Zsolt 33,5
Létezik-e olyan szemüveg, mellyel észrevehetnénk az Úr szeretetének jeleit a földön? Igen, állíthatjuk teljes biztonsággal. Ez pedig a Zsoltárok könyve… Ha valaki beleolvas, akkor megismerheti belőle az Úr tetteit, s észreveheti a teremtés csodáját. A 33. Zsoltár is ilyen egyszerűen, mégis felemelően fogalmazza meg a kibeszélhetetlent.
A teológusok sok mindent kutatnak, megállapítanak, majd leírnak, következtetnek, összegyűjtenek. Egyik érdekes gondolatuk az, hogy Isten szeretetének jeleit észrevehetjük a világban. Úgy írja le több helyen is a Biblia, mint valami hatalmas játékteret az élethez. Azt is mondhatjuk, hogy mint egy apa, aki a fiát elvezeti a parkba, a játszótérre, úgy rendezte be Isten Fiára nézve a világot. Tehát játéktér.
S ha belegondolunk, hogy az élőben sohasem látott állatok sokasága, melyek szebbnél-szebbek, csodálatosabbnál-csodálatosabbak, melyeket csak képernyőn keresztül láthatunk, milyen gazdagságra utal, hogy Isten milyen bőkezűen osztotta a színeket, s milyen játékossággal találta ki, alkotta meg az állatvilágot, akkor a mi ajkunkra is valami hasonló kívánkozik.
„Róla beszél fű, virág, madarak és pacsirták, rügyező és lombos fák, simogató szél.” (ifjúsági ének)
„Amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam a föld kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.” (Péld 8,29–31)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024