Napi áhítat Archívum - Oldal 29 a 31-ből

Örökké tart szeretete

Zsolt 136

Meddig tart a mi szeretetünk?

Olvassuk el a 136. Zsoltárt!

Hasonlítsuk össze Isten szeretetét a mi szeretetünkkel! A különbség „csupán” annyi, hogy míg a miénk ideigvaló, hamar elfogy és elmúlik, addig Istené: örök. Erről nyerünk ma bizonyságot a 136. Zsoltár alapján, melyet lassan, meditálva olvassunk el még egyszer!

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,

mert örökké tart szeretete!

Adjatok hálát az istenek Istenének,

mert örökké tart szeretete!

Adjatok hálát az urak Urának,

mert örökké tart szeretete!

Nagy csodákat művel egymaga,

mert örökké tart szeretete.

Bölcsen alkotta meg az eget,

mert örökké tart szeretete.

A földet a víz fölé terítette,

mert örökké tart szeretete.

Megalkotta a nagy égitesteket,

mert örökké tart szeretete,

a napot, hogy uralkodjék nappal,

mert örökké tart szeretete,

a holdat és a csillagokat,

hogy uralkodjanak éjjel,

mert örökké tart szeretete.”

Most végy elő egy lapot, és írj fel rá kilenc dolgot, melyben érezted Urunk jelenlétét ebben a hónapban! Melyek után elmondhatod:

„Örökké tart szeretete.”

2024-01-28

Tíz ige

Napi áhítat

1Jn 4,7–9

Egy lengyel rendező feldolgozta a Tízparancsolatot, s minden igéhez készített egy filmet, melyek cselekményét a mai viszonyok közé helyezte át. E történetekben a parancsolatok nem közvetlen módon jelennek meg, hanem áttételesen, néha egészen elvont valóságok mögé rejtőzve. Ifjúsági körben többet is átbeszéltünk, megvitatva egy-egy film üzenetét.

A fenti ige fényében e filmekkel kapcsolatban is feltehetjük a kérdést: Hogyan jelenik meg Isten szeretete ma a világban? Sok művész fogalmazza meg akarva-akaratlanul e kérdést alkotásaiban. Bemutatják számunkra az istenkeresés-istenre-találás, a hit-hitetlenség, az elfogadás-elutasítás dilemmáját.

Jó megismerni ezeket a műveket, melyek esetleg egészen más szemszögből közelítik meg azt, amiről mi sokkal könnyebben beszélünk, mert már a miénk… A művészek egészen más szemüvegen keresztül, de megmutathatják nekünk ugyanazt. Ami azért különösen jó, mert ők ezt a művészet segítségével tudják megtenni, aminek mi nem vagyunk a birtokában. Hiszen milyen szegények lennénk Leonardo da Vinci vagy Van Gogh csodás képei, Palestrina vagy Bach zenéje, Dosztojevszkij vagy Németh László regényei, Ady vagy Pilinszky versei, Zeffirelli filmjei, Sütő András drámái, C. S. Lewis gondolatai nélkül.

És Krzysztof Kieslowski 10 filmje nélkül.

Van valami, amin nagyon sokat gondolkoztunk a Tízparancsolat készítése közben. Lényege szerint mi a jó, és mi a rossz? Mi a hazugság, és mi az igazság? Mi a becsület, és mi a becstelenség? És mi a viszonyunk hozzájuk?

Krzysztof Kieslowski

2024-01-27

Erőtlenül erős

Napi áhítat

2Kor 12,9–10

Igazán nem mondhatjuk Pál apostolra, hogy kicsiny munkabírású volt, hiszen mindaz, amit az evangélium terjedése ügyében tett, ma is páratlan. A szupertechnika korában a műholdakról közvetített evangélizációk, a tízezres léptékű nagy evangélizációk korában is csodálattal kell megállnunk, látva Pál munkáját, fáradhatatlanságát.

Amikor Lisztrában megkövezik és kivonszolják a városon kívülre, miután magához tért, rögtön visszamegy a városba… Éjszakákat tölt imádkozva, gyakorta böjtöl, sokat nélkülöz. S mindezt Pál betegen teszi, hiszen tövis adatott a testébe. Az első korinthusi levélben azt írja: „én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok.” (1Kor 2,3) Pál jó néhányszor átéli a teljes erőtlenséget. A második korinthusi levélben aztán elmondja hitvallását: „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”

Itt valami titok lapul. Mi akkor érezzük magunkat erősnek, amikor hitben erősek vagyunk, amikor „jól” vagyunk. Pál apostol akkor, amikor erőtlen. Hiszen Krisztus akkor tud igazán munkálkodni általunk, amikor mi erőtlenek vagyunk, Ő pedig erős.

Erőtlenségünkben jó Vele megélni az Ő erejét!

A teljes erőtlenség. Hányszor fordul elő, hogy erőtlennek érezzük magunkat egy feladatra, egy beszélgetésre, s Isten éppen azt hozza elénk? Szeretnénk végre egyedül lenni és becsönget valaki… Bizonyára nem véletlenül…

2024-01-26

Kelj föl!

Napi áhítat

1Kir 19,1–8

Mindnyájan elfáradunk hétköznapi rohanásainkban, s van, mikor megfáradásról beszélünk. Ez tartósabb kifáradást jelent, mint csupán leülni egy dolgos nap után egy padra vagy a fotelunkba. Az ember lelkileg is elfárad, s éppen az nehéz benne, hogy lelki ereje sincs a felálláshoz, a továbblépéshez.

Illés is ilyen helyzetbe került: A Baál papok kiirtása után fellobban Áháb király haragja, s felesége, Jezábel halálra keresi a prófétát. Ő egyedül menekül, neki a pusztának, hogy elcsigázva rogyjon egy rekettyebokor alá. Nincs ereje még imádkozni sem, csak sóhajt egyet: „Elég most már, Uram! Vedd el életemet…” Ekkor Isten egy angyal által táplálja, aki lángost és vizet ad neki, és megszólítja: „Kelj föl, egyél!” Ám a próféta fizikailag is ki van merülve. Visszaalszik. Másodszor is felkelti az angyal, és most már üzenetet is mond neki: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” És Illés annak az ételnek erejével megy negyven napon át, amíg a Hóreb hegyén újra meg nem hallja Isten üzenetét.

Sokszor vagyunk mi is hasonló helyzetben, csak időnként azt nem tudjuk, hogy az angyal először vagy másodszor kelt fel bennünket?! Az az eledel, melyet Isten ad, elég nekünk a következő célig!

Amikor katona voltam Lenti helyőrségben, mint előfelvételis teológus, gyakran kaptunk hétvégenként egy-egy csomagot különböző gyülekezetektől vagy a Teológiától. Szeretet-csomagoknak hívtuk őket. Ma is őrzök egy igés lapot, melyet a gyömrői gyülekezet tett bele az egyik csomagba. Ez áll rajta: „Elég. Egyél, mert erőd feletti út áll előtted!” Nekem akkor a gyömrői gyülekezet volt az angyalom.

2024-01-25

Sámson ereje

Napi áhítat

Bír 13,1–7

Sámson különös alakja az Ószövetségnek. Gondolom más is úgy volt gyermekkorában, hogy őt jegyezte meg elsőként a bibliai szereplők közül, hiszen ki ne szeretne erős lenni, legyőzni a másikat, elbírni erős hatalmakkal. Mai gyermekek közkedvelt példaképei az izomkolosszusok, Herkulesek, filmhősök, sportolók. Ám nem mindegy, hogy valaki mit kezd erejével. S az erő itt a hatalmat is jelenti. Pál apostol hatalmas volt, mikor Damaszkuszba igyekezett, üldözni a keresztyéneket… Sámson testi erejével is Isten bírájaként harcolt a filiszteusok ellen. Mégsem használta jól, hiszen hite nem működött együtt erejével. Erős volt, de elgyöngült. Elárulta ereje titkát, melyet Delila csalt ki tőle. Pedig Izráel bírája volt.

Hogyan tudjuk mi a saját erőnkkel Istent szolgálni? Nem valamiféle jelkép ez? Átvitt értelemben értendő csupán? Nem! Egyszerűen arról van szó, hogy amit meg tudunk tenni Istenért, a gyülekezetünkért, azt tegyük meg! Fizikai erőnkkel is.

Szolgálatunk lehet egészen gyakorlati.

Például észrevehetjük, hogy hol segíthetünk lelkészünknek.

Észrevehetjük a gyülekezetben lévő idősek nehézségeit, amit ők már nehezen tudnak megtenni. Észrevehetjük az ifióra után otthagyott székeket, a koszos függönyt, a templomkertben viruló gazt. Gyülekezeteinkben nemcsak szívünkre, hitünkre van szükség, hanem két kezünkre is.

Egy németországi templomban egy sérült Krisztus-kereszt látható, mely alatt ez a felirat áll:

„Nekem nincs kezem és lábam, de neked van. Legyél Te az én meghosszabbított kezem és lábam a világban!”

2024-01-24

Erejük megújul

Napi áhítat

Ézs 40,27–31

„A sok gondolkodás elfárasztja a testet” (Préd 12,12) – szól summázva a Prédikátor, s talán te is így sóhajtasz fel egy fárasztó félévzárás vagy vizsgaidőszak közepette. Nagyon emberien és reálisan írja le tapasztalatait (talán tanároknak, professzoroknak is kellene ajánlani). A vizsgaidőszak közepén, a félév vége felé azonban mégsem mehetünk el néhány napos pihenőre.

Ézsaiás könyve csodálatos biztatást ad, ami hiszem, hogy Téged is kiragad szorult helyzetedből! Hiszen erődből is lehet szeretni az Urat!

Egy alkalommal fiatalokkal túráztunk a Zemplénben, s mire a szállásra értünk, már kellően kifáradtunk mind testileg, mind lelkileg. A fiatalok képtelenek voltak normálisan viselkedni, én pedig mindezt elviselni. Már-már ott tartottam, hogy kirobbanok haragomban, mikor a szálláshelyünkön, egy gyülekezeti terem falán ezt az igét olvastam:

„Hát nem tudod, vagy nem hallottad,

hogy örökkévaló Isten az Úr?”

Akkor megszólalt bennem az ének is: „de akik az Úrban bíznak, erejük meg-megújul…” Közösen el is énekeltük aznap este.

Olvasd és imádkozd el ma Te is:

Erőt ad a megfáradtnak,

s az erőtelen erejét megsokasítja.

Megfáradnak az ifjak, meglankadnak a legjobbak,

megtántorodnak a legszilárdabbak,

de akik az Úrban bíznak, erejük meg-megújul,

szárnyra kelnek, mint sasmadarak.

Futnak, nem lankadnak meg,

járnak, nem fáradnak el,

mert az Úr, mert az Úr, mert az Úr erősségük nekik.

(ifjúsági ének)

2024-01-23

Ismételgesd…

Napi áhítat

5Móz 6,6–9

Nálunk protestánsoknál a Szentírás a középpontban van, hiszen reformátori örökségként valljuk a Sola Scriptura elvét, vagyis, hogy életünk és hitünk zsinórmértéke egyedül a Szentírás. Mégis megdöbbenthet bennünket, hogy a fenti igét hogyan éli meg az Ószövetség népe. Mert nemcsak leírt szabály, hanem életgyakorlat náluk mindez, s már egy ötéves gyermek is vígan idézi a Tóra részeit. A titok a parancsolat komolyanvételén túl abban az egyszerű pedagógiai gyakorlatban van, melyet közmondásként is jól ismerünk: „ismétlés a tudás anyja.” „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” De ha éppen egyiket sem mívelnénk, akkor ott vannak az emlékeztetők. „Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként homlokodon.”

Annyi mindent szeretünk viselni! Kihez kapcsolnak ezek a bizsuk minket? Milyen jelentést hordoznak mütyürjeink? Emlékeztetnek bennünket Mennyei Atyánkra? Amikor kárpátaljai lelkészeket vittek el kényszermunkára, összeültek, és emlékezetből idézték a Bibliát. Kíváncsiak voltak, mennyire emlékeznek. A fejük volt a Biblia, az volt az övék, amit megtanultak és megjegyeztek, azzal tudták vigasztalni, erősíteni egymást. S a Szentlélek bennünket is csak arra tud emlékeztetni, amit megtanultunk. (Jn 14,26)

Használjuk hát elménket igék megtanulására, hogy másoknak is tovább tudjuk adni az élet beszédét.

Amikor a Ben Hur c. filmben a herceg hazatér száműzetéséből, mindent nagyon elhagyatva talál. Édesanyja és húga börtönbe került, életében minden szétesett, háza udvarát felveri a gaz. Amikor mégis belép otthonába, az egyetlen épen maradt helyre teszi megcsókolt ujját, az ajtófélfára, ahol kis tekercs található a fenti igével.

2024-01-22

A bölcsesség kezdete

Napi áhítat

Péld 9,10

Sokszor érezzük, hogy a tudás és a hit egymás ellen feszül. Teremtés vagy evolúció, fizikai törvények – bibliai csodák, halál, mint az élet vége – feltámadás, stb. Nincs olyan keresztyén, aki ezeken a kérdéseken ne gondolkozott volna el, ne gyötörték volna kétségek, vagy megoldhatatlannak látszó teológiai problémák.

Pedig megtanultuk a konfirmációkor, hogy ezek nem ellentétei egymásnak, hanem más-más valóságokról beszélnek. A tudás ellentéte a tudatlanság, a hit ellentéte pedig a hitetlenség – így fogalmaztuk meg. Miért a sok kétség mégis? Talán azért, mert elménket sok dologra lehet használni. Jóra és rosszra is. Hiszen az ember bonyolult titkokat fejt meg, de ezeket a titkokat borzalmas dolgokra is használhatja. Gondoljunk a puskapor felfedezésére vagy az atommaghasadás titkára. Ha rossz kezekbe kerül egy jó ügy, az áldásból átok lesz…

Ezért nem mindegy a sorrend: hit és tudás. Hiszen a hit meghajlás a teremtő Isten előtt, övé minden bölcsesség, a titkok tudója, övé a hatalom… Az ember kutathatja a világot, de nem lehet birtokosa. Ez Istent illeti meg. Hány olyan szörnyű dolog történt, amikor a tudást hit nélkül használták? Hány ember pusztult bele emberi felelőtlenségekbe? Hányszor kezdte el az ember újra és újra kiégetni, s egymásra rakni Bábel tornyának építőköveit? Mégis milyen áldás a meleg lakás, a fűtött templom, a finom ételek, a közlekedés, az internet.

De csak, ha a hit megelőzi az elmét!

Nem azért keresem a megértést, hogy higgyek, hanem azért hiszek, hogy érthessek: ezért azt is hiszem, hogy ha nem hiszek, nem fogok megérteni semmit.

Canterburyi Anselmus

2024-01-21

Dicsérjétek az Urat!

Napi áhítat

Zsolt 150

Istent szeretni teljes lelkünkből – ennek szép példái a Zsoltárok. Olvassuk el a 150. Zsoltárt, s próbáljuk meg elképzelni, a maga korában mit jelenthetett!

Majd olvassuk el modern parafrázisát (átköltését), szintén elmélkedve!

Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek Istent templomában,

dicsérjétek a széles mezőn.

Dicsérjétek hatalmas tetteiért,

dicsérjétek nagyságához méltóan.

Dicsérjétek kürtzengéssel,

dicsérjétek akusztikus és basszusgitárral.

Dicsérjétek dobbal és szintetizátorral,

dicsérjétek táncos liturgiával.

Dicsérjétek zongorával és szájharmonikával,

orgonával, fuvolával, furulyával és csellóval.

Dicsérjétek Bach h-moll miséjével és gitárszólóval!

Dicsérjétek szilágysági népzenével és Pendereckivel!

Dicsérjétek pentaton dallammal és kantátákkal.

Fejkendős nénik, öltönyös urak,

gyári melósok és farmeros fiatalok:

dicsérjétek az Urat.

Minden ember dicsérje az Urat!

Fabiny Tamás

2024-01-20

Szeretlek benneteket – mondja az Úr

Napi áhítat

Mal 1,2

Isten elmondja nyíltan, hogy mit „érez” Izráel iránt. Olyan vallomásról van szó, mely nem kertel, nem lehet félreérteni, nem áttételesen érthető; hanem világos, egyértelmű bizonyságtétel.

Vajon nekünk hogyan működik az érzésvilágunk? Mi hogyan mutatjuk ki érzelmeinket? Kimutatjuk-e egyáltalán? Hallottam valahol egy emberről, akinek a felesége panaszkodott; férje sohasem mondja neki, hogy szereti, pedig sokféle jelből az derül ki. A férj azt válaszolta, hogy megmondta az esküvőn, s azóta sem vonta vissza. A családunkban kimondjuk-e egymásnak: szeretlek? Mikor mondtuk utoljára?

Mégis jól esik hallani nekünk is újra és újra, hogy Isten szeret bennünket. Ez a legegyszerűbb örömhír, s az a kérdés, hogy mit felelünk rá: Vajon Isten iránti szeretetünket hogyan fejezzük ki? Elmondjuk-e neki? Ha Ő biztosít minket szeretetéről, nekünk milyen válaszunk van erre?

Dávid sokszor megénekelte a Zsoltárokban Isten iránti szeretetét. Mondjuk együtt mi is Dáviddal: „Szeretlek, Uram, erősségem!”

„Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsolt 18,2–3)

2024-01-19