Róm 8,9–11

Ahogyan korábban a bűn lakott (7,17–20), most a Lélek vesz lakozást az emberben. Ezek egymást kizáró ellentétes erők. A kettő együtt nem megy. Vagy, vagy. Ha Isten Lelke költözik be hozzánk, akkor otthonosan mozdít meg mindent, teszi helyére a dolgokat, takarítja ki a felesleget, tölti be életünket örömmel. Mint ünnepre készülődve egy otthonban, szinte minden átrendeződik, úgy költözik be a Lélek a szívünkbe. Rendet tesz, megtisztít.

Kérdés persze, hogy csupán „vendégként” jön egy időre, vagy Ő lesz a „ház ura”. Ha meghívom ugyan, de továbbra is én akarom megmondani, hogy mi legyen, akkor „megoltom” magamban, s nem lesz valódi változás az életemben.

Mert meghívhatom egy nagytakarításra is segítségnek, de megkérhetem arra is, hogy irányítson, emlékeztessen, szomorítson meg, győzzön meg, azaz legyen a Lélek a vezérem, tanácsadóm.

Tegye testemet is Isten szolgálatában áldottá: kezemet segítőkésszé, szájamat áldást hozóvá, szívemet az igazság iránt érzékennyé.

„Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek és ellenséges gondolkodásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” (Kol 1,21–22)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 8,1–4

Vége minden kishitűségnek! Eltöröltetett a halálos ítélet! Ezt igazán az élheti át, aki tisztában van vele, hogy bűnei miatt halálra van ítélve. Aki nem érzi maga felett „Demoklész kardját”, annak ez nem örömhír. Az potyának érzi majd a kegyelmet, s azt fogja gondolni, hogy bármit tehet, hiszen Isten már úgyis mindent megbocsátott. Csak annak nyílik meg a Róma 8, aki a Róma 7-ből érkezik. Addig semmit sem fog jelenteni.

„Krisztus Jézusban vannak.” Mit jelent ez a különleges fogalom? Nem eszközhatározó, de nem is helyhatározó – hanem egy titokzatos dimenzió. Amikor látok egy térdeplő embert, akkor nem lépek oda hozzá, s nem kezdek el neki mesélni valamit. Ő most egy másik „erőtérben” van. Istennel beszélget.

Krisztusban lenni annyi, mint megmártózni Benne, s betöltődni Általa, amikor senki és semmi nem léphet közénk! Teljes közösségben lenni Vele, érezni jelenlétét, szabadítását. Amikor mi sem kárhoztatjuk többé magunkat!

Gyermekekkel egyszer piros kartonból szívet készítettünk. A szív állapotát tisztáztuk, s ezért a közepébe beírtuk, hogy BŰN. Azután megpróbáltuk mindenféle módon onnan eltüntetni a szót: radírral, festékkel, letakarással, de nyilvánvalóan ott maradt. Akkor elővettem egy piros celofánnal borított szemüveget – s mikor azon keresztül néztük, nem látszott a felirat. Így nézi Jézus vérén keresztül Isten is a mi szívünket.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 7,1–13

Vannak, akiket a figyelmeztető táblák éppen a veszélyes tett elkövetésére bátorítanak. Van, amikor egy célzott előadás a kábítószerről épp a kíváncsiságot ébreszti fel. Van, amikor a tiltás arra hívja fel a figyelmet, mi mindent lehetne még kipróbálni. Ez azonban nem zárja ki a figyelmeztetés, a felvilágosítás és a tiltás jogosságát, csak az ember ostobaságát jelzi.

A bűn miatt sok esetben teljesen fordítva gondolkodunk egy helyzetről, mint amilyen valójában. Hiszen, ha a Bibliában úgy keresünk történeteket, hogy „ezt még nem próbáltam ki”, akkor lesz bőven választékunk, mert fertelmes dolgokról számol be az ige. Csak arra ügyeljünk, hogy mindig hozzáolvassuk azokat a verseket is, ahol ezeknek a cselekedeteknek a büntetése is le van írva. Mert a kettő együtt igaz.

A törvény, az ige tehát azért van előttünk, hogy rámutasson határainkra. „A bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által…”

Hazugság esetén minden emberben fájni kezd valami ott belül. Ezt el lehet hallgattatni, de érvényre is lehet juttatni, hogy egyre érzékenyebb legyek minden bűnre, a parancsolat megszegésének minden fajtájára!

A „ne tanúskodj hamisan” nemcsak a hazugságról szól, hanem az önbecsapásról, előítéletekről, meggondolatlan kijelentésekről, a sok „nemről”, „igenek” helyett (Mt 5,33–37!).

A hazugság az a merénylő, ki legelőször is a világosságot oltja ki, az iránytűt töri szét, hogy azután „szabadon” dolgozhassék.

Pilinszky János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 6,12–18

„Ne engedelmeskedjetek testetek kívánságainak!” Ez magyarul nagyon furcsán hangzik. Hát csak kell ennem, aludnom, muszáj ruhát hordanom, ha hideg van…

Az eredeti görögben azonban olyan szó szerepel, amit így lehetne körülírni: „Ne hallgassatok rá, alárendelve magatokat” – s ez már sokkal jobban érthető. Mert valóban éhes vagyok, de ha van egy könyv, amit végig akarok olvasni, lehet, hogy mégsem annyira fontos az evés. Lehet, hogy nagyon álmos vagyok, de holnap egy dolgozatot kell megírnom, ezért tovább fennmaradok. Az ember nagyon jól tudja szabályozni kívánságait. Lehet azokat dédelgetni, hagyni, hogy eluralkodjanak rajtam. S a bűneimmel is így van. Nem kell a kísértésre hallgatnom!

„Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára!” Ez is nehezen érthető, de ha megint abból a képes beszédből indulunk ki, ami Pálnál szerepel, így is olvashatjuk: „Ne kapitulálj a bűn előtt, ne paktálj le vele megalkuvásokkal!” S az ember azonnal tudja, hogyan is szokott engedni az első gondolatnak, s szorítja sarokba a kívánsága, hogyan adja meg magát, és bukik el…

„Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként!” Ugyanazok a tagok, amelyek bűnbe vittek, igazság fegyvereivé lehetnek Isten kezében!

A focipályán az számít, hogy milyen ruhát öltök. S ha a másik zöld-fehér mezben van, én pedig piros-fehérben, akkor a pályán az ellentétes oldalra tartozunk. Nem lehet mindkét csapatnak játszani! Vagy a test vagy a Lélek!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 6,1–10

A keresztség jelkép, szimbólum, szent jegy, pecsét. Nem a keresztség tisztít meg, az csak képe a megtisztíttatásnak. Ezért bármikor történjék életünkben, egyszer s mindenkorra érvényes. Nem kell és nem is lehet megismételni, mert azzal úja megfeszítenénk magunknak Krisztust!

A keresztség megmutatja Krisztusban való halálunkat, és benne való életünket. Meghaltunk a bűnnek, hogy éljünk az Istennek. Kegyelmi jel tehát, mely az Isten felől igaz – csak elfogadhatom magamra nézve!

A víz mennyisége legfeljebb szemünknek szól, a valódi halál és feltámadás a lélekben belül történik meg, amikor azt Isten kegyelme elvégzi bennünk. Ezért maga a keresztség csak „eljegyzés” arra a reménységre nézve, ami már a miénk, de életünk végén teljesedhet ki az örökkévalóságban.

A keresztség egy nagy közösség részévé tesz, felhatalmaz rá, hogy abba a világ kezdetétől kiválasztott emberi sokaságba tartozzam, akik a történelem porondján elpecsételtek voltak, s tanúságot tettek Krisztus váltságába vetett hitükről.

Luther Mártonnak egyik legnagyobb erőssége volt a Sátán kísértései között, hogy meg van keresztelve. Fel is írta asztalára, hogy bármikor kétsége támad afelől, hogy nem uralkodhat rajta a bűn – emlékeztesse őt a Krisztusban kapott kegyelemre: „Meg vagyok keresztelve!”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024