fordulnak el tőlem a társaim!

Eddig tudtam beszélgetni a szüleimmel, néha még a testvéreimmel is, most mindenki csak rohan körülöttem.

Eddig annyi biztatást mondtam másoknak, az utóbbi időben inkább csak megsértem őket!

Eddig azt hittem, a magam ura lehetek, de ez már nem is én vagyok!

Uram, ugye te meg tudod különböztetni a konkolyt a búzától az én életemben is?

Fogadalmad: virágtenger,

de gyümölcsöt benned ki lát?

Áldás vagy te? Hívő ember?

Kévéd csupa búzavirág!

Szénási Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A Magvető

Mt 13,3–9.18–23

Néhány napon keresztül „Isten országának kincseit” vehetjük sorra a Máté evangéliuma 13. része alapján.

A Magvető példázata az egyik legismertebb példája Jézusnak, amely a mi szívünkről, annak állapotáról, befogadó-készségéről szól. Tekintsünk ma arra, hogyan is állunk, melyik földhöz hasonlít leginkább szívünk állapota!

Ma nem tud semmi a szívembe hatolni, se másnak a kérdése, se egy beszélgetés valakivel, se a napi bibliaolvasás, sem az istentisztelet csendje. Megkeményedtem, de elkeseredés ez inkább. Istennek valami erősebb ekét kellene használnia, hogy újra feltörjön.

Ma már kezd lohadni bennem, amin tegnap lelkesedtem. Akkor még olyan reményt ígérő volt minden, mára hová lett? Fonnyadtnak érzem magam, talán a gyökerekkel van a baj. Sok a kő. Nem bírok velük. Elfáradtam kidobálni őket.

Ma összeszorult a szívem: Hogyan tudom mindezt teljesíteni? Képtelen vagyok beosztani a dolgaimat. Nem tudom különválasztani a szükségeset és a fontosat. Anyagi gondjaim is vannak. Embertársaimmal folyton összeütközöm. Minden olyan szúrós ma. Mennyi tövis, Istenem! Szabadíts ki, mert megfulladok!

Ma minden kitisztult. Néhány követ sikerült kidobnom. Ma megöntöztek, talán növekedhetem. Valaki kivágta mellőlem a gazt. Ma végre sikerült összehozni egy régóta vágyott beszélgetést. Megtrágyáztak. Kaptam valamit, amire nem is számítottam. Köszönöm Uram, hogy Neked teremhetek!

Százannyit, hatvanannyit és harmincannyit…

Isten szántóvető. Igéje drága mag,

Szent lelke az eke. Szívem, hol vet s arat.

Angelius Silesius

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Vágyakozás Isten országára

Mk 10,17–27

A gazdag ifjú lelkesen, jó szándékkal és magabiztosan ment oda Jézushoz, mint akinek az lett volna a dolga, hogy megerősítse őt a meggyőződésében.

Jó vágy élt a szívében, mikor az öröklét után vágyakozott, s még az utat is ismerte hozzá. Fel volt készülve mindenre, bizonyára régóta készülődött, hogy megszólítsa a Mestert. Jézus azonban alaposan leforrázta szavaival. Pedig a Márk evangéliuma még azt is hozzáteszi, hogy „Jézus miután rátekintett, megkedvelte”.

Mégsem hallgatja el előle, hogy Isten országa valóban a legfőbb kincs, de ára is van. Önmagunkat kell odaszánni érte. Nem csupán részleteket életünkből, időnkből, nézeteinkből, s nem is a törvény megtartását kell kitűznünk, hanem magunkat, egészen odaadni.

A következő napok áhítatai a pozitív kívánságokról szólnak. Nem a felebarátom tulajdona utáni vágyról, hanem Isten tulajdona, országa után való vágyakozásról.

Új szövetséged elfogadom,

magamat egészen odaadom,

nem tartok semmit, legyen tiéd,

félelmeimtől irgalmad véd.

(ifjúsági ének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Anániás és Szafira

ApCsel 5,1–11

Ez a megdöbbentő történet azért van benne a Bibliában, hogy az ember egyszer s mindenkorra tisztában legyen Isten és a saját maga tulajdonával.

Hiszen e házaspárnak nem azért kellett meghalnia, mert a sajátjukból félretettek, hanem mert hazudtak az apostoloknak, Istennek és maguknak is.

Amit egyszer odaadtunk Istennek, ne próbáljuk visszavenni tőle. Sok keresztyén tesz nagy fogadalmakat, cipeli oda Jézus keresztjéhez a bűneit, de néhány nap után szépen visszaszedegeti őket. Ez azért is rossz, mert Jézus Krisztus tényleg elvette azokat, és valóban meghalt miattuk. Miért nem hagyjuk ott, ahova való? Ilyen lehet a kívánság is. Vannak dolgok az életünkben, melyeket lerendeztünk. Mégis igaz a gyónási történet, amikor a pap figyelmeztet valakit, hogy azt a bűnét már többször is megbánta és meggyónta, mire az illető így válaszol: igen, de jó rá emlékezni.

Ha Istennel lezártunk valamit, akkor az maradjon is lezárva, s ne keresgéljük hozzá a rozsdás kulcsot!

– Még kicsi a lányom, de már most gondot okoz, hogy ha növekedni kezd, hogyan terelem majd a helyes útra.

– Nem kell erőszakosan a helyes útra terelned, elég ha te azon jársz.

Kun Erzsébet

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A kívánság fia

Lk 15,11–32

Talán még nem olvastuk ezt a történetet úgy, hogy ne a tékozlás, hanem a kívánság került volna a középpontba. Pedig azzal, hogy a kisebbik fiú elkéri apjától a vagyon rá eső részét, az önállósodást kívánja meg.

Azt hiszem ez mindannyiónk vágya. Vannak korszakok az ember életében, amikor fokozottabban előjönnek ezek a gondolatok. Amikor terhessé válik a szülői ház, a szokások, vagy maga a tér, ahol élek. Sokan más városba kerülve, egyetemista, főiskolás korban élik át ezt. Mások inkább a középiskolás évek alatt.

A tékozló fiú is önálló szeretne lenni, autonóm – ahogyan ma mondjuk.

Több alkalommal dolgoztuk már fel a történetet különböző közösségekben, s eljátszottunk azzal a gondolattal is, hogy mi történt volna, ha a pénzén házat vesz, megnősül, és éli dolgos életét?

A legnagyobb baj az volt, hogy túl korán akart önállósodni, amikor még nem volt rá érett.

Sok dolgot elrontunk az életünkben, amit később megbánunk. Vágyunk a függetlenségre, de lehet, hogy ezzel megbántjuk szüleinket. Nem szeretjük a kötöttségeket, ezért viselkedünk úgy az iskolában. Nem szívesen mozgunk korlátok között, ezért terhes időnként a templomba menni.

Lázadásainkban, törekvéseinkben induljunk ki mindig az Atyai háztól, s oda is érkezzünk meg!

Nagy a kívánság, a vágy erős, a remény fénye kicsi, és mindig a távolban imbolyog.

Nádas Péter

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024