Napi áhítat Archívum - Oldal 30 a 37-ből

Vigasztalás fia

ApCsel 4,32–37

Kevesen ismerik Barnabást az újszövetségi bizonyságtételekből, mert mindenki csak a nagyokat emlegeti. Barnabásnak azonban nagyon fontos szerepe volt az első keresztyének között. Ott volt már az első, jeruzsálemi közösségben. Ciprus szigetéről érkezett, lévita származású volt. Két fontos dolgot tudunk meg róla e rövid híradásból:

1/ A Barnabás nevet az apostoloktól kapta, mert eredetileg Józsefnek hívták. Azért kapta, mert a Barnabás azt jelenti: Vigasztalás fia. Az ilyen ragadványnevek mindig elmondanak valamit az illetőről. A csúfnevek és családnevek is. Ez lehet előrevivő, s lehet hátrahúzó erő. Gyülekezetünk ifjúságában voltak ketten is, akik megtérésük után megkérték a többieket, hogy addigi becenevüket felejtsék el, mert eredeti nevük szerint akarnak élni s szolgálni.

2/ Eladta földjét, s felajánlotta a gyülekezet céljaira. Ezt megtették többen is, ám ismerjük az ellenpéldát is: Anániás és Szafira esetét (ApCsel 5,1–11).

Barnabás még meg sem szólalt, cselekedetei már beszédesek.

Az élő Isten imádatát választotta a pénz imádata helyett. Ez vezette a gyülekezetben is a maga feladatához. Nem őt kell imádnunk, hanem arra kell figyelnünk, Aki őt megváltoztatta, Aki neki új életlehetőséget adott!

Embernek lenni, azt jelenti, hogy az ember túlnő önmagán.

Victor E. Frankl

2024-03-20

Hogyan lehet Istent szeretni?

Napi áhítat

Zsolt 18,1–7

Olyan lehetetlen dolognak tűnik Istent szeretni. Hiszen nem tudjuk a szokásos módon kifejezni: nem lehet neki ajándékot adni, nem lehet rá mosolyogni, nem tudjuk átölelni… hogyan szeressük Őt?

Lapozzunk csak vissza a januári gondolatokhoz! Születtek nagy elhatározások? Lett belőlük valami? Jobban szeretjük Őt, mint előtte?

Van, aki azt gondolja, hogy Istent szeretni csak az embereken keresztül lehet, s Isten sem szeret minket másként. Ha ez így lenne, akkor csak a második nagy parancsolat létezne, s nem lenne szükség az elsőre.

Van, aki úgy gondolja, hogy Istent szeretni valami misztikus azonosulást jelent, melyet elmélkedés közben lehet csak átélni, amikor megjelenik Ő, s szinte átölelhetjük. Ha ez így lenne, akkor miért parancsolja mindenkinek és mindenkor? Hiszen akkor nem dolgozhatnánk, nem élhetnénk egyszerű emberi életet itt a földön. Nem azért adta e bolygót, hogy elvágyakozzunk róla! Istent szeretni lehet munka közben, lehet a természet rendjének felfedezésében, dicsőítésben, bárhol és bármikor.

Akkor hogyan? Úgy, hogy figyelünk rá. Figyelünk arra, amit mondott, komolyan vesszük, amit parancsolt. Úgy élünk, hogy hálásak vagyunk mindenért, amit nekünk adott. Bizalommal beszéljük meg vele dolgainkat, engedelmeskedünk, ha úgy parancsolja. Teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes erővel.

A megismerés neve: szeretet. Szeretni akarom, hogy megismerhessem.

Pilinszky János

2024-03-19

Milyen mércével méred magad?

Napi áhítat

Jób 5,17–27

Az ember léptéke a harmad-negyedízig. Istené viszont az ezerízig.

Egy nemzedékváltást 30–40 évben szoktak mérni. Ha ezer nemzedéket veszünk, úgy ez 30–40 ezer esztendő is lehet. Ennyi múltunk van a választásra, Isten irgalmasságának megismerésére. Ha csak egy is volt messze nemzedékekben, akinek élete téged jó döntésre ösztönöz, aki Isten előtt hordozta családját, leszármazottait – már van esélyed.

A múltunkat hordozzuk magunkban. Ez sokkal több, mint néhány nemzedék, mert a múlt jelen van. A múltat lehet megbocsátani, lehet követni, csak épp eltörölni nem. Mert az már megtörtént. Csupán az a kérdés, hogy milyen múlthoz számoljuk magunkat? A harmad-negyedízig való örökségbe, vagy az ezerízig szólóba?

Immár kétezer esztendeje történt, hogy Isten irgalmasságából Krisztus megváltó munkája is múltunk része lett. Mered-e benne látni az elmúlt nemzedékeket, mered-e hinni, hogy bocsánata igaz rájuk is, hogy kereszthalála minden bűnre elég? Te is választhatod Őt!

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve

nézem, amit meglátok hirtelen.

Egy pillanat s kész az idő egésze,

mit százezer ős szemlélget velem.

József Attila

2024-03-18

Ki irányítja a sorsunk?

Napi áhítat

Préd 3,1–8

Családi szokások, nemzeti vétkek, megkötöző indulatok – akkor hát végzet, sors irányít, s nem az élő Isten?

Isten kezében tartja időnket. Figyelmeztetése azért szól, mert nagyon kicsik vagyunk ahhoz, hogy magunk irányíthassuk életünket. Mindenkinek megadja a lehetőséget arra, hogy életében az Ő irgalmasságát megismerje: „megvan az ideje a szeretetnek, megvan az ideje a megkeresésnek”, stb. Minden ember életében vannak pontok, amikor Isten szól, jelez, figyelmeztet, vagy éppen hív és átölel.

Irgalmasságában mindenki felé más az útja. Ahogyan egyedi minden emberpéldány, úgy egyedi az Istenre találás útja is. Dánieltől kezdve egészen a kereszten feszülő latorig mindenki kapott esélyt Isten irgalmából!

Az irgalmasság héber szava különös szó. Egyedül Isten tulajdonsága! Benne foglaltatik szeretete, hűsége, kegyelme, hozzánk közelhajlása. Ezzel mutatja meg valódi hatalmát. Mert az igazi erő nem a másik felett való hatalmaskodás, hanem a megbocsátani tudás.

Néhány évvel ezelőtt volt egy különös találkozó. A meghívottak egy része azokból állt, akiknek szülei elpusztultak a haláltáborokban. Azokkal találkozhattak, akiknek szülei létrehozták a haláltáborokat. Szerinted mire volt ez jó? Lett vajon eredménye?

2024-03-17

A gyűlölet

Napi áhítat

Péld 25,21–28

A gyűlölet = irányított indulat. Levezetés valaki, valami felé. Aki haragját nem bírja lerendezni; vagy nincs módja, tehát tehetetlen; vagy nem hajlandó meglátni a maga felelősségét, hibáit, tehát ostoba – az gyűlölködik. A gyűlölet gyengeséget és korlátoltságot takar. Akár Istenre irányul, akár másokra. Az első gyűlölet Kain szívében született, s gyilkosság lett belőle. Gyökössy Bandi bácsi fogalmazta meg így: „Gyűl-öl”, azaz az emberben felgyülemlő indulatok ölnek. Szavakkal is lehet, nemcsak tettekkel.

Rómeó és Júlia klasszikus történetében – két család ostoba gyűlölködése következtében hány ember pusztult el értelmetlenül?

Ha gyűlöljük a kisebbséget, gyűlöljük egy csoportosulás tagjait vagy akár Istent, akkor ez csak annyit jelent, hogy fogalmunk sincs arról, kik ők valójában! A gyűlölet bezár engem és a másikat is, mert nem fog tudni meggyőzni annak ellenkezőjéről, amit róla hiszek. Megkötöz, és saját börtönöm rabja leszek. Isten gyűlölése belső lényem tagadása, a magam meggyűlölése.

Igénkben az indulatok levezetésének módja az irgalom gyakorlása. Isten felé az alázat és bölcsesség tanulása.

Adassék nekem annyi lelkierő, hogy mindazt el tudjam fogadni, amin változtatni nem tudok, és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok. Végül bölcsesség ahhoz, hogy különbséget tudjak tenni e kettő között.

F. Oetinger

2024-03-16

Nézni és látni

Napi áhítat

Zsolt 73,1–20

Egyik bátyám készített egy képet még gyermekkorunkban. Egy kétcsúcsos hegyet ábrázolt, de úgy, hogy a tér különböző pontjaira volt vetítve. Az egyik sarokból az egyik csúcs látszott hatalmasnak, a másikból a másik. Oldalról az egyik csúcs egyáltalán nem volt látható, felülről pedig csak pontoknak látszódtak. A kép címe ez volt: NÉZŐPONTOK.

Úgy hiszem, akkor kezdtem először gondolkodni azon, hogy nézni valamit még nem jelenti azt, hogy látom is. S hogy mennyire fontos, honnan nézek valamit. Teljesen megváltozhat az értelme! Bárcsak mindig jó nézőpontot választanánk, ahogy Istenhez fordulva a zsoltáros is meg tudta tenni, hogy mindig értsük is, amiről szó van!

Ma ünnep van, nemzetünk egyik legszentebb ünnepe. Nem lehetett elvenni abban az időben sem, amikor fiatalok börtönbe kerültek egy kokárda viselése miatt. Mit jelent nekünk 1848 március 15-e? Mit jelent nekünk a hazánk? Attól függ, honnan nézzük. Valaki azt mondta, hogy a magyar nép összes ünnepe csak veszteségekről szól. Igen, lehet – de hol vannak, akik akkor legyőztek minket? Nem keseregnünk kell a múlton, hanem Istenre tekintve hálát adni oltalmáért, hogy még lehetünk!

A Himnuszt valamikor csak hallgatni lehetett. Senki sem tudta énekelni a nagykórus koloratúr szopránjaival. Ezért vigyázzállásba merevedtek az emberek. Ma már énekelhetjük a Himnuszt imára kulcsolt kézzel, mert imádság ez, az élő Istenhez!

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország…

Radnóti Miklós

2024-03-15

Családi örökségek

Napi áhítat

2Sám 12,1–14

Nem csak a vagyont, a nevet, a szemszínt örököljük, hanem a jellem, a magatartásformák nagy részét is. Amit az ember öntudatlan korától látott, sok ezres ismétlésben, az szokássá válik benne, s nagyon nehezen fog attól eltérni. A megszokás nagyobb úr felettünk, mint bármi más.

Ezért és így hangzik el a harmad- és negyedízig. Izráelben ugyanis három vagy négy nemzedék élt egy háztartásban. Így adták tovább a hitet, a nyomorúságaikat, egész világszemléletüket. Ez vagy őrzött mindenkit, s egyformán beszéltek, vagy mindent bizonytalanná tett, mert többen többfélét tartottak értéknek, s akkor tönkrementek. Átkot örökítettek.

A mai „fejlődéscentrikus” világszemléletben talán az a legveszélyesebb, hogy elhitetik minden nemzedékkel, hogy újat kezdhetnek.

S mi lesz ennek a következménye? Őket is lesöpri a következő nemzedék. Gyökértelenné lesznek. A nemzedékek egymás ellen fordulnak, s a nemzetek, a családok tökéletesen szétzilálhatókká válnak.

Dávid azt gondolta, hogy neki mindent szabad, őt senki sem ítélheti meg. Elfelejtkezett az élő Istenről. Sőt elfelejtkezett felelősségéről gyermekei iránt. Cselekedetével átok-örökséget terhelt családjára. Keserves megbánására Isten kegyelemmel felelt, de végig kellett élnie fiai elvesztését…

üresedő markom éhe torkomat szorongatja

múltam semmivé mérve lebben

pokla érint

de mozdul az égi határokból bomló irgalom

karja tündöklő fénybe öleli

kárhoztató árnyakkal viaskodó lelkemet

Ablonczy Ágnes

2024-03-14

Minden bűn közösségi cselekvés

Napi áhítat

Dán 9,1–19

A Szentírás szemléletmódja szerinti büntetést sokszor igazságtalannak érezzük. Mi az, hogy az atyák vétkét a fiakban? Hát miért nem mindenki a maga vétkéért bűnhődik?

A megbüntetem héber szónak van olyan jelentése is, hogy felügyelem, számon kérem. Mert azokat a bűnöket, amelyeket az atyák elkövettek, sokkal hajlamosabbak a fiak is elkövetni. A példa ragadós. Ha egy apa mindig megengedte magának, hogy ok nélkül kiabáljon gyermekeivel, akkor a fiúk is fékezhetetlenek lehetnek, mert nem tanulták meg indulataikat megzabolázni. Amelyik családban előfordul az alkoholizmus, ott könnyebben esnek csapdába a fiatalok is, és jóval korábban – amikor sokkal jobban árt! Ezért Isten figyel. Különösen azokra a dolgokra, amelyek egy családban nagy károkat okoznak. S odahat, hogy ne fordulhassanak elő!

Minden bűn tehát közösségi cselekvés. Amit én teszek, az hat a családom tagjaira is. Tehát minden bűn olyan, mintha követ dobnék egy tóba. Az egész vízfelületen végigmegy a hulláma!

Ezért Dániel bűnvallása is közösségi cselekvés. Bár ő nem vétkezett, mégis hordozza a bűn következményeinek terhét.

Mikor egyszer rávágtam édesanyámra az ajtót, majd nagy nehezen megbékültem vele – így szólt: „Mondta nekem édesanyám, hogy vissza fogod kapni a lányodtól, s bizony, igaza lett.”

2024-03-13

A ruhabojtok

Napi áhítat

4Móz 15,37–41

A Szentírás egyik legfontosabb szava az EMLÉKEZTETÉS. Az ember ugyanis rendkívül feledékeny.

Isten nem mindig újat mond, sokszor csak emlékeztet. Arra, amit már egyszer, kétszer, hússzor megmondott. Mert ma pontosan ugyanúgy igaz, ahogyan akkor elhangzott. Ebben segítenek a „ruhabojtok”:

„Valahányszor ránéztek, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek.”

Ábrahám emlékköveket állított azon az úton, melyen Isten vezette őt. Józsué emlékköveket állított oda, ahol a nép megfogadta, hogy Isten szövetsége szerint jár majd az új földön is. Minden hetedik nap az emlékeztetésre adatott, hogy el ne feledkezzünk a mi Urunkról!

Téged mi emlékeztet a szeretet parancsára? Mi emlékeztet Isten akaratára? Ne szégyelljük az „eszközöket”, hiszen Isten parancsolta a „ruhabojtokat” is.

Sok apró tárgyat őrzök a szobámban. Köveket, igéslapokat, kicsiny ajándékokat. Emlékeztetnek. Amikor valamelyikre ránézek, megsajdul a szívem: „De régen imádkoztam érte!”; vagy meglátom a másikat: „Nem láttam már két éve, fel kell hívnom!” Szükségem van az emlékeztetésre!

Sorsunk emlékezetünkben van megírva: mondd meg nekem, mire emlékszel vissza, s én megmondom, ki vagy.

Ravasz László

2024-03-12

Hogyan rendezzük a bűnöket?

Napi áhítat

4Móz 15,22–36

Isten következetes cselekvésében. Ha egyszer valamire azt mondta, hogy nem, akkor nincsenek kivételek. Aki mégis azt teszi, bűnt követ el. Isten azonban elkészítette a bűnből való szabadulás útját is: az áldozattal. Egy ember életével felel a vétekért. De hogy ne neki kelljen meghalnia, kiválthatja magát egy báránnyal. Élettel kell fizetnie a bűnért. Az embernek végig kell néznie: miattam, helyettem, értem ölik meg azt az ártatlan bárányt.

A mi számunkra Isten Báránya adatott, aki minden ember minden bűnéért megfizetett. Áldozata egyszeri és tökéletes.

Mi akkor a dolgunk? A bűnt komolyan venni, megvallani és elhagyni, s a bocsánatot elfogadva másként élni.

Egy király kihirdette birodalmában, hogy aki hazudik, azt nyilvánosan megostorozzák, mert a hazugság az ország megrontója. Egy alkalommal a király édesanyját kapták hazugságon. Odavitték a nép elé, hogy a törvény értelmében megbüntessék. Mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz. Megostorozza-e a király saját édesanyját? Lesz olyan kegyetlen? Vagy felmenti? Akkor viszont igazságtalanná válik. Az asszonyt odakötözték a póznához, s hátul megszaggatták ruháit, hogy jobban érezhesse a fájdalmat. A király parancsolt a szolgának: „Kezdj hozzá!” Majd lelépett trónjáról, odasietett anyjához, s hátulról átölelte. Az ütések őt érték.

2024-03-11