Jer 10,1–10

A bemutatkozás ott a Sínai-hegynél folytatódik. Isten elmondja Mózesnek, s népének, hogy Ő az egyetlen Isten, aki ÉL, aki VAN. Az eredeti héber nyelvben a „Jahve” név a létigéből vezethető le, s annak ragozott formáját mondja itt Isten magáról: EHJE = VAGYOK. (Nem mond konkrét nevet, mert azzal is megkötné magát!)

Ő az egyedül létező Isten, a többi: emberi kitaláció. Vagy ahogy Jeremiás nagyon szemléletesen mondja: „madárijesztő”. Az ember gyártmányolta magának, mert nem találta az igazit. Félelmében formálgatta, s másokat is csak ijesztgetni tud vele.

Az Isten él és szeret minket. Elűzi félelmeinket, mert éppen nem ijesztgetni akar. Minden mondatát azért mondja, hogy megismertesse velünk azt a rendet, amiben életlehetőségünk van. Testünket „beprogramozta”, lelkünket megszólítja. Él az Isten, és életet formál. Minden munkája azért van, hogy ezt megérthessük, s ebben örvendezhessünk.

Amíg nem vagyunk Benne, addig nem élünk, csak vegetálunk. Amíg Ő nem él bennünk igéje által, addig csak sejtéseink és hiányaink vannak. Addig az életünk csak elmúlik, mint minden ebben a világban. De az ember élete arra adatott, hogy „beteljen”, hogy betöltse rendeltetését.

Van már élő Istened, sejted már kicsoda Ő, vagy csak „madárijesztőid” vannak?

Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

5Móz 5,1–21

A Tízparancsolatot akkor kapta Izráel népe, amikor Isten kivezette őket Egyiptomból, s a rabszolgahadból népet akart formálni. A parancsolatok sora Istennel és egymással való közösségük formálódásának eszköze lett.

Erre emlékezteti őket Mózes búcsúbeszédében. Amit megéltek a Sínai-hegynél, az szövetségkötés volt az élő Istennel, aki megmutatta szabadító hatalmát nekik. Azóta eltelt 40 esztendő, meghalt egy nemzedék. Ott állnak az Ígéret földjének határánál. Újra dönteniük kell, hogy milyen rend szerint akarnak élni. Megerősíteni a régiek ígéretét a maguk életében, s növekedni az engedelmességben, vagy elveszíteni az örökséget, az Istennel való szövetséget?

A 10 parancsolat 10 olyan szabály, olyan együttélési norma, mely Isten népét meg kell hogy különböztesse a többiektől. Aki a szövetséges nép tagja kíván lenni, annak komolyan kell vennie minden szavát.

Mi is folytatói vagyunk atyáink örökségének. De a szövetséget mindenki csak magára nézve kötheti meg. Számunkra Isten egy új utat készített Jézus Krisztusban, aki betöltötte a törvényt. A szövetséget a keresztségben Isten kegyelmének felajánlásával mind megkaphatjuk, de személyes döntés nélkül a szövetség csak ígéret. Aki döntött Jézus Krisztus követése mellett, az hálából tartja meg minden rendelését. Ezért gondolkodunk együtt a parancsolatokról.

Ha az ember követel, azért teszi, mert kapni akar. Ha az Isten kér tőlünk valamit, azért teszi, hogy új módon még többet adhasson.

P. Sertillanges

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Jn 4,10

Egyszer mindenkinek helyére kerül életében Isten szeretetének kérdése.

Gyermekkoromban a Seregélyes nevű faluban éltünk, ahol édesapám volt a református lelkipásztor. A parókiának nagy udvara volt, s amikor autóval mentünk el otthonról, két kaput is ki kellett nyitni ahhoz, hogy beállhassunk a garázsba. Egy alkalommal, amikor közösen tettük helyére az autót, s éppen a kapukat csuktuk be, gondoltam, kipróbálom édesapámat. Hat évesen eléálltam, hátratettem kezeimet, kihúztam magam, s azt mondtam neki:

– Édesapám, én nem szeretlek téged!

Édesapámon semmi sem látszott. Odalépett hozzám, megsimogatta a fejem, és szelíden így válaszolt:

– Nem baj kisfiam, az lenne baj, ha én nem szeretnélek.

Ettől kezdve számomra nem volt kérdés, mit jelent az Atya (s mit az apa) szeretete.

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet kaptam tőled, Istenem.

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet kaptam tőled, Istenem.

(ifjúsági ének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsolt 136

Meddig tart a mi szeretetünk?

Olvassuk el a 136. Zsoltárt!

Hasonlítsuk össze Isten szeretetét a mi szeretetünkkel! A különbség „csupán” annyi, hogy míg a miénk ideigvaló, hamar elfogy és elmúlik, addig Istené: örök. Erről nyerünk ma bizonyságot a 136. Zsoltár alapján, melyet lassan, meditálva olvassunk el még egyszer!

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,

mert örökké tart szeretete!

Adjatok hálát az istenek Istenének,

mert örökké tart szeretete!

Adjatok hálát az urak Urának,

mert örökké tart szeretete!

Nagy csodákat művel egymaga,

mert örökké tart szeretete.

Bölcsen alkotta meg az eget,

mert örökké tart szeretete.

A földet a víz fölé terítette,

mert örökké tart szeretete.

Megalkotta a nagy égitesteket,

mert örökké tart szeretete,

a napot, hogy uralkodjék nappal,

mert örökké tart szeretete,

a holdat és a csillagokat,

hogy uralkodjanak éjjel,

mert örökké tart szeretete.”

Most végy elő egy lapot, és írj fel rá kilenc dolgot, melyben érezted Urunk jelenlétét ebben a hónapban! Melyek után elmondhatod:

„Örökké tart szeretete.”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 12,9–10

Igazán nem mondhatjuk Pál apostolra, hogy kicsiny munkabírású volt, hiszen mindaz, amit az evangélium terjedése ügyében tett, ma is páratlan. A szupertechnika korában a műholdakról közvetített evangélizációk, a tízezres léptékű nagy evangélizációk korában is csodálattal kell megállnunk, látva Pál munkáját, fáradhatatlanságát.

Amikor Lisztrában megkövezik és kivonszolják a városon kívülre, miután magához tért, rögtön visszamegy a városba… Éjszakákat tölt imádkozva, gyakorta böjtöl, sokat nélkülöz. S mindezt Pál betegen teszi, hiszen tövis adatott a testébe. Az első korinthusi levélben azt írja: „én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok.” (1Kor 2,3) Pál jó néhányszor átéli a teljes erőtlenséget. A második korinthusi levélben aztán elmondja hitvallását: „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”

Itt valami titok lapul. Mi akkor érezzük magunkat erősnek, amikor hitben erősek vagyunk, amikor „jól” vagyunk. Pál apostol akkor, amikor erőtlen. Hiszen Krisztus akkor tud igazán munkálkodni általunk, amikor mi erőtlenek vagyunk, Ő pedig erős.

Erőtlenségünkben jó Vele megélni az Ő erejét!

A teljes erőtlenség. Hányszor fordul elő, hogy erőtlennek érezzük magunkat egy feladatra, egy beszélgetésre, s Isten éppen azt hozza elénk? Szeretnénk végre egyedül lenni és becsönget valaki… Bizonyára nem véletlenül…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024