Zsolt 1

Adventi időben mindenki készülődik. A második nagy parancsolat szeretetre buzdítása legyen vezérfonalunk most, az év utolsó hónapjában. Ahogyan év elején Istenre figyeléssel kezdtük, úgy ez ünnepi hónapban csendesedjünk a másik szeretetére, annak helyes kifejezésére.

A bibliai boldogság fogalma azt a tökéletes harmóniát, hiány­talan állapotot jelzi, amelyben minden szükség megszűnik. Ez az állapot az ember számára csak Istenben érhető el, mert Ő a „boldog Isten” (1Tim 1,11). Az Istennel való közösség megélése ünnepet jelent, feltöltődést, kisimulást, a dolgok jórafordulását, tehát áldott állapotot. Ezt várjuk adventben is.

E világban az ember számára ez csak ritka pillanat, inkább előízét érezzük a mennyei boldogságnak, amire várunk. Az advent tehát nem a karácsony ünnepére való várakozásunkat jelenti, hiszen a Jézusban megélhető közösség teljességét várjuk, az Ő második visszajövetelét. Ahogyan az elsőt megígérték a próféták, s beteljesedett, úgy hihetjük, hogy a második eljövetel is bekövetkezik.

Hogyan készülődjünk? A fenti zsoltár vezessen minket gondolatainkban.

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress, és fontos leszel.

Simon András

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 5,16

A magyar és külföldi irodalomban több olyan regény is van, amely lelkészek életéről, küzdelmeiről, szolgálatáról szól. ­(Giertz Bo: Házát kősziklára építette, Makkai Sándor: Holttenger, Sükös Pál: A keskeny úton)

Az egyik legismertebb mű Móricz Zsigmond: A fáklya c. regénye. Egy fiatal lelkészről szól, aki a teológiai stúdiumok barátságos világa után találkozik a rideg valósággal, a gyülekezetekben meglévő szinte képtelen elvárásokkal, a szolgálat emberi nehézségeivel, a saját hite, kitartása végességével. A „valóság” fel is őrli erejét, eltávolítja a teológia szépen felépített rendszerétől, kiveszi maradék energiáját. Mindaz, amire elhivatást nyert, amivel a gyülekezetet megajándékozhatta, valahol elvész, ellaposodik. A világítani vágyás, amivel megérkezik a faluba, lassan más értelmet nyer, hiszen képtelen szembenézni saját és a gyülekezete tehetetlenségével. A faluban kitörő hatalmas tűzvészben aztán mégis betölti hivatását, hiszen a mentésben, a falu életének, értékeinek, embereinek védelmében, mint világító fáklya, mint hatalmas lángoló felkiáltójel hal meg másokért.

Móricz saját tapasztalatai alapján írta meg a pesszimista, de valóságos helyzetelemzést úgy, hogy nem volt tőle idegen a regény légköre. (Beiratkozott a Debreceni Teológiára, ám sohasem járt ténylegesen oda.)

Ez a regény példázhatja életünket a mi feladataink felől: Jézus ma is azt mondja, ami a legfőbb adományunk másoknak:

„Ti vagyok a világ világossága!” (Mt 5,14)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 8,7–15

A korinthusi levelekben Pál apostol többször is ír az adakozásról, és sokat foglalkozik az adományok összegyűjtésének technikai részleteivel is. Ez az ige is ilyen környezetben található a második korinthusi levélben. Pál apostol jól tudja, hogy az adományok összegyűjtése nem csupán szervezési kérdés, hanem lelki.

Ha valaki adakozik, tudnia kell, hogy miért teszi. A mi adakozásunknak pedig Jézus „szegénnyé létele” az alapja, hiszen Ő általa lehetünk „gazdagok.”

Egy németországi templomban értettem meg én is azt, hogy mit jelent adni: amikor összegyűjtötték az istentiszteleten az adományokat, feltették az oltárra, mintegy kifejezve, hogy Istené. Fontos azt is tudni, hogy kinek adjuk: „velem tettétek meg” (Mt 25,40), s azt is, hogy mindez nem magunktól van, hanem Isten gazdagságából. Ezért nem lehet a keresztyénséget elvi szinten megélni.

Cselekedeteinknek, az adakozás szintjén is, követnie kell hitünket.

Egyszer Spurgeon együtt imádkozott néhány gazdag emberrel, s amikor a szegényekért kezdtek imádkozni, a nagy igehirdető félbeszakította az imádkozást, és azt mondta: „Ezért nem kell imádkozni, hanem csak a zsebünkbe nyúlni.”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 9,1–5

A pénzbeli adakozás három formáját különböztethetjük meg:

Az első, amit legtöbbször hallunk, amikor a istentiszteleten elmondják: „Hirdetem az adakozást az ige szavával: a jókedvű adakozót szereti az Isten.” Talán már nagyon sablonos lett számunkra ez a mondat, pedig az istentisztelet szerves része az adakozás. Benne is van a liturgiánkban. Éppen ezért nem függetleníthető attól, hogy miért is megyek az istentiszteletre. Csak kapni szeretnék, vagy én is viszek valamit? Mert az adomány az áldozat egy része. Sok helyen így is hirdetik: „A hálaáldozat istentiszteletünk része.” Fontos hát az adakozásra is „készülni.”

Második forma az egyházfenntartói járulék fizetése, ami azt jelzi, hogy egyrészt mi is szeretnénk hozzájárulni a gyülekezetünk, egyházunk fenntartásához, és szükségletei betöltéséhez. Ezért az, hogy vállalom a terheket is, és nemcsak a gyülekezetem előnyeiből részesülök, azt mutatja, hogy felnőtt tagja vagyok a közösségnek, amelyhez tartozom. Aminek anyagi vonatkozásban is meg kell mutatkoznia.

A harmadik forma pedig az egyéb adományok, céladományok körébe tartozik. Ezek nem biztos, hogy rendszeres kiadások, hanem kapcsolódhatnak egy-egy felhíváshoz, természeti katasztrófához, vagy éppen egy gyülekezet templomépítéséhez. De lehet, hogy rendszeres támogatást is vállalunk egy-egy missziós társaság, egyházunk különböző missziói, szolgálatai, szervezetei vagy iskolák, diákok támogatására. Ezen kívül lehet ruhát, tárgyakat, könyveket, élelmet adni azoknak, akik rászorulnak.

Helyén van-e az adakozás az életemben?

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Jak 1,13–18

Jakab levele a kísértés eredetére utalva azt állapítja meg, hogy minden kísértés gyökere a kívánság, ami megfoganva bűnt szül, s ami kiteljesedve halált nemz.

Nagyon sok bűnügy kiindulása csak egy ártatlan gondolat volt, ami „megfogant”. Elrontott kapcsolatok, házasságok sírja lehet egy másodszori pillantás. Elrabolt értékek kezdete egy gondolat: „mi lenne ha.”

Jakab a gyökérre teszi a hangsúlyt, s azt mondja, ha sikerül azt valamilyen módon „szabályozni”, azzal a bűn méregfogát is ki lehet húzni. Rejtetten az is benne van e részben, hogy ha valaki maga akarja megszerezni a jót, s nem felülről, ajándékként várja, közben rosszat is elkövethet. Hiszen mi mindent gyorsan, és a magunk akarata szerint gyűjtünk be. S ezzel idő előtt leleplezzük a nekünk készített ajándékot, mint tettünk gyermekkorunkban a karácsonyi ajándék után kutatva…

Isten viszont megvárja mindig a karácsonyt, amikor annak az ajándéknak kerete, szépsége és ünnepe van.

Az ember, ha jön az ünnep,

tétovázgat, kicsi ümget,

aztán kegyes kedvre billen,

s templomba megy fehér ingben.

Füle Lajos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024