Napi áhítat Archívum - Oldal 2 a 37-ből

Könyörület és könyörgés lelke

Zak 12,10–14

Jeruzsálem jellé lesz a népek előtt. Ahogyan könyörült rajta az Úr, ahogyan felemelte, s általa megpróbálta a többi nemzeteket.

Jel-sorsuk nem kevés szenvedésben részesíti őket, de mindig Istenük kezében tudhatják magukat. Ezért lehetőségük, hogy ne csak végignézzék, ahogyan megtörik rajtuk minden nép hatalma, hanem tudjanak könyörületesek lenni a többiekhez, s könyörögni értük. Ahogyan Krisztus tette a kereszten: könyörületességre indult az ott állók iránt, s könyörögött azokért, akik Őt megfeszítették.

Szenvedéseink, próbáink lehetnek másokért is. Hogy meglássák, hogyan reagál ugyanarra a nyomorúságra egy keresztyén ember. Nem könnyű ezt felvállalni, még meglátni sem. De ez is benne van Krisztus-követésünkben!

A jel-emberek jól láthatók, szerepük mindig a kiválasztottság legfontosabb része: másokért élni. Ez volt Izráel feladatköre évezredeken át. Ma a keresztyének hordozzák ugyanezt a kiválasztottság-terhet. Vállaljuk-e? Vállalod-e?

Gyermekkoromban hatalmas hó esett, combig ért. Nem bírtam menni benne. Ám édesapám előttem ment, s nagy cipője utat tört a hatalmas fehérségben. Követni lehetett a nyomait. Így mutatta nekem az utat.

A jelet hordozó fák nem magasabbak a többinél, de mert jelet hordoznak, utat mutatnak az arra járóknak, ugyanilyen jel-sors keresztyénnek lenni.

Szent-Gály Kata

2024-12-21

Jóakarat és egyetértés

Napi áhítat

Zak 11,7–14

Karácsonyhoz közeledve lépésről-lépésre növekszik a sötétség, rövidülnek a nappalok. Az ember szinte azt érzi, hogy lassan-lassan elveszik tőle a lehetőségeket. Bezárulnak az ajtók, besötétülnek az ablakok. Ezt élte át Izráel is. Sőt úgy élték át, hogy Isten sötétítette rájuk a világot. Elvette a pásztorolás eszközeit, a jóakaratot és az egyetértést. Ítélet alatt van a világ!

Hogy szemléljük ezt? Mint Jónás, önelégültséggel, mint Belsaccár király, rettegve, vagy közömbösen, mint Pilátus?

Karácsony éjszakáján Isten dicsérete zendült meg az angyalok karával: „Dicsőség a magasságban Istennek!” Így kell hát néznünk az ítéletet is – Isten dicsőségének kijelentéseként, mellyel megmutatja, hogy a rendet Ő szabja, s az ember dolga, hogy dicsőségére éljen. Isten nem enged ebből! Mert így lesz csak a földön újra „békesség”.

A karácsonyi üzenetben felhangzik ez a mondat is: „az emberekhez jóakarat…”, s a karácsonyt követő napokon folyamatosan hosszabbodik a világosság ideje, naponta növekedve egy jóakaratnyival. Készülődésünkben is növekedjünk a dicsőítésben, hogy növekedhessünk majd a jóakaratban és az egyetértésben is.

Egy ateista így szólt egy keresztyénhez: „Ha azt látom, hogy szomorúak vagytok, megnyugszom. Mert ez meggyőz arról, hogy Isten nem létezik. Amikor azonban látom elégedett és vidám arcotokat, akkor gyanakodni kezdek, hátha mégis létezik.”

2024-12-20

Hatalmassá lesznek az Úr által

Napi áhítat

Zak 10

Mindenkinek lesz helye az újjáépült Jeruzsálemben, mindenkire szükség van! Kell sarokkő-ember, akire lehet alapozni, lehet építeni. Nem látványos, nem elöljáró emberek ők, hanem a háttérben meghúzódók, s mégis nélkülözhetetlenek.

Kell sátorcövek-ember is, aki a legnagyobb viharban is tudja bátorítani a többieket. Talán a nyugalom perceiben nem is figyel rájuk senki, de ha baj van, ők mindig tudják, hogy mit kell tenni. Rájuk lehet számítani.

Kell harci íj-ember is, aki küzd, megfeszül. Ők a hétköznapok hősei, akik megvívnak minden ellenséggel, engedik magukat Isten hatalmas kezében eszközzé válni.

S végül kell elöljáró-ember is, aki vezetőként vállalja a felelősséget a többiekért. Talán övék a leghálátlanabb feladat, mert tetteik és hibáik egyaránt látványosak. Vezetőnek lenni nem könnyű, mert mindig két irányba kell nézni – Istenre és az emberekre.

Isten népe közt tehát nincs felesleges ember. Te tudod-e már, hogy hol kell állnod, hogy a saját feladatodban légy? Aki nincs a helyén, az a másik helyén áll, tehát kétszeresen akadályoz. Keresd meg, hol használhatnál, hogy általad is előbbre juthasson a közösség!

Útjelzőtábla lettem én is

ott, hol az út Isten felé visz.

Embersorsok útfelén állva

mutatok mindig egy irányba:

Krisztus felé.

Bódás János

2024-12-19

Királyod érkezik!

Napi áhítat

Zak 9,9–17

Mit várunk mi a karácsonytól? Ajándékokat? Szeretetet? Meghittséget? Ünnepet? Közösséget? Amit vár az ember, arra készül fel, sokszor azt hozza elő az eseményekből, s csak annyit ért meg a vele történtekből. Ezért fontos nagyon, hogy mit is várunk!

De ugyanígy fontos, hogy mit készítünk elő. Megtervezzük az ünnepi asztalt, a karácsonyfadíszek színét, az ajándékok nagyságát. Előre megsütjük a süteményeket, s vásárolunk nagy hévvel. Készülünk a KIRÁLY érkezésére is?

Mert KIRÁLYUNK érkezik! Őt várjuk a gyermekben, Őt dicsérjük az énekekben, Ő az első az ajándékok özönében. Királyként, a szeretet uralmának meghirdetésével!

Izraelita családokban szokás bizonyos ünnepeken egy plusz széket állítani az asztalhoz a reménység kifejezéseként: „Ha Illés megjönne…”. Micsoda hatalmas reménység, egy üres székben kifejezve!

Van-e ilyen elvehetetlen reménységünk, biztos ígéretünk, ilyen mindig készen tartott helyünk az Úr számára? Nehogy azt kelljen hallanunk: „Nem volt hely a vendégfogadó háznál…”

Egy idős férfi megvallotta lelkészének, hogy egy üres széket állíttatott betegágya mellé, s úgy imádkozik, mintha Jézus ott ülne a széken, s őt látná. Amikor meghalt, úgy talált rá a lánya, hogy feje az üres széken nyugodott.

…mert nincs utam más, mint amit én magam

hordok magamban, nincs csak a végtelen

fénylő egét már-már elérő

út, ama szívbeli titkos ösvény…

Mezei Balázs

2024-12-18

Isten számára nincs lehetetlen

Napi áhítat

Zak 8,1–13

Lehet ez figyelmeztetés: „Vigyázz, Isten számára nincs lehetetlen!” Ha megmondta, hogy nem szabad valamit megtenned, akkor ne tedd meg, mert elhozza rád ítéletét!

De lehet biztatás is: „Ne félj! Isten számára nincs lehetetlen!” Ha rá hagyatkozol, Ő őriz téged, felépít örömmel, s olyan dolgokat is előhoz, amiről már azt hitted, hogy soha többé nem lehetséges!

S lehet ígéret: „Figyelj csak! Isten számára nincs lehetetlen!” Kérj, járj közben ellenségedért, imádkozz azokért, akikkel találkozol, hogy átéld és megtapasztalhasd naponként az Úr kegyelmét, s ne akard megkötni kezét!

Milyen csodákról olvashatunk igénkben! Nézzük ilyen szemmel az eseményeket! Minden és mindenki Isten kezében van!

Egy lány megtérése után szolgálatot kért az Úrtól, de nem kapott semmit. Sőt kiderült, hogy beteg, s kórházba kellett mennie. Még az első szeretet tüzében égett, így megpróbált ott is bizonyságot tenni, vigasztalni, ám nem sok eredménnyel. Az utolsó napon, amikor táskájába pakolt, szomorúan gondolt arra, hogy miért is nem hallgatta meg őt Isten, mi baj van vele. Akkor hozzálépett egyik szobatársa, s vállára tette a kezét: „Köszönjük a SZERETETET, amit tőled kaptunk!”

Én Istenem, adjál szárnyat:

tündöklő-fény égő vágyat,

hadd teremjek rózsaszálat,

szivárványszín harmatágyat.

Zákányi Bálint

2024-12-17

Csináltass koronát!

Napi áhítat

Zak 6,9–7.14

Pap-király kerül trónra Jósua személyében. Uralkodását elismerik még a távolmaradottak is, ők küldik számára a korona aranyát. Milyen csoda, hogy a semmiből, a szétszóródott kövekből, a rablott kincsekből mégis megépült, s megszépült a régi templom.

A korona azonban nem lehet Jósua fején. Be kell tennie az Úr templomába. Nem ő a király tehát, hanem Isten fenntartja magának az uralkodás jogát. Ő az, aki rendelkezik népével, szokásaival, böjtjével. Az Ő joga ítélkezni, s kegyelmezni. Nem könnyű úgy kormányozni, hogy az embernek nincs saját joga, csak megbízottként cselekszik. Isten mégis minden esetben ezt kívánta szolgáitól, a királyoktól.

Oly jólesik dicsekedni valamivel, amit elértünk, s oly nehéz megvallani, amikor mások segítettek hozzá. Kimondani pedig, hogy mindez Isten kegyelméből történt, csak álkegyességből szoktuk. Pedig a mi sikereinkért is Őt illeti a hála. A mi koronánk is oda kell, hogy kerüljön a templomba, az Úr elé. Átadjuk Neki a dicsőséget?

Szeressük ma úgy a másikat, hogy nem uralkodunk rajta, tegyünk jót vele minden elvárás nélkül, titokban!

Egyáltalán nem biztos, hogy a szeretet cselekedeteit látszólag buzgó igyekezettel gyakorlók között mindenki teljes odaadottsággal áldozza fel magát. Mert a jóság gyökerei épp úgy eredhetnek menekülésből, gőgből, önigazolásból, mint Krisztus iránti alázatból…

Simon András

2024-12-16

Irattekercs – átok

Napi áhítat

Zak 5,1–6.8

Isten üzeneteiben a képeknek kitüntetett szerepük van. A szimbólum szó azt jelenti: összekötni, hidat emelni. Istenről nem tudunk másként beszélni, csak az utalás, a sejtetés nyelvén. De Ő maga is azért használja ezt a nyelvet, mert kimondhatatlan és megfoghatatlan dolgokról van szó, amikor jelenlétéről, cselekvéséről üzenetet kapunk.

E látomások is jelképek. Az irattekercs háznyi méretű: 10×5 méter! Erre fér rá az átok, mely a népre következik! Egy régi arab szokás szerint az átkot ráírták egy papírra, s kiengedték a szélbe – majd elviszi, ahova kell! Az istenítélet szimbóluma ez.

A véka a gazdagság jelképe, az asszony a paráznaságé. A két legnagyobb csábítás mindannyiunk számára. Eltávolítja az Úr népéről minden bűnüket. Amikor a felebarát szeretetéről gondolkodunk, se az irigység, se a vágyakozás ne rontsa el kapcsolatainkat! Vigyázzunk erre, s kérjük, hogy zárja be az Úr a szemünket a gonosz gondolatok, kívánságok elől.

A titokzatos lovasok: küldöncök. A perzsa birodalom oly hatalmas volt, hogy az uralkodó rendeleteit mindig lovasok hozták. Ennek jelképe, hogy az Úrnak olyan hatalmas birodalma van, hogy fogatok viszik üzeneteit. De a lovasok hoznak is üzenetet az Úrnak, mert bejárták a földet. S amelyek északról jöttek, megnyugtatták lelkét – azaz már a szabadulás hírét hozták. Legyünk mi is jó hír küldöncei ma, akik szabadulás hírét viszik másoknak! Ma éppen kit bízott rád?

Szükséges megtalálnunk azt az aranyszálat, mely a bibliai szimbólumokat összefűzi, hiszen e szimbólumok csúcspontja Krisztus. Ő az, aki egyesíti magában az emberi és az isteni két pólusát és összes lehetséges jelentését.

Gianfranco Ravasi

2024-12-15

Lámpatartót látok

Napi áhítat

Zak 4

A korai sötétedés idején az ember szívesen gyújt meg egy gyertyát vagy mécsest, s csak ül a szobában a láng csendes percegésében. Figyeli, ahogy rebben a kis fény minden légmozgásra, mégis fénylik.

Így látja a reménytelenségben a próféta a hétkarú mécsestartót, mely már nem abból táplálkozik, hogy a papok naponta feltöltik olajjal, hanem külön forrása van, kiapadhatatlan. A menóra (a hétkarú gyertyatartó) a szentélyben Isten jelenlétének szimbóluma. Azért kellett mindig égnie, hogy jelezze a reménységet – ha nem is látjuk Istent, azért még jelen van!

Adventben a reménység kicsiny lángja ég. Érdemes várni az Úrra, érdemes egyengetni útját a másik ember felé! Mert eljön, hiszen megígérte! Ne találjon készületlenül, sem a másikkal való haragban! Figyeljünk ma is nyitott szívvel a szeretet lehetőségeire!

A fűtőszerkezetet egy kicsi őrláng tartja életben. Ha az elalszik, nincs honnan meggyulladjon a gáz, s nem működik a fűtés. Kicsi ez a láng, de hatalmas szerepe van. Ilyen minden keresztyén is a maga helyén: kicsi őrláng. Égnie kell, hogyha róla akarja meggyújtani az Úr valakinek a szívét, legyen mit továbbadnia!

Föltámadtak fényeid, Uram,

Déli magasban hazatalálok.

Zendül, körém árad a világ.

Lélegzem. Küszöböd előtt állok.

Kádár Ferenc

2024-12-14

Pere van az Úrnak

Napi áhítat

Zak 3

Jósua főpap ott áll az Úr angyala előtt. Ő népének képviselője, ő hordozza bűneiket. A per megkezdődik, s meglepődve tapasztaljuk, hogy a Sátán vádolhatja őt. Mit keres Isten előtt ez a kígyó? Az igazságot. Mert vádja igaz. S ha a vád igaz, akkor még jobban fáj. És nem attól oldódik meg a helyzet, hogy a vádlót elküldjük onnan. Ha így történne, az Isten nem lenne igazságos. Hiszen minden teremtménye megállhat előtte.

Jósua egy árva szót sem szól. Nincs és nem is lehet mentsége. Amit átél, az a kegyelem, Isten mérhetetlen kegyelme. Aki meghallgatja a vádakat, végrehajtja az ítéletet – s új lehetőséget ad. A főpapnak, s rajta keresztül az egész népnek.

A főpap felebarátai miatt áll az Úr előtt. Mások vétkét hordozza helyettes áldozatként. Hivatása felelősség. A többiekért vállalja, hogy élete példává legyen.

Isten nem megfeledkezik a mi vétkeinkről, nemcsak egyszerűen elengedi, hanem azok ítéletét Jézusra helyezte. Ebben a perben igazságos ítélet születik. Ez a védőügyvéd nem kimagyaráz minket, hanem átvállalta büntetésünket. Minden bűnünk szégyenével mehetünk hozzá.

Egy madár gyanútlanul aludt fészkében, amikor felriasztotta valami zaj. Egy kígyószempár meredt rá. Nem bírt mozdulni, meg volt delejezve. A misszionárius egy ágat tört szét, s magára vonta a madár figyelmét, mintha azt mondta volna: „Madár, vigyázz! Nézz feljebb! Terjeszd ki szárnyad, hiszen szabad vagy! Ne engedj a kígyó tekintetének!” S a madár megmenekült.

2024-12-13

Méricskélők, figyelem!

Napi áhítat

Zak 2,5–17

Az ember méricskél. Mire elég a pénzem, mire elég az erőm, mire elég az időm. Kicsik vagyunk, hát méricskélünk. Így mérjük egymásnak a szeretetet, a megbocsátást, így rójuk fel a tartozásokat: „Még ezt, na jó…”, majd „Most már elég, soha többet!”

Bemérjük a másikat, amikor ismerkedünk vele, s ott tartjuk skatulyánkban a megfelelő beosztásnál a többieket is: „Ez jó fej”, „ez hülye”, stb.

Isten azonban mérték nélkül adja önmagát! Mérhetetlenül nagy a kegyelme! Nem bírjuk kiszámolni, megszámolni, megmérni, mert nincsenek rá kifejezéseink. Mérhetetlenül nagy az angyalok száma, megszámlálhatatlan a tömeg, aki a mennybe jut. Több, sokkal sokkal több, mint gondolnánk! Nagyobb, sokkal nagyobb, hogysem kicsinyességeinkkel befolyásolni tudnánk! Belefér mindenki, s minden ebbe a szeretetbe.

Ne sajnáld idődet másokra! Ne mérd ki a csendességek idejét! Nem kevés időt adott neked az Isten, hanem eleget. S a csendességben a legtitokzatosabb, amikor az ember „átlép az időtlenbe”, s megnyílik Isten üzenete… ó, mérhetetlen kegyelem!

Egy hópehely szállt a kezemre. Egy pillanat alatt vízcseppé olvadt, a maga tökéletességében semmivé lett. Ha megnézhettem volna mikroszkóp alatt, láthattam volna szerkezetét, egyedi felépítését. Isten nem sajnálta egyszerivé, s tökéletessé tenni e kicsiny fagyos csodát. Nem méricskélt…, s mi drágábbak vagyunk neki a hópelyheknél is.

2024-12-12