Péld 22,9

A Káté 113. kérdése így hangzik: „Mit tilt meg a tizedik parancsolat?” A válasz: „Azt, hogy soha még a legcsekélyebb kívánság vagy gondolat se támadjon fel szívünkben Istennek egy parancsolata ellen sem, hanem állandóan gyűlöljünk minden bűnt és szeressük azt, ami Isten akaratával egyező.”

A Káté megfogalmazásából is érződik, hogy a tizedik parancsolatban nemcsak a tiltás fontos, hanem az is, hogy mit tegyünk? Az Isten akaratával megegyező dolgok hitünk engedelmes tetteihez tartoznak. Az egyik ilyen terület az adakozás, melyet Jézus is említ a Hegyi beszédben (Mt 6,1–18), mint a kegyesség három megélési formája közül az egyiket. Azért fontos éppen ez a három (adakozás, imádság, böjt), mert ezeket lehet képmutatóan is cselekedni, pedig éppen az a lényegük, hogy titokban, a látványosságtól elzártan történjenek.

Az adakozástól talán azért is félünk, mert kívülről sokszor azt érzik az emberek, hogy az Egyház is folyton kér, mintha kimondatlanul is egyre a pénzünket vadászná. Pedig nálunk a persely által tényleg rejtve lehet az adakozásunk, szemben azokkal, akiknél körbejárnak. Egy hollandiai gyülekezetben éltem meg, hogy a hívek háromszor is adakoztak különböző célokra, kosárral jártak körbe, mégsem érezte senki követelőnek.

Adakozásunkat szívünk dönti el. Amilyen döntés ott születik, azt hajtja végre a kéz.

A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. Ha azonban megszűnnének egyszer cselekvően részt venni a földi életben, ez éppoly súlyos és elviselhetetlen csapás lenne, mintha glóbusunk egyik pillanatról a másikra elveszítené légkörét.

Pilinszky János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Jn 2,15–17

Jánosnak ezt a mondatát sokféleképpen értelmezték már az idők folyamán. Főképpen azok, akik valamely szélsőséges irányba mozdultak el.

Sokan azt mondták, ki kell vonulni a világból, hogy meg se érinthessen bennünket a rossz hatás. Erre alakultak a szerzetesrendek, de ma is alakulnak kisebb közösségek, egyházak, szekták. Református gimnáziumban tanítva gyakran tapasztaljuk, hogy diákjaink a védettebb környezetet elhagyva nem tudnak mit kezdeni a nagybetűs élet szabadságával.

Vannak olyanok is, akik szerint semmiképpen sem azt jelenti ez az igeszakasz, hogy ne éljünk a világban, annak dolgaival. S ugyanúgy élnek, mint mások.

Az ige arra utal, hogy fontos különbséget tenni. A világban élünk, de nem a világ szerint. S ez nem azt jelenti, hogy nem használjuk a villamost, mert az nincs benne a Bibliában, hanem azt, hogy világos előttünk, mi az Isten útja, és mi nem. Azt írja János: „mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.”

Ezzel szemben áll mindaz, amit Isten készített nekünk, hiszen a világ arculata elmúlik, még a kívánság is, de ami Istennél elrejtett kincs, az megmarad.

Van-e különbség aközött, hogy értékrendemben melyik, hol szerepel? Mennyire értékesek nekem a világ dolgai, és mennyire Istenéi?

Legtöbb ember részére az élvezetekről való teljes lemondás éppoly káros, mint az élvezetekben tobzódás. Ami pedig a kettő között van, a mértékletesség.

Weöres Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 13,45–46

Az igazgyöngyről szóló példázat Isten országa egyedülvaló és örök kincsét jelenti.

Köszönöm Uram, hogy fogékonnyá tettél a szépre és a jóra, s nem kell beérnem álértékekkel.

Köszönöm, hogy ráakadhattam a legdrágább gyöngyszemre, aki a társam.

Köszönöm, hogy sokáig kereshettelek, és a végén megtalálhattalak.

Köszönöm, hogy a Te országod páratlan.

Köszönöm, hogy megmutatod nekünk a Te jeleidet.

Köszönöm, hogy Jézus Krisztus által közel jött hozzánk a Te országod.

Köszönöm, hogy odaadhattam mindenemet érted.

Köszönöm Uram, hogy az én kincsem ezentúl a mennyben van fenntartva számomra.

Arra gondoltam, hogy amíg az öregek meg akarnak tartani mindent és a fiatalok el akarnak venni mindent, nem lesz békesség a földön, és se öregnek, se fiatalnak nem marad az égvilágon – de semmije se.

Fekete István

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 13,33

A kovász példáját mindenki érti, aki már egyszer is végignézte, hogyan sütött nagymamája kenyeret vagy kalácsot.

Elég volt egy kicsiny sót tennem a levesbe, s mindjárt ízletes lett.

Elég volt csak egyetlen igét küldenem valakinek, s ő is küldött öt barátjának.

Elég volt néhány jót szót szólnom a koldusnak, s könnyes lett a szeme.

Elég volt, hogy én nem voltam olyan futóbolond, mint a többiek.

Ma megköszöntem anyukámnak a reggelit (is).

Ma elhatároztam, hogy néhány régi ifisnek küldök egy-egy jövő évi Bibliaolvasó kalauzt.

Ma eszembe jutott, hogy felhívok valakit, akit régen láttam.

Ma kifejeztem szeretetemet valaki iránt, aki engem nem szívlel.

Irgalmat és felebaráti szeretetet gyakorolni olcsón a legdrágább dolog a világon, mert vagy cipőt veszít, vagy pofont nyer vele az ember…

Fekete István

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 13,24–30.36–42

A búza és a konkoly példázata arról szól, hogy ronthatja el a Sátán a jót az életemben, ha beleveti sajátját, a rosszat.

Uram, elkezdtem valami jót, már látszott a termés is, és valaki belerondított. Most olyan kusza lett minden. Pedig világos előttem is, hogy melyik a rossz. De hogy került az ide?

Eddig olyan szépen alakult a közösség, amibe járok, de most jöttek néhányan, és úgy megzavartak mindent. Semmi sem olyan, mint régen. Sokan elmentek közülünk. Én vajon hogy tartsak ki?

Eddig olyan jól ment a tanulás, de néhány délutánt ellógtam, és máris rontottam pár jegyet.

Eddig olyan jó kapcsolataim voltak, most sorra fordulnak el tőlem a társaim!

Eddig tudtam beszélgetni a szüleimmel, néha még a testvéreimmel is, most mindenki csak rohan körülöttem.

Eddig annyi biztatást mondtam másoknak, az utóbbi időben inkább csak megsértem őket!

Eddig azt hittem, a magam ura lehetek, de ez már nem is én vagyok!

Uram, ugye te meg tudod különböztetni a konkolyt a búzától az én életemben is?

Fogadalmad: virágtenger,

de gyümölcsöt benned ki lát?

Áldás vagy te? Hívő ember?

Kévéd csupa búzavirág!

Szénási Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024