Neh 6,1–16

Több helyen is olvasunk arról, hogy az ellenség egyik eszköze a „belefárasztás” a folytonos küzdelembe. Ha az ember állandóan ellenállásba ütközik, előbb-utóbb megadja magát.

Megpróbálják ezt Nehémiással is, s nincs túl egyszerű dolga, mert ellenségei kifogyhatatlanok az ötletekben. De ő átlát szándékukon, s tudja, hogy Isten akarata a fal megépülése. Hogy is nem bizonytalanodott el? Csak annyit tudott: ha az ellenség kitartó, neki még kitartóbbnak kell lennie. S nagyon kellett tudnia, hogy mit szabad és mit nem. Azért mert az ellenség szabálytalan, ő nem lehet az.

Résen kell lennünk, hogy a mi ellenségünk ki ne tudjon mozdítani erősségünkből. Csak az Isten törvényéhez való ragaszkodás őrizhet meg minket is minden helyzetben! Semmiféle cél nem szentesíti a törvénytelen eszközöket. Van, amibe nem mehet bele egy keresztyén ember.

Ehhez bölcsesség kell. Nem csupán a törvény ismerete, hanem annak meglátása, hogy mit tehetek, s azt hogyan tegyem. Tapasztalat és istenfélelem.

Aki kéri a világosságot, az megláthatja, vagyis „átlát a szitán” – ahogy a közmondás mondja.

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

József Attila

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Neh 5,14–19

Egy kis gyülekezet felvállalta – lelkésznője biztatására –, hogy a templomjavításhoz naponta két ember jön segíteni. Egy hét után elfogytak az emberek. Végül egyik nap azután nem jött senki. Ott állt a két kőműves, s nem volt, aki keverje a maltert, s felhúzza a falakra. A lelkésznő vette a munkásruhát, s beállt lapátolni a betonkeverő mellé, húzta fel a vödröket az anyaggal. Lassan haladtak, de semmiképpen sem akarta abbahagyni a munkát. Mindenki látta ezt, hiszen a templom a főtéren volt. Másnaptól naponta hárman is jelentkeztek, s szépen haladtak előre a tatarozással.

Nehémiás fantasztikus példa ebben. Ahogyan tud belső feszültségeket lerendezni, a társadalmi különbségekből fakadó nyomorúságokat elegyengetni, s ahogyan tudja felajánlani teljes jövedelmét az építkezéshez…

Áldozathozatala „befektetés” az Istennél: ezen keresztül sokszorosát hozza elő a szívekből.

Nem kell várnom a többiekre, s nem is várhatok el tőlük semmit. Mindig nekem kell kezdenem. Amiről meggyőződtem, hogy jó, azt akkor is tennem kell, ha nagyobb áldozatot kíván, mint gondoltam.

A dolgok értékét nem megtalálni, hanem megteremteni kell.

Antoine de Saint-Exupéry

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Neh 4

Egy cigányok között misszionáló embert egyik este késsel támadtak meg az utcán. Amikor hátranézett, s meglátta, hogy ki fenyegeti késsel az életét, megkérdezte: „Bandikám, ki fog akkor téged szeretni?”

Isten embere kerülhet nagyon kemény, életét is fenyegető helyzetekbe. Isten útja annyira keskeny, hogy az úton haladva sokszor beleakad a ruhánkba mindenféle ág…

Nehémiás ellenségei már nemcsak gúnyolódnak, hanem fenyegetőznek is. Meg kell gondolnia, mit tesz, hiszen a rábízottak is veszélyben vannak. Folytatják a munkát, de közben fegyvert viselnek. Kettős készültségben állnak: vakolókanál és kard van náluk. A munka és védelem eszközei. Honnan volt erre bátorságuk? Isten jelenlétéből. Nehémiás készen állt a harcra is, hogy a munkát bevégezhesse. Egy pillanatra sem bizonytalanodott el, az ellenség semmilyen támadásától.

Egy huszadik századi teológus úgy fogalmazta, hogy ma a hit legfontosabb kifejezése a BÁTORSÁG. Vállalni a hitet, Jézus nevét, egyházunk múltját, gyülekezeteink elesettségét – ez nem kevesebb, mint Nehémiás idejében.

John Bunyan: A zarándok útja c. művében írja le, hogy Keresztyénnek egy olyan úton kellett végigmennie, ahol két oroszlán tátotta a száját, s nagy üvöltéssel rohantak vele szembe. Megtorpant, de azután észrevette, hogy az oroszlánok meg vannak láncolva. Egy pontnál közelebb nem jöhetnek. Azért így sem volt egyszerű elmenni mellettük…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Neh 3,33–38

A gúnyolódás a gyengék fegyvere. Mindig félelmet takar. Mit tesz ellene Nehémiás? „Hallatlanná teszi” szavaikat, nem válaszol nekik. Nem keveredik felesleges önigazolásokba, sem nem felel azzal, hogy gyenge pontjaikat támadja. Teszi, amit tehet. Istennek azonban „kitálal”, az átok-zsoltárokhoz hasonlóan – ezzel megszabadul a lelki tehertől.

Tudja, hogy az Istentől való ügyeknek mindig vannak ellenzői is. Mindig vannak irigyek, félelmes szívűek, csúfolódók, ítélettel fenyegetőzők. Ezzel számolni kell annak, aki Isten akarata szerint akar járni. A tyúkok addig vágják a „más” színű, járású csirkét, míg megölik. Az emberek sem sokkal kedvesebbek. Azonnal keresik a másságban a gyenge pontokat.

Ez tehát ne keserítsen el senkit, aki vállalkozott az engedelmességre. Sőt vértezze fel magát, mert ez csak próbatétel, hogy valóban akarja-e az Isten szerinti utat járni. Más emberek más véleménye ellenére is. Az embereket azért meg lehet győzni, ha elég kitartóak vagyunk a jó ügyben.

És mindig lesznek támogatók is. Sőt annyian lesznek, ahányan szükségesek a terv véghezviteléhez. A nép teljes bevetéssel dolgozik, mert látják Nehémiás állhatatosságát.

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mik 6,8)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Neh 2,1–15

Nem tudom, próbáltál-e már egy bimbónak „segíteni” a kinyílásban? Én igen, s nagyon megszomorodtam az eredménytől: a szirmok lehullottak!

Nehémiás tud várni. Négy hónapig csak imádkozik, s vár. Szeretne tenni valamit, de még nem tudja, hogy rá van-e szükség. Kivárja, míg választ kap Istentől. A válasz a királyon keresztül érkezik, akinek Nehémiás Perzsiában a pohárnoka. Engedélye nélkül egy lépést sem tehet. Még a kérés sem lehetséges, míg a király meg nem kérdezi.

Nehémiás kész elvetni is a tervet – mint saját ötletét –, ha az nem Istentől van. De imádságban hordozza, s mire kiderül a válasz, már tudja, mit kell tennie. Isten érleli meg benne a döntést.

Nem számít senki másra, de kész bárkit bevonni, ha szükséges. Akár éjszaka is utánanéz a dolgoknak: tudja, hogy megérett a helyzet a cselekvésre, nem lehet halogatni tovább.

Ha Isten parancsol valamit, tudnom kell, hogy Ő soha nem a törvény betűjének megfelelő engedelmességet követel, hanem csak egyet akar tőlem, mégpedig azt, hogy higgyek. Az ember a tényleges engedelmességben lesz szabad a hitre.

D. Bonhoeffer

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Neh 1

Akinek az Úr az Istene, sokaknak lehet példává életében. Ilyen ember Nehémiás is. Nevének jelentése: Isten fellélegeztet. Ő a „nagy sóhajtás” a fogság, a hazatérés minden csüggedésében.

Az embernek életében sokféle leckét kell megtanulnia. S a számonkérések ideje is eljön. Izráel népe már sokat tanult Istenről, de eljött a fogság ideje, s kiderült, hogy még mindig keveset tudnak a tanultakból. Sok mindent újra kell kezdeni.

Nehémiás már a fogságban nőtt fel, de ismerte az előző évtizedek minden szenvedését. Úgy érezte, hogy a nép megtanulta a leckét, jöhet a fellélegzés ideje a nagy „dolgozat”, a nagy próbatétel után. Ezért megvallja Isten előtt népe minden nemzedékének vétkét, vállalva a sorsközösséget. Böjtöl és imádkozik, hogy jól érthesse Isten szavát, s lehessen népének segítsége az újrakezdésben.

Amikor Isten várakoztat, akkor felkészít. Ne tegyünk semmit első felindulásból! A türelem a cselekvés idejének meglátásában is segít.

Egy előadásban hangzott el: „Mit tud egy csibe, s mit egy gólyafióka néhány naposan? A csibe már szalad anyja után vidáman a baromfiudvarban, a gólyafióka csak ül a fészekben, még hetekig, s csak szép lassan kezd el repülni tanulni. A csibe »felkészítése« rövid, mert feladata is kicsiny. A gólyának azonban sok ezer kilométert kell tudni repülni, felkészítése tehát hosszabb.”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mk 10,28–31

A parancsolat tiltása tehát azt is jelenti, hogy ha Isten van az első helyen, mindenki mást szerethetünk és tisztelhetünk. Az Ő elsősége az életünkben nem kizárja a többit, hanem magában foglalja, sőt kiteljesíti.

Nélküle minden törékeny, esendő, oly könnyen elveszíthető. Benne, általa a dolgok és személyek más értéket nyernek. Nem velük fogunk kínlódni, hanem értük és velük tudunk élni. A „lemondás” csak első hallásra nehéz. Ha látom a következményét, már hálás leszek érte.

Jézus nem azért mondja, hogy „aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10,37) – mert azt akarná, hogy gyűlöljem meg őket. Azt akarja, hogy másként szeressem őket. Ne tőlük várjam életem jobbrafordulását, s ne csak őket okoljam, ha valamit nem úgy tettek, ahogy kellett volna. Hiszen nem tőlük függök, hanem Isten szeretetétől, aki Atyám lehet, s mindent megadhat nekem, amire szüleim soha nem lettek volna képesek, mert ők is csak esendő emberek, hibákkal és gyengeségekkel.

A „százannyi” ígérete valóság: a gyülekezet közösségében több testvéri szeretetet ajándékoz nekünk a mi Urunk, mint amennyit gondoltunk.

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket.

B. Pascal

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ézs 44,6–11. 21–23

Sokan gondolkodnak úgy, hogy ha Isten megtiltotta más istenek tiszteletét, akkor azok vannak. Más isteneket tisztelnek más kultúrák, más népek. A zsidóság a magáét, de a hinduk is a magukét. Ne bántsuk emiatt egymást, mindenki válassza azt, amelyiket akarja.

A Biblia azonban folyamatosan arról tesz bizonyságot, hogy más istenek nincsenek. Ezek csak az ember készítményei, „istenpótlékok”, melyekkel azt az űrt próbálja megtölteni, ami az Istentől való elszakítottság miatt maradt meg bennünk. Mert az ember „vallásos” lény. Nem tud anélkül élni, hogy ne nézzen fel valakire, ne imádjon valamit, ne próbálja meg a titkokat megnevezni, ne legyen kultusza, ceremóniái, ünnepségei.

Tisztelet, imádat, félelem. Minden, ami Isten helyébe lép, minden, amit ilyen kultikus tisztelettel veszünk körül, „más” vagy „idegen” istenné lesz. Nincs igazán helye a szívünkben, legfeljebb hasonlít rá. Nem adja meg ugyanis azt, amit csak az Istentől várhatunk: a végtelen elfogadó szeretetet, az igazságot, a mértéket, a feloldozást bűneinkből, a jogot, hogy emberként éljünk – méghozzá egyformán, mert Isten előtt eltűnik minden társadalmi, nemi, faji, korbeli különbség! Mindezt hiába várjuk egy vezetőtől, egy eszmétől, egy rendszertől, vagy bármely más istennek nevezett elképzeléstől. Ezek nem adhatják meg, mert megbuknak egy ponton, s csalódást okoznak. Idegen istenek.

Imádlak én is téged, Teremtőmet,

Gondviselőmet és Idvezítőmet.

Megszentelőmet s erősítőmet:

Én Istenemet, egy Segítőmet.

Ráday Pál

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ézs 55,6–13

Istent sokszor olyannak képzeljük, mint aki örömét leli a tiltásokban. Túl sok van belőlük – véljük –, s pont azt nem szabad, amit legjobban szeretnénk.

Két fontos dologra kell figyelnünk:

1/ Isten egyszerre látja az egész emberiséget s minket. A közösnek és a személyesnek valamilyen konszenzusban kell lennie, hogy működni tudjon. Ahogyan a közlekedésben is szükséges a KRESZ, hogy kevesebb legyen a baleset. Ezek a szabályok nem akadályozni, hanem védeni akarnak. Minket s a másikat is védik, ha megtartjuk őket.

2/ Van egy fordítási lehetőség a héber nyelvben, a ragozási formában. A tiltó alakot ugyanis le lehet fordítani egyszerű jövő idővel is: „ne legyen” helyett „nem lesz”. Mi a különbség? Ha a magam kívánsága felől nézem: tiltás. Ha Isten rendje felől nézem: ígéret.

Ha ezzel a bizalommal olvassuk el a parancsolatokat most magunknak, ebben a „jövő idejű” fordításban egészen megváltozik az értelmük! Az első parancsolat is így lesz a többi hordozója. Ha Ő az Úr az életünkben, akkor minden tiltás ígéretté lesz!

Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltókése bennem

Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,

Új szépséget teremni sebez engem.

Tóth Árpád

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 6,14–18

Csüggedésünk oka sokszor a felemás élet. Ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi. Nem tudunk, s nem is akarunk dönteni, mert semmire sem merjük kimondani, hogy: NEM. Ezért a felemás élet elfárad, elcsügged, mert egyiket sem fogja birtokolni. Aki Isten parancsai szerint kíván élni, de közben hívogatja a világ minden kincse is, az nagyon fog szenvedni. Egy valódi igenhez kell egy nem is. „Minden nem nélküli igen, nemtelen igen.” (Gyökössy Endre)

Akkor lehetek biztos döntésemben, s az akkor teljesedhet ki életemben, ha nem hagytam kiskapukat a visszavonásra. Hát nem vesszük észre, hogy folyamatosan veszítünk?

Aki nem előre lépked, hanem először egy kicsit jobbra, azután egy kicsit balra, az nagyon lassan fog céljához elérni. Az táncol, és nem halad.

Felelős előregondolás, imaharcok, a következmények vállalása. Ez az igazi felnőtt szabadság. Az „igent-mondás” (Henry Boulad) szabadsága.

Minden helyzetben

egy Igen szólít,

s várja a választ:

igent bólintó életedet.

Így lesz a kettő

termékeny eggyé,

így lesz ámenné,

egy pólusúvá

akaratod.

Miklya Zsolt

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024