Napi áhítat Archívum - Oldal 30 a 31-ből

Az Úr szeretetével tele van a föld

Zsolt 33,5

Létezik-e olyan szemüveg, mellyel észrevehetnénk az Úr szeretetének jeleit a földön? Igen, állíthatjuk teljes biztonsággal. Ez pedig a Zsoltárok könyve… Ha valaki beleolvas, akkor megismerheti belőle az Úr tetteit, s észreveheti a teremtés csodáját. A 33. Zsoltár is ilyen egyszerűen, mégis felemelően fogalmazza meg a kibeszélhetetlent.

A teológusok sok mindent kutatnak, megállapítanak, majd leírnak, következtetnek, összegyűjtenek. Egyik érdekes gondolatuk az, hogy Isten szeretetének jeleit észrevehetjük a világban. Úgy írja le több helyen is a Biblia, mint valami hatalmas játékteret az élethez. Azt is mondhatjuk, hogy mint egy apa, aki a fiát elvezeti a parkba, a játszótérre, úgy rendezte be Isten Fiára nézve a világot. Tehát játéktér.

S ha belegondolunk, hogy az élőben sohasem látott állatok sokasága, melyek szebbnél-szebbek, csodálatosabbnál-csodálatosabbak, melyeket csak képernyőn keresztül láthatunk, milyen gazdagságra utal, hogy Isten milyen bőkezűen osztotta a színeket, s milyen játékossággal találta ki, alkotta meg az állatvilágot, akkor a mi ajkunkra is valami hasonló kívánkozik.

„Róla beszél fű, virág, madarak és pacsirták, rügyező és lombos fák, simogató szél.” (ifjúsági ének)

„Amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam a föld kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.” (Péld 8,29–31)

2024-01-18

A város utcája színarany

Napi áhítat

Jel 21,9–21

A világ kincseit aranyban mérik. Egy országnak aranyban van a tartaléka. Alaszkában aranyláz tör ki, amikor felfedezik, hogy a Yukon folyóból aranyat lehet mosni. Az aranyért sokan mindent odaadnak. Vannak aranylabdások, aranykupák, -mikrofonok, -láncok, -gyűrűk és minden. Azért arany, mert az a legértékesebb, a legszebb.

Nem véletlen, hogy a földi mérték szerinti legszebbhez hasonlítja a Biblia is Isten országát. A mennyei Jeruzsálem utcái aranyból vannak. Salamon király idejében állt a királyi palota és a templom teljes dicsőségében, ami csodás látvány lehetett, de így is csak töredékes előképe az ószövetségi leírás a Jelenések által leírtaknak. A Szentek Szentje is arannyal borított terem volt, az eszközök, s a Szent láda is aranyból készültek. Ezek emberi fogalmaink szerint is csodálatos alkotások lehettek, milyet készít akkor nekünk Isten? Nem talál jobb jelzőt János sem a Jelenések könyvében arra, hogy érzékeltesse, milyen is Isten dicsősége, és még így is töredékesen mondja el. Belegondoltál, hogy Te is ennek az országnak részese lehetsz? Hogy egyszer színről színre láthatod majd Istent teljes dicsőségében?

Ha végigjártad a szív négy állapotát, akkor együtt érkezünk meg majd az Ő országába, a mennyei Jeruzsálembe, ahol aranyból vannak a kapuk, a falak és az utcák.

Vígan lépkedünk színarany utcákon át,

Halljuk angyalok dicséretét,

Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,

Aki vért ontott bűneinkért.

(ifjúsági ének)

2024-01-17

Hófehérré válhattok

Napi áhítat

Ézs 1,18

A fehér a tisztaság, az érintetlenség, a szüzesség jelképe. Lehet, hogy az idén is láttunk szépen behavazott tájat. Olyan, mintha tisztaságba öltözött volna minden. Az összes szemetet, koszt, rútságot, a föld feketeségét eltakarja a hó.

Mai világunkban – „hála” sok tisztaságmániás reklámnak – sokat hallunk a tisztaságról, hogy mennyire fontos a ruhák vagy a testünk tisztasága. S mégis mennyi szenny és mocsok árad körülöttünk a világban. S milyen sok a belső tisztátalanság. Amennyire reklámozzuk a külső tisztaságot mindenféle csoda mosószer és szappan segítségével, legalább annyira elhallgatjuk a belső tisztaságot, a lélek megtisztulását. Mindennél jobb megoldást kínál számunkra Jézus Krisztus, aki a fekete szív bűneit a piros vérrel törli el azért, hogy tiszta, fehér legyen. Mint a csillogó hómező – a fehérség is kapcsolatban van a világossággal. Világosban látszik igazán fehérnek.

Isten ígérete az Ézsaiás könyve elején biztató ígéret. Isten ígérete pedig akkor is valóság, ha számunkra lehetetlennek látszik. És akkor lesz „látható”, ha hittel vesszük. A külső tisztaság igény kérdése is, hasonlóan a belsőnk megtisztulásához. Van, aki jól érzi magát a koszos ruhában, s így a bűnben is. Van viszont, aki vágyik a fürdésre, a megmosatásra. Mai rövid imádságunk lehet: „Moss meg Uram, tedd tisztává szívem!”

Lázár Ervin: A fehér tigris c. kisregénye egy emberről szól, aki mellé egyszer odaszegődik egy hófehér bundájú tigris, és mellette marad. Eleinte a férfi is megijed, de kiderül, hogy az állat gazdája minden parancsát teljesíti. A tigrist nem lehet elpusztítani, nem fogja golyó, és nem eszik húst. A kisregény arról szól, hogy a tisztaság megélése helyett hogyan lesz úrrá a hatalom főhősünkön, hogyan lesz egyre sötétebb zsarnokká, míg végül a tigris fehér bundája is szürke-foltos, majd egészen sötét lesz.

2024-01-16

„Véreddel, mely el-kifolyt…”

Napi áhítat

„…mosd le rólam, ami folt.” (464. dicséret)

A piros szín a vér jelképe, a vér pedig az életé.

Másrészt az örömé, hiszen ha valamit ajándékba adunk, akkor szépen becsomagoljuk, színes papírokba, melyek közül a legélénkebb a piros. A szeretet színének is mondják, sőt a szerelemének is. Vagy az ítéletének. Arany János balladájában Ágnes asszony hiába akarja eltüntetni férje ingéről a véres foltot, az ott marad. Sokan félnek a fogalomtól is: megmosatni Jézus vérével. Túl kegyes szóhasználatnak gondolják.

Egy németországi templomban láttam egy híres oltárképet, ahol a kereszt alatt állókra Jézus oldalából folyik a megfeszített vére. Először nagyon megdöbbentem a képen, hiszen olyan természetellenesnek véltem. De amint jobban megnéztem, megértettem, hogy nagy igazságot próbált a festő megörökíteni, hiszen a hitünk lényege, a reformáció megújító mozgalma is, Jézus vérében keresendő. Ahhoz, hogy megtisztuljon az életem, szükséges Jézus Krisztus váltsága és szabadítása. Tehát kikerülhetetlen, hogy Jézussal kapcsolatban ne beszéljünk az Ő tisztító véréről, és talán sokan azért irtóznak ettől a képtől, mert nem élték át Jézus szabadításának örömét.

Te már átélted?

Fiatal koromban, amikor fellángolt bennem az istenszeretet, úgy éreztem, hogy meg fogom téríteni az egész világot. Azután hamarosan ráébredtem, hogy az is elég lenne, ha saját városom lakóit meg tudnám téríteni, sokat fáradoztam is rajta, de mindhiába. Aztán rájöttem, hogy még mindig túl sok, amire vállalkoztam, és most már csak a családommal kezdtem törődni. De megtérítenem őket sem sikerült. Ekkor döbbentem rá végül, hogy először a magam dolgát kell rendbe tennem, hogy Istent igazán szolgálhassam. Egyelőre azonban még ennek a megtérésnek sem jutottam a végére.

Jörg Zink

2024-01-15

„A bűn sötétben tévelyeg…”

Napi áhítat

Gyermekkoromban került kezembe az ún. „Szavak nélküli könyvecske”, mely színes oldalakon, az emberi szív négyféle „állapotát” mutatta be, a feketétől a vörösön és a fehéren át az aranyig. Erről szól a következő négy nap üzenete.

A fekete szín a bűn jelképe. Nemcsak a színhez szoktuk kapcsolni, hanem olyan eseményekhez vagy gondolatokhoz, melyekre szintén jellemző a sötétség. Ilyen az éjszaka is. „Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.”

Sokan azt mondják, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem vannak benne árnyalatok is, mint a szürke. Misztikus vallásokra is jellemző, hogy a fekete és fehér, az anyag és a lélek, a rossz és a jó össze van keveredve a világban és az emberben is, s nem lehet eldönteni, mi a jó. Mások humanizálják a sötétet, és azt mondják: árnyékra is szükség van (Az ember tragédiája), de azt kell mondanunk, hogy az ember szíve igenis fekete. Ami bűnnel teli, az sötét. Pál szóhasználatában: az éjszaka. Azért nem látunk sokszor reálisan, mert a szívünk nem lát jól. Sötétben nem lehet tájékozódni, és nem lehet haladni sem. A sötétben félelem lapul. „A bűn sötétben tévelyeg, és bajba dönt vakon; de Krisztus kézen fog s vezet világos utakon.” – énekeljük szép bűnbánati énekünkben (467). Pál azt írja, hogy mi nem a sötétségben járunk, hanem a világosságban. Ez persze nem valami külső világosságot jelent.

Ahhoz, hogy szívünk állapotával tisztában legyünk, szembe kell néznünk vele, milyen is valójában.

Rút volt szívem, sötét, de Jézus oda betért,

S mert megmosott a vér, már szívem hófehér.

Ott járok majd, tudom, a színarany úton,

Ó, mily csoda nagy szeretet, lemosta bűneimet.

(gyermekének)

2024-01-14

„Szívemet hozzád emelem…”

Napi áhítat

Zsolt 25,1

Egyházunknak sokféle szimbóluma van, ezek közül a legtöbb áttételesen „üzen” nekünk (csillag, pelikán, hajó), más jelképek pedig a Bibliában is hasonló tartalmat hordoznak (bárány, kenyér, út).

Van egy „testrész” is közöttük, mely jelképnek talán furcsa. Ez egy szívet felemelő kéz, alatta: „Egyedül Istené a dicsőség.” Kálvin jelképeként is tartjuk számon, hiszen ő megélte annak jelentését. Több Kálvin ábrázoláson is látható, ahol reformátorunk egyik keze a szívén, másik a Biblián nyugszik. S itt valóban nem a szimbólumon van a hangsúly, sokkal inkább az üzenetén. Kálvin megélte, hogy mit jelent teljes kiszolgáltatottságban is Istenre hagyatkozni. S ez legalább olyan nehéz volt életveszélyes helyzetekben – pl. amikor Pál apostoléhoz hasonló menekülést választ, s kosárban engedik le a városon kívülre –, mint amikor lelki tusa után kellett nehéz döntéseket hoznia Genfben, halálos fenyegetések közepette. Kálvin felajánlotta szívét és életét Istennek.

Talán nem véletlen, hogy éppen ezt az ábrázolást választotta a Soli Deo Gloria diákmozgalom is címerképként. Sokan ismerjük az Istennek felajánlott kéz mozdulatát. S az a diákok közti missziót munkáló kis teológuscsoport is így gondolta, amely 1921-ben Balatonkilitin egy színpadon elindította a mozgalmat. Ma is így működik a Szövetség, mint akik Isten követeiként végzik a missziót a fiatalok között.

Ma sem megy másként, csak teljes szívvel, felemelve szívünket égő áldozatként Istennek.

Ha bármit is szeretünk és csodálunk saját magunkon kívül, az egy lépéssel távolabb visz bennünket a teljes szellemi romlástól, bár addig sosem leszünk egészen rendben, amíg bármit is jobban szeretünk és csodálunk, mint Istent.

C. S. Lewis

2024-01-13

Az Úr megnyitotta szívét…

Napi áhítat

ApCsel 16,11–15

Az Apostolok cselekedetei könyvében annak a csodának lehetünk tanúi, hogyan terjedt el az evangélium szerte a világon. Hiszen mi is azért lehetünk keresztyének, mert kezdettől fogva voltak olyanok, akik komolyan vették Jézus Krisztus küldését, és tanúi lettek Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, s a föld végső határáig is elmentek az örömhírrel.

Pál apostol három missziói útja döntő jelentőségű volt ebben a munkában. Második útján „hívták” át Európába, s az első hely, ahol hirdeti az igét: egy folyópart Filippiben. Többen hallgatják Pált, s az Úr megnyitja egy Thiatírából való bíborárus szívét… Ezzel kezdődik Európa evangélizációja. Nem véletlenül maradt fenn a neve is: Lídia, akit az első európai keresztyénként szoktunk említeni. Az a csoda történt meg vele, ami megtörténhet velünk is: Isten munkálkodott az életében, s megnyitotta szívét. A keresztyénség tehát valahol szív-kérdés. Engedem-e, hogy Isten megnyissa az én szívemet is? Kitárom-e szívem ajtaját Jézus zörgetésére, és befogadom-e Őt az életembe?

Mit tett Lídia annak érdekében, hogy Isten használhassa?

Először: feszülten figyelt mindarra, amit Pál hirdetett nekik.

Másodszor: nyitottan hallgatta, vágyott az igére.

Harmadszor: engedelmes volt, hiszen megkeresztelkedett ő is, és házanépe is.

Negyedszer: bizonyságot tett róla, hogy valóban Isten gyermeke lett, hiszen befogadta Pálékat a házába, s nemcsak szívét, hanem otthonát is megnyitotta mások előtt.

Mi több? Szeretni, vagy szeretetből engedelmeskedni? Az engedelmesség hatalma akkor több a szeretet hatalmánál, ha benne van a hit, a mindenek felett való szeretetben. Akkor találkozhat az ember a Mindenható hatalommal, melyet a végtelen szeretet mozdít.

Ablonczy Ágnes

2024-01-12

A fél híd

Napi áhítat

Jóel 2,12

Egy könyvben olvastam az alábbi történetet: A dél-franciaországi Avignonban van egy fél híd, melynek a Rhone-on kellett volna átvezetnie. Amikor építeni kezdték a középkorban, a bal parton a német-római császárság terült el, a nagy római birodalom utódja, a Rhone jobb partján pedig a francia királyság. S mivel a két ország nem jutott egyezségre, a híd befejezetlen maradt. Az odalátogató turisták szívesen küldenek szeretteiknek képeslapot, melyen a Rhone közepéig érő fél kőhíd látható. Látványosságnak lehet jó, de nincs semmi értelme, mert nem vezet sehova.

Sok embert példáz ez a kis történet. Némelyeknek életüket, feladataikat, másoknak hitüket. S vannak, akiknek a szívüket. Hány olyan dolgunk van, amit szívesen, nagy lelkesedéssel kezdünk el, aztán feladunk. Hány ügy, elintézendő dolog szerepel így életünkben? S ez jellemzi kapcsolatainkat is. Félbemaradt barátságok, szerelmek magasodnak torzóként kapcsolataink folyója felett. S talán hitünkben is átéltük, hogy milyen szépen kezdődött, lelkesedtünk, majd valami megtört, elfogyott az erő és a lendület. Kihunyt a tűz.

Isten igéje a nagy parancsolatban azt mondja: „teljes szívedből.” Neki nem elég a fél szív, a fél időnk, a fél megtérésünk. Ő egészen akar bennünket! Valahol itt titok is lappang! Fél szívvel nem megy! Még fél tüdővel vagy vesével vagy füllel igen, de fél szívvel nem! A Kis herceg titka, hogy „jól csak a szívével lát az ember”, Isten titka pedig, hogy „teljes szívvel”.

De míg csodáltam a hidakat,

a hála nyomán könyörgés fakadt:

Istenem nem elég!

Szíveket, népeket elválasztó szakadékok felett

sok híd kellene még!

Túrmezei Erzsébet

2024-01-11

A törvény summája

Napi áhítat

Mt 22,34–39

A Heidelbergi Káté beosztása érdekes szemléletet tükröz: Az első rész az ember nyomorúságáról szól. A 3. kérdést különösen szeretik a diákok, hiszen a legrövidebb válasz tartozik hozzá: „Honnan ismered meg a te nyomorúságodat:” „Isten törvényéből.” S ehhez kapcsolódik a 4. kérdés: „Mit kíván tőlünk Isten törvénye?” A választ közösen mondhatjuk: „Megtanít erre Krisztus röviden a Máté evangéliuma 22. részében ekképpen: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből…«”

A Máté evangéliuma 22. részében Jézust egy törvénytudó kérdezi meg: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus mintegy összefoglalásként idézi. Ezt tanultuk meg mi is konfirmandus korunkban. A Káté tehát azt mondja: az ember itt a földön valóban kétségbeejtő helyzetben van. De megoldás is adatott. A Káté összeállítói (Olevianus Gáspár, Ursinus Zakariás) is ezt tartották a legfontosabbnak emlékezetünkbe idézni. Nem kezdik elemezni a parancsolatokat, kiemelni, melyik fontosabb a többinél, hanem összefoglalják: „Megtanít erre Krisztus röviden.”

Ha Jézus ebben az igében foglalta össze a hit lényegét, akkor vegyük komolyan, hogy ilyen egyértelmű, s ilyen egyszerű!

Már csak meg kell élnünk! A mai napon is!

A grujavici rabbi egyik unokája, amikor a rebbe már a halálán volt, a következő kérdést intézte a nagyapjához:

– Zejde, egy környékbeli srác azt kérdezte tőlem, hogyha tényleg létezik a Mindenható, vajon tud-e akkora követ teremteni, amit aztán ő sem képes fölemelni. Zejde, mit feleljek én ennek a fiúnak?

– Mondd meg neki, hogy tud. És az a kő itt van – mutatott a fiúcska szívére a Grujavici.

Röhrig Géza

2024-01-10

Aki néven szólított

Napi áhítat

Ézs 45,1–3

A keleti vallások nem hisznek személyes istenben. Úgy is hívják őket: „Örök világtörvény vallásai”, mert egy elv, egy törvény az, amire a vallás, vagy az általuk hirdetett világkép épül. A világot irányító gondolattól, egy személytelen erőtől nagymértékben különbözik az, aki magát a zsidó népnek, majd az emberiségnek kijelentette: Ő személyes Isten. Bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyén, s megszólít minket is. Én – Te kapcsolatban áll velünk. Ő az, Aki előttünk megy, Aki nevünkön szólít, Aki felövez minket – igénk szerint. Nekünk nem a „szeressük egymást gyerekek” semmitmondó szlogenjével kell beérnünk, sem a valóságból kilépni, s a nemlétbe (Nirvána) szakadni a világ gondjai elől, hanem személyes kapcsolatban lehetünk a mi teremtő, gondviselő, oltalmazó Istenünkkel. Isten nevének kimondása nem mágikus erejű, mint azt más vallások mondják, hanem Én – Te kapcsolatban realizálódó, kimondható név.

A Te Istened!

Ez elhatárol mástól: Ne szeress jobban mást, mint Istent, ne lépjen semmi Ő elé. De meg is erősít: Van valaki, akivel együtt biztonságban lehetek, aki mindig velem van, akiben nem csalódom, akiben bízhatok. S az is benne van, amit Jézus válaszol a Sátánnak megkísértése idején a pusztában: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ezért az imádat szavunk foglalt. Szerethetem a barátomat, de nem imádhatom. Első lehet az ételek között a pizza, de nem imádom. S bármennyire is kötődöm kedvenc háziállatomhoz, őt is csak nagyon szeretem.

Az imádat csak Istent illeti meg.

Imádlak téged, egyedül Uramat,

Nem vetem másban én bizodalmamat;

Mikor imádlak, halld meg én szómat,

Írd be könyvedbe hódolásomat.

Ráday Pál

2024-01-09