Áldás = jót mondani

Zsolt 20

A jót viszont jó mondani is! Szavaink áldást is jelenthetnek! Azért kaptuk a beszéd ajándékát, mert szükségünk van a szavakban rejlő biztatásra, szeretetre!

Az Ószövetségben az áldás szava annyit jelent, hogy „jót mondani”. Megerősíteni a jót a másikban! Megerősíteni jellemét, kezdeményezését, hogy véghez tudja vinni, s ne fáradjon bele munkájába idő előtt. Mindnyájan emlékszünk olyan szavakra, melyek mintha erőt öntöttek volna belénk, bátrabbak lettünk tőlük.

A valódi áldás Isten felől jön a számunkra, az Ő jelenlétében, az Ő nevében. Ezért is kell vigyáznunk, hogy ne Lélek nélkül, s csak hiábavalóan emlegessük nevét! Hiszen nevében jön az áldás, mely „garantálja”, hogy a dolgok sikerüljenek, a földek teremjenek, még a rossz is javunkra legyen. Isten áldása ígéreteiben is kifejeződik, melyekkel biztat, hogy a jövendő is az Ő kezében van.

A mi „áldásunk” is olyan, mintha önmagunkkal „állnánk oda” a másik mellé, hogy ne érezze magát egyedül, s ne legyen semmiben bizonytalan. Van olyan szülő, aki naponta úgy bocsátja útjára gyermekét, hogy megáldja. Ezzel két dolgot erősít benne: 1. bátorítja, de 2. mércét is ad neki – mert a gyermeknek úgy kell viselkednie egész nap, mint akin „áldás van”.

Új szívünk nőjön, égi,

Szelíd szív, ne a régi,

Ne tudjon kínt meg lázat,

Ne érje több gyalázat.

Dühöt, bosszút ne értsen,

Ne gyűlöljön, ne sértsen,

Szeressen, csak szeressen,

Forrón, ezerszeresen.

Tóth Árpád

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Az átokról

Lk 9,51–56

A tanítványok átkot kérnének egy falura, mert nem fogadta be Mesterüket. Jézus figyelmezteti őket: „nem tudjátok milyen lélek van bennetek” – azaz, hogy minek adnak helyet magukban!

Az ember első haragjában sok olyat mond, amit utána másként gondol. Átkok, gyűlöletes mondatok lehetnének elkerülhetők, ha az emberek komolyan vennék, hogy szavaik „ölni tudnak”. Valóban tudnak ölni. S nem csupán a kifejezett „átkok”, melyek sokak szerint működtek minden időben – megfelelő gonosz hatalommal rendelkező emberek ajkán –, hanem a mindennapi csípős megjegyzések, a megvallott vétkek felhánytorgatása hitet, reménységet, szeretetet ölhet másokban.

Ám nem kell félni az átoktól mindazoknak, akik Isten védelmében vannak: Péld 26,2! Nem teljesül az az átok, ami ok nélkül hangzik el! Ha viszont valaki okot ad rá, hogy miatta káromolják Isten nevét, vagy ő viselkedik úgy, hogy mások megátkozzák, ne számítson védelemre!

A parancsolat tehát figyelmeztet: a beszéd cselekvés! Vedd sokkal komolyabban! Az indoklás egyedül ebben a parancsolatban szól azonnali, vagy legalábbis konkrét büntetésről. Nem véletlen ez!

Ne legyen ajkunk átok forrása se magunk, se mások számára!

„Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.” (1Ján 5,18)

Az átokról

Lk 9,51–56

A tanítványok átkot kérnének egy falura, mert nem fogadta be Mesterüket. Jézus figyelmezteti őket: „nem tudjátok milyen lélek van bennetek” – azaz, hogy minek adnak helyet magukban!

Az ember első haragjában sok olyat mond, amit utána másként gondol. Átkok, gyűlöletes mondatok lehetnének elkerülhetők, ha az emberek komolyan vennék, hogy szavaik „ölni tudnak”. Valóban tudnak ölni. S nem csupán a kifejezett „átkok”, melyek sokak szerint működtek minden időben – megfelelő gonosz hatalommal rendelkező emberek ajkán –, hanem a mindennapi csípős megjegyzések, a megvallott vétkek felhánytorgatása hitet, reménységet, szeretetet ölhet másokban.

Ám nem kell félni az átoktól mindazoknak, akik Isten védelmében vannak: Péld 26,2! Nem teljesül az az átok, ami ok nélkül hangzik el! Ha viszont valaki okot ad rá, hogy miatta káromolják Isten nevét, vagy ő viselkedik úgy, hogy mások megátkozzák, ne számítson védelemre!

A parancsolat tehát figyelmeztet: a beszéd cselekvés! Vedd sokkal komolyabban! Az indoklás egyedül ebben a parancsolatban szól azonnali, vagy legalábbis konkrét büntetésről. Nem véletlen ez!

Ne legyen ajkunk átok forrása se magunk, se mások számára!

„Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.” (1Ján 5,18)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Egyértelműség

Jak 1,19–26

A beszéd a szívből jön, s ha nem, akkor érvénytelen. Egy kínai közmondás szerint: „Ami vagy, az hangosabban beszél, mint amit mondasz.” A mozdulatok, az ún. metakommunikáció valóban sok információt hordoz számunkra. Vigyázzunk tehát, hogy mit beszélünk, mert önmagunkkal is ellentmondásba keveredhetünk!

Valaki úgy fogalmazta meg, nem véletlen, hogy az ember két fület kapott és csak egy szájat, mert sokkal nagyobb szüksége lenne a hallásra, a meghallásra, mint a beszédre. Képzeld el, ha két szájunk lenne…

Megfigyelhetjük azt is, hogy ez a „második nyelv”, a metakommunikáció, amely a mozdulataink, gesztusaink, mimikánk nyelve, mennyi elrejtett dolgot hoz elő belőlünk. Ha ránézünk egy ember arcára, vagy megfigyeljük mozdulatait, sokkal többet tudunk meg valódi szándékáról, mint amikor csak szavait halljuk.

Tudjuk, hogy Isten mit vár tőlünk, másoknak talán még tanácsoljuk is nagy bölcsen, hogy mikor mit kéne tenni, s közben mi magunk halogatjuk az egyértelmű cselekvést. Tetteink elárulnak minket. S bármilyen szépek és igazak lesznek szavaink, úgy fogunk járni, mint a farizeusok, akiket Jézus leleplez: Mt 23,3!

Beszéljünk annyit, amennyit meg tudunk élni! S kezdjük annál a parancsnál, ami a legjobban szorongat minket! Inkább lassan járjunk, hogy tovább érjünk!

„A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,37)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Beszédszaporítás imádságban

1Kir 18,20–39

Vannak szerzetesrendek, ahol a kevés beszéd erény, van, ahol semmi mást nem szabad szólni, csak imádságot, éneket mondani Isten dicsőségére. Érdemes lenne kipróbálni néhány napig!

De sokszor imádságunk is hiábavaló. Úgy érezzük, hogy nem jutott tovább a plafonnál. Mások imádságát is hányszor nem tudjuk követni, s így nem tudjuk rámondani az áment sem. Miért van ez? Mert semmit sem tettünk az imádság lelkületéért. Istent nem lehet csak úgy megszólítani! Néhány másodpercnyi csendet hagyjunk előtte is, utána is. Sőt még azt is gyakorolhatjuk, hogy egyszerűen időt szánunk az Istennel való közösség megélésére, s nem beszélünk. Ő mindent tud. Azt is, amit mondani vagy kérni akarunk. Nem vehetjük rá semmire szavainkkal, amit ne akarna megadni – inkább nekünk kéne hallgatni Őt, odafigyelni arra, amit mond nekünk. Ehhez pedig csend kell.

Sok vallásban használják az ún. „szó-mágiát”. Ez annyit jelent, hogy addig ismételgetik saját istenük nevét, amíg segítségükre nem jön. Ezt gyakorolták a Baál papok is, mikor a Kármel-hegyén egy napon át próbálták rávenni istenüket, hogy adjon tüzet az égből. Illés csak egyszer kérte, mégis megkapta. De így használják a buddhizmusban is az imamalmot sok ezerszer való körbeforgatással. Ez kiüresíti a gondolatokat, s közelíti a Nirvánához, a semmiben való elmerüléshez. A mi Istenünk azonban nem a semmit, hanem a mindent kínálja nekünk, ha hittel hívjuk segítségül nevét!

A te élettörténeted imádságaid és meghallgatott könyörgéseid története.

Veldkamp

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A nyelv bűnei

Jak 3,1–12

Jakab levele figyelmeztet, hogy szavainkkal olyan folyamatokat indíthatunk el, melyeket azután nem áll hatalmunkban megállítani. Olyan képeket használ, melyek kicsiny dolgokat szemléltetnek, ám nagy dolgokat befolyásolnak. Hajókormány, mely egy egész hajót irányít; tűz, mely egy egész erdőt felgyújt.

Talán mindnyájan hallottunk már vissza olyan információkat, amelyeket mi indítottunk el, s azután csak csodálkoztunk, hogy az emberek száján mi lett belőle. De ugyanez fordítva is igaz, hiszen rólunk is mondanak olyat, amit valaki a maga gondolata szerint ítélt meg, de sosem kérdezett rá, hogy igaz-e. A pletyka az egyik legveszélyesebb emberi vétek, mert úgy tudja körbefonni a másik embert, hogy majd megfojtja. Ez mára már az internet egyik legveszélyesebb lehetősége. Akár oly módon is, hogy a „lájkokkal” és a „megosztásokkal” olyan ­információk terjednek, amelyek ártalmasak és hazugok, s közben elterelik a figyelmet arról, ami igazán lényeges lehetne számunkra. A szenzációhajhászás „foglalkozási ártalom” lett, a korrekt tájékoztatás helyett. Sok fiatalt megaláznak, kicsúfolnak, míg másokat – méltatlanul is – felemelnek. Egy szó is, egy kép is lavinát indíthat el! Figyeljünk oda, hogy mit teszünk fel, mit osztunk meg másokkal!

Mérjük meg szavainkat, mielőtt írunk valakiről valamit, s figyeljünk arra, hogy beszédünk igaz és hasznos is legyen a minket hallgatóknak, olvasóknak!

Szólj, gondolj, tégy jót! S minden gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolygani rád.

Vörösmarty Mihály

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Az ember beszéde

Mt 12,33–37

A 3. parancsolat a hiábavaló, felesleges, értéktelen beszédre figyelmeztet. Arra, amikor az ember csak azért beszél, hogy a másik ne tudjon ellentmondani, vagy mert azt hiszi, hogy addig neki van igaza, míg beszél. Talán sosem gondoltuk még végig, amit itt az ige mond: „Minden haszontalan szóról…” Hogyan fogunk akkor elszámolni? Rettenetesen sok felesleges dolgot beszélünk!

Figyeljük csak meg, hogy őszinteség címén hányszor mondunk olyat, amit később megbánunk! Vagy elmondjuk ötször, amit a másik tudomására akarunk hozni, amivel teljesen elvesszük az idejét és erejét, s már nem tud koncentrálni arra, hogy ő mit szeretett volna mondani.

Vannak, akik az április elsejét arra használják, hogy megtréfálják a többieket. Ez legtöbbször szavakban történik, s aki ezt teszi, nem is gondol arra, hogy milyen lelki válságokat okozhat vele a másiknak. Sokan jártak már úgy, ahogy a Péld 26,18–19 írja: tüzes nyilakká lesznek tréfának szánt szavaink. A tréfa tehát „agresszív támadássá” válhat a másik személye ellen, amely megront benne valamit.

Vigyázzunk a mai napon, hogy mit beszélünk másokról, s mivel tréfáljuk meg őket! Szóljunk szeretettel és vidáman, ám felelősen!

„A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre!” (Péld 10,19)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Édesebbek a méznél

Zsolt 19,8–15

Lehet a parancsolat tükör, hogy elvezessen a bűnlátásra. Lehet korlát, melyet szó szerint veszünk komolyan, s keressük, hogy akkor mit nem szabad? Lehet folytonos szembesülés, annak keresése, hogy „most” mit kell értenem belőle. Kálvin János minden vasárnap felolvastatta a templomban a Tízparancsolatot, hogy mindenki megtanulhassa. Vannak, akik lerövidítik az eredeti bibliai verseket, s átfogalmazzák, hogy úgy még egyszerűbb legyen. (Ez a parancsolat egy az egyben eltűnik tanításukból!) Pedig már eddig is mennyi mindenre vezetett el, hogy szóról-szóra kerestük értelmét! Vannak, akik a magyarázatokkal, hogy valójában mit is szabad, s mit nem: 613 másik parancsolatot adnak kiegészítésül.

A 10 igét maga Isten írta le saját kezűleg (2Móz 32,16). Ezért a parancsolatoknak egyetlen értelme van: azokat szívünkbe írni! Méghozzá abban a formában, ahogy leíratott. Gondolkodni, beszélgetni róluk, hogy keressük a valódi helyüket egész életünkben. A parancsolatokat ŐRIZNI kell, mert soha ki nem meríthetjük gazdagságukat, egész életünkben új és új értelmük nyílhat ki. Ezért tanítani kell, amit megértettünk, hogy mások is tovább gazdagítsanak minket a maguk élettapasztalatával. Minden újabb nemzedék csak felfedezheti, amilyen ígéreteket azokban Isten elrejtett!

Mit kezdjünk a parancsolatokkal? Olvasd el újra az 5Móz 6,4–9 verseit! Gondold végig, hogy milyen módszereket ajánl a parancsolatok megőrzésére!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Böjtölve és imádkozva

ApCsel 14,21–23

Az első keresztyének életgyakorlatában a böjt arra is lehetőséget adott, hogy valamilyen kérdésben választ, útmutatást kapjanak Istentől. Így választották ki nagy felelősséggel, böjttel és imádsággal az első missziói útra Barnabást és Sault (ApCsel 13,1–3). Vagy mai igénkben a vezetőket.

Életünk nagy kérdéseiben igen körültekintően kell eljárnunk. Szükségünk van tisztánlátásra, Isten vezetésére, hogy biztonsággal dönthessünk.

Isten ügyében járni nem kis dolog, ezért vannak lelkészek, akik vasárnap reggel mindig böjtölnek, hogy lelki táplálékkal töltődhessenek, s azt adhassák tovább a rájuk bízottaknak. Vannak hívek, akik az úrvacsorai istentiszteletre készülnek hasonlóképpen.

A test kívánságainak, indulatainak megtagadása, megfékezése csak akkor ér célhoz, ha figyelmünk valóban a lelki erőforrásokra irányul. Önmagában nem az „éhezés”, vagy önsanyargatás kedves Isten előtt, hanem a lelki dolgokra való teljes odaszánás. Erre válaszol Ő áldással: vezetésben, üzenetének megértésében, békesség-adásban.

Sokszor előfordult, hogy küzdöttem valamiért, mindenáron meg akartam nyerni, s nem sikerült. Ám ahogy elengedtem, s szabad kezet adtam Istennek, hogy adhatja, de akár el is veheti, általában nagyon hamar eldőltek az ügyek. Érdemes mindig „nyitott tenyérrel” imádkozni, s nem szorongatni kéréseinket, hanem úgy odaállni, hogy Isten azt vehessen ki belőle, s azt tehessen bele, amit akar. Így tud minket egyenes úton vezetni.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A böjt, mint közbenjárás

Mt 17,14–21

Másokért böjtölni? Lehetséges ez? Igen, ez a böjtnek egy sokak által gyakorolt formája. Főképp az Ószövetségben olvashatunk erről (pl. Eszter 4).

Az ember lelke üres. Tölthető. Ezért nem mindegy, hogy kit enged be gondolataiba, mivel foglalkozik egész nap, mit őrizget a szívében. Nem mindegy, hogy ki mit olvas, mit enged meg magának fantáziálásában, véleménynyilvánításában, mit hallgat meg a pletykákból, mert ez mind „töltögetés”.

Amikor az ember böjtöl, akkor kiönti szívét, „mint a vizet az Úr színe előtt” (JSir 2,19), s engedi, hogy a benne lévő összevisszaságból rend legyen. Mert ha Isten Lelke tölt be, akkor minden lehetségessé válik. Amíg magammal vagyok tele, vagy mindenféle egyéb töltögetéssel, addig csak hitetlenül tudok szemlélni minden ügyet, s nem tudok másokon segíteni sem.

Így néztek a tanítványok az igében szereplő emberre és fiára. Jézus ezért világosan megmondja nekik, hogy ha van hely hitnek a szívükben, akkor tudnak segíteni.

A böjt egyfajta lehetőség, hogy átadjam Istennek a terepet, még nagyobb erővel töltse meg életemet – mások javára.

Ne fordíts semmi időt arra, amihez Isten áldását nem kérheted!

Lavater

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024