Napi áhítat Archívum - Oldal 22 a 37-ből

Még az ellenségemet is?

1Sám 26,23–24

Saul király ahelyett, hogy az ország gondjával foglalkozna, üldözi a vejét, mert fél tőle, s azt gondolja, hogy a hatalmára tör. Már hónapok óta csak menekül Dávid, lassan emberek gyűlnek köré, s közben tudja, hogy Isten őt választotta királynak. Adódik egy alkalom, hogy az üldöző sereget meglepheti – megölhetné ellenségét, s ő lehetne a király. Minden együtt van a sikerhez. Mégsem teszi meg. Miért?

Mert Dávid tudja, hogy Sault Isten választotta ki királynak. Ezért csak Isten „teheti el az útból”, ő nem! Istennek vannak eszközei arra, hogy egy vezetőt megítéljen. Ráhagyja az igazságosan ítélőre!

Azután tudja azt is, amiről a magyar ember ezt mondja: „Ebül szerzett jószág, ebül vész el.” Azaz egy királyság, amit így szereztek volna meg, nem lehetne békességes, akkor ő is egész életében csak küszködne Saul rokonságával. S még azt is tudja, hogy ha ő nem tartja tiszteletben a királyt, akkor ha király lesz, őt sem fogják tiszteletben tartani.

Neki kell elkezdeni, neki kell most megmutatni, hogyan is kell ezt véghezvinni. Nagyon nehéz feladatot vállal, de ő kapja a leghatalmasabb ígéretet Izráel összes királya közül.

„Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra…Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,44–45.48)

2024-06-06

Többet ér!

Napi áhítat

1Sám 15,22–23

Sámuel felnövekedve prófétává lesz, Isten emberévé. Ő választja meg az első királyt Izráelben: Sault. Kís fia, a benjaminita Saul nem egyszerű ember. Mindig fontosabb neki, amit az emberek mondanak, mint amit Isten mond. Itt is ez történik. Nem akar ő szembeszállni Istennel, csak hát az emberek…

Ez mindig nagy veszély, mindnyájunknak. Igen nagy erőt képviselnek a körülöttünk élők, az általunk szeretett emberek, vagy a ránkbízottak – a kedvükért olyan dolgokra vagyunk képesek, amit soha sem tennénk meg különben. Ez nem is baj, csak akkor van gond, ha helycsere történik. Ha az ő javuk, akaratuk, kívánságuk Isten akarata elé lép. Ha az ember a népszerűség kedvéért lemond az Isten iránti engedelmességről. El akarja kerülni a gyengeség látszatát, pedig épp azzal gyenge, hogy az embereknek enged.

Saul nagyot veszít: a királyságát. S minden engedetlenség ilyen. Az ember azt hiszi, hogy az a kicsi nem számít – s közben az a kicsi a „dugó a gumicsónakban”. Elsüllyed az ember, s magával ránthatja azokat is, akiknek épp kedvezni akart az engedetlenségével!

Isten előtt a kicsi a minden. Ő a legkisebbekben rejtette el a legtöbbet. Egy magban az életet, egy DNS-ben az örökítő anyagot, egy gyermekben a világ Megváltóját. Ne becsüljük le a kicsi dolgokat, mert nagy dolgokat veszíthetünk el miattuk.

Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgaidban veled legyen az Isten!

Kempis Tamás

2024-06-05

Meghallani

Napi áhítat

1Sám 3,1–14

A héberben nincs ilyen elvont fogalom, hogy engedelmesség. Csak a cselekvést kifejező magatartásról alkotott szó van: „meghallani”. Az tud engedelmeskedni, aki meghallotta a parancsot. Ez nyilván alapfeltétel. A „tudatlanság időszakait… elnézte Isten” (ApCsel 17,30). Aki hallotta Isten szavát, az még nem biztos, hogy „meghallotta”. Ez a fajta hallás ugyanis nem a fül kérdése, hanem a szívé. Aki a szívével hallja, amit valaki más mond, az nemcsak a konkrét panaszt hallja meg, hanem azt is, amit a másik valójában szeretne. S ennek a belső kérésnek enged.

Az engedelmesség viszonyfogalom, ezért alapvetően a szövetségből következik. Isten szövetséget kötött az emberrel. Tehát mindig meghallja, meghallgatja, amit mondunk. És mi? Istennél számon vannak tartva az imádságaink. S nálunk az Ő parancsai?

Az ifjú Sámuel készségesen mondja: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Azaz teljesen kész arra, amit hallania kell. Csak így érdemes Bibliát kézbevenni, imára hajtani a fejünket, ezzel a készséggel.

Ma beszélnek ún. „szelektív hallásról”. Van, mit meghallok, van, amit nem. Van, akinek a szava számít, van, akié nem. Ez utalhat a szavak értéktelenségére is, de az engedetlenség különös fajtájára is: én döntöm el, hogy mit teszek. Istennel szemben a legsúlyosabb vétek az engedetlenség…

2024-06-04

Még a testvért is?

Napi áhítat

4Móz 12

Mózes leánytestvére, Mirjám tudta, hogy fivérének nem izráelita származású a felesége, ami nem a törvény szerint való. Ezért megszólta, s mert ő valóban az Isten szerinti útról beszélt, hát azt gondolta, igaza is van.

Ez a bibliai történet egészen félelmetesen szól arról, hogy maga Isten mennyire komolyan veszi a vezetők tiszteletét. Egy percre sem engedi, hogy Mirjámnak igaza legyen Mózessel szemben, sőt azonnal ítél. Maga Mózes egy szót sem szól a történetben, csak amikor imádkozik a testvéréért, hogy gyógyuljon meg.

Miért nem lehetett Mózest Mirjámnak megítélni, holott törvény szerint beszélt? Három dolog miatt: 1/ Isten választotta ki Mózest, nem az emberi döntés. Ezt mindenképpen tiszteletben kell tartani! 2/ Izráel népének csak azok ellen a pogány népek ellen kellett védekezni, akik bálványokat hoztak volna Isten tiszteletének helyébe. Akik hozzájuk illeszkedtek, s az ő törvényüket megtartották, azok felé mindig nyitottak voltak (ez is lett volna a feladatuk mindig). 3/ Mirjám irigységből szólt, s nem a törvény védelme miatt.

Az ige szó szerinti értelme nem állhat szemben a tisztelet parancsával. Aki indulattal mondja el – akár a legszebb igét is –, elvette annak erejét, s nincs joga hozzá, hogy idézze!

Nagy akadály tud lenni, ha bűnt látunk egy vezető életében. De tudnunk kell, hogy tökéletes emberek nincsenek, s hogy mindenkinek Isten elé kell állnia. Neki azzal kell elszámolni, ami neki adatott, nekem a magaméval. Alighanem elég mindenkinek a maga vétkeivel szembesülni, a maga szívét leleplezni.

2024-06-03

Emberi rendek között élve

Napi áhítat

1Pét 2,13–15

Az emberi „rendek” sokszor feleslegesnek tűnnek, s valahol mindenki vét is ellenük. Szokások azért vannak, hogy egyszerűbbé tegyék az életet, s ne kelljen mindig gondolkodni, hogy most hogyan csináljam a legapróbb tevékenységeket is.

Előbb-utóbb minden közösségben (család, osztály, csoport, falu, város, stb.) kialakulnak az együttélési normák. A diákok megszokják, hogy az egyik tanárnál ezt lehet, a másiknál azt, megszokják otthon, hogy a szülők gondoskodnak róluk…

A tisztelet azt jelenti, hogy a lehetőségekhez képest komolyan veszem az emberi rendet. Ha ostobaság, akkor csak nagy óvatossággal próbálok változtatni rajta, de mindenképpen szeretettel. A szeretet a tisztelet egyik legfontosabb kifejezése.

Jót tenni mindig mindenkivel lehet, csak tudni kell, hogy neki mi a jó. Az olvasott kis szakaszban a tisztelet kifejezése: szeretet, félelem, tisztelet – attól függően, hogy kinek mi jár az emberi rend szerint. Vigyázzunk az emberi rendekre, mert azok ránk is vigyáznak.

Egy kis erdélyi faluban a fiatalság szombat esténként kimegy a piactérre, ahol a lányok és a fiúk külön csoportokban összefogódzva ketten-hárman járnak fel s alá. Legalább háromszor kell így menni a piactér teljes hosszában, s csak utána lehet a fiúknak választani a lányok közül, hogy valamelyikkel kettesben is sétálhassanak. Senki sem tűnik el egy félreeső zugban, s a legtermészetesebb módon – beszélgetés közben – igazodnak össze a léptek, a párok. Egyetlen felnőtt sincs jelen, mégis évszázad óta működik ott a párválasztásnak ez a módja. Maguk a fiatalok garantálják ezt!

2024-06-02

A tisztelet kifejezése

Napi áhítat

1Jn 2,12–14

„Tisztelet annak jár, aki megérdemli” – mondják ma sokan, vagy azt gondolják, hogy viselkedjen valaki tiszteletreméltóan, akkor majd tisztelni fogom. A tisztelet azonban mindenkinek jár, mert csak akkor várhatom el, hogy engem is tiszteletben tartsanak, ha én is tiszteletben tartok másokat.

Albert Schweitzer, aki Afrikába ment orvosnak, lelkipásztornak a leprások közé, elindított egy új filozófiai irányzatot is, az élet tisztelete címen. Azt mondta, hogy minden életet, minden élőt tisztelni kell, mert mind Isten teremtménye. Még a hangyákat sem bántotta az őserdőben, hanem elterelgette útjukat, hogy szabadon járhassanak, s ő is élhessen mellettük.

Az ige mindenkinek „megmondja a magáét”. Nemcsak néhányaknak szól, s nemcsak bizonyos szerepekben élőknek, hanem mindenkinek. János apostol ír a szülőknek, ír a gyerekeknek, ifjaknak külön. Kiemelve erősségüket, ami feladatukból következik, s azt, amire figyelniük kell, hogy jól csinálhassák, ami rájuk bízatott.

Ám nem azért írja le, hogy számonkérhessük a másikon, hanem hogy a magunkét tudjuk, s ha az ifjakból apák, anyák lesznek, emlékezzenek arra, mit vártak el a legjobban saját szüleiktől!

Nem elég egyszerűen csak létezni. Nem elég, ha valaki jó apa vagy jó anya. Mindez nagyon szép, de kevés. Még valamit tenni kell: keresse az alkalmat, hogy valami jót tegyen. Valami olyan jót, amiért nem kap jutalmat.

Albert Schweitzer

2024-06-01

Hét napon át örvendezve

Napi áhítat

Ezsd 6,13–22

Amikor Izráel hazatér a babiloni fogságból, először a templom felújításához, majd Jeruzsálem falának felépítéséhez fognak hozzá. S akkor lesz „helyreállítottá” életük, mikor először ünnepelhetnek. A negyedik parancsolat erre buzdít bennünket, hogy folytassuk, gyakoroljuk vagy elkezdjük az ünneplést…

Istennek sok ígérete van számunkra, amelyek éppen a negyedik parancsolat által valósulnak meg. Hiszen a parancsolat ígéretként fogalmazódik meg! Ha megszentelem, gazdagabb leszek általa. Záruljon e hónap ennek ígéretével a Tízparancsolat úrvacsorai elmékedéséből! Mintha Isten ígérné…

Szabad lehetsz a teljesítmény görcsétől,

amely miatt halálra dolgoznád magad.

De szabad lehetsz a féktelen szórakozás kísértésétől is.

Megállhatsz egy időre csendben énelőttem,

fáradt tagjaid és borzolt idegeid megpihenhetnek nálam.

Mert szólni szeretnék hozzád, szeretnék rád bízni valamit,

ezért kérlek, szánd rám ezt a napot.

Nem kell tétlenül nézned,

hogy ünnepeidet elveszik,

megrabolják ősi hagyományaidat,

jeles napjaidat.

Ha engem szeretsz, szabad lehetsz a teljesítmény görcsétől.

Fabiny Tamás

2024-05-31

Feltámadás

Napi áhítat

Mk16,6

Tolsztoj híres regénye már a címében is kiemeli a feltámadást. (Az orosz nyelvben a vasárnap szó – voszkriszenyie – azt jelenti: feltámadás.) Elsősorban nem vallási értelemben használja a fogalmat, hanem a lelkiismeret feltámadásáról van szó valakivel kapcsolatban, aki ellen a főhős vétkezett. Hogyan támad fel valaki, aki talán már önmagáról is lemondott, börtönben ül, és nem sok kilátása van az életben? Ő is ott hordozza magában: azért lehetséges valami, mert egyszer volt egy Feltámadás, Krisztus előjövetele a sírból, a halálból, ami minden feltámadásnak a záloga. (45. Káté kérdés-felelet) Sokan ma is a feltámadás előtti „szombatban” élnek, mintha Jézus még mindig a sírban lenne. A bizonytalanság, a félelem, a reménytelenség légkörében.

Tolsztoj regénye arra mutat rá, hogy át lehet lépni a vasárnap hajnalába a szombat borongós sötétségéből. Még egészen reménytelen helyzetekből is van kiút! Számodra is! Ma is!

Nyehljudov azt remélte, hogy felismerésének megerősítését megtalálja a Bibliában, ezért elkezdte az elejétől olvasni Máté evangéliumát. Elolvasta a hegyi beszédet, amely mindig meghatotta, de most először történt meg, hogy nem elvont szép gondolatokat, túlzott és teljesíthetetlen követelményeket látott benne, hanem egyszerű, világos és gyakorlatban keresztülvihető parancsolatokat, s e parancsolatok megtartása (ami egyáltalán nem volt lehetetlenség) meglepő, új rendet ígért az emberi társadalomnak, amelyben nemcsak önmagától megsemmisült a Nyehljudovot annyira felháborító erőszak, hanem elérhetővé vált az emberiség legfőbb java: Istennek országa a földön.

Lev Tolsztoj

2024-05-30

A szombat lett az emberért

Napi áhítat

Mk 2,27

Öröm megajándékozottnak lenni. Kapni valamit, amiért nem kell fizetnünk, s nem is kell költenünk rá.

Isten adott nekünk egy ajándékot, mellyel rendbe hozhatjuk elmaradt adósságainkat. Megajándékozott bennünket a pihenés nyugalmával. Azzal, hogy nem kell robotosoknak gondolnunk magunkat, hanem lehetünk kiegyensúlyozott életűek.

Hiszen Ő megajándékozott bennünket a szeretet légkörének kialakításával, a lelkiismeret-furdalás nélküli együttléttel vele és családunkkal.

Megajándékozott azzal, hogy nem kell állandóan rohannunk, intézkednünk, telefonálnunk, s mindenre lehet elég időnk.

Soha ne felejtsük el: A szombat lett az emberért. Sosem fordítva!

A szombat – lelkileg a miénk, vasárnap is, mert kifejezi Isten és a mi kapcsolatunkat. Szabadok lehetünk azt másképp is ünnepelni.

Lehet emlékeznünk, és lehet megtartani mindazt, amit Isten készített el számunkra!

Isten maga sem azért vette körül a szombatot az előírásaival, hogy ezek végül is terhet jelentsenek az ember számára, hanem azért, hogy kötelezze az embert a terheitől való megszabadulásra, és ebben a szabadságban újra őreá találjon.

Jelenits István

2024-05-29

A vakon született férfi meggyógyítása

Napi áhítat

Jn 9,1–16

„Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot” – ez az egyik legsúlyosabb mondat a Bibliában. Önmagát kárhoztatja, aki azt mondja Isten Fiáról, hogy nem az, aki. Ezen áll vagy bukik a keresztyénségünk, hogy kinek is tartjuk Jézus Krisztust? S ezért válik a nagy választóvonallá a szombat Jézus megítélésében. Lelkészként a legfájdalmasabb dolog látni azt, hogy valaki, aki hallott már Jézusról, igyekezett megismerni Őt, mégsem tartja Isten Fiának, vagy nem annak tartja, akinek Ő mondta magát.

Ezzel kapcsolatban az Ószövetség népének szemén lepel van, ami miatt nem látnak jól. Akkor a lepel neve a szombat volt. Még akkor, közöttük is meghasonlás támadt: többen mondták, hogy ha nem Istentől való, hogyan tudná megnyitni a vakok szemeit? Hiszen ez volt az egyik messiási jel: megnyitotta egy vak szemét. (Ezt válaszolja Keresztelő János kérdésére is Jézus: „a vakok látnak…” – Mt 11,5.)

Ezért fontos az is, hogy az „Emberfia ura a szombatnak”, vagyis a szombat kérdését is csak úgy láthatjuk jól, ha Jézust jól látjuk. Ha Őt nem látjuk jól, a többivel sem leszünk tisztában. De Jézus megnyithatja a mi szemünket is, hogy tisztán lássunk.

„Akkor kinyílnak a vakok szemei,

és megnyílnak a süketek fülei.

Szökellni fog a sánta, mint a szarvas,

és ujjong a néma nyelve.

Mert víz fakad a pusztaságban,

és patakok erednek a pusztában.” (Ézs 35,5–6)

2024-05-28