Kol 3,18–25

Pál a „házi táblákon” elmondja a férfiak és nők, a gyermekek és a szülők feladatkörét is. Ezzel aktualizálja az 5. parancsolatot. A parancsolaton belüli sorrend ugyanis igen lényeges. Nem úgy szerepel: „anyádat és apádat”, hanem fordítva! Miért? Mert Isten komolyan veszi a maga által adott teremtési rendet:

A férfit illeti az első hely a családban, mert Isten rá bízta a család gondját. Tiszteletet érdemel feleségétől még akkor is, ha az adott helyzetben nem méltó rá – egy ember megbecsülése ugyanis rendkívüli változásokat eredményezhet a másikban!

Így az a gyermek is, aki tiszteli szüleit – magának tesz a legjobbat, mert a szülők rengeteget változnak attól, hogy tiszteljük őket. A világ egyik legnehezebb hivatása a szülői felelősség. Nem véletlen, hogy az emberi kapcsolatok sorában először ez kerül elő a Tízparancsolatban.

Szülőnek nem születünk, azt meg kell tanulni. Onnan kezdve tanulgatja mindenki, hogy él egy családban, s lát egy mintát maga előtt. Az igazi tanulás azonban élesben akkor történik, amikor valakinek megszületik az első gyermeke. Ám akkor már „vizsgaszituáció van”. Ha nem döntöttek a szülők sok kérdésben már előtte, akkor igen nehéz dolguk lesz összeegyeztetni a két családból „hozott szülői mintákat”. Tehát jó szülőnek lenni azzal kezdődik, hogy figyelmes gyerek vagyok…

Hallgatott s némán birkóztál vele.

Most már simulnál, mint a régi gyermek.

Lázadásodnak nincs ellenfele,

S tudod már: holt apák jobban nevelnek.

Áprily Lajos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Pét 1,1–2

Péter apostol egy egész gyülekezetnek írja azt, hogy ki vannak választva az engedelmességre. Mit jelent ez a kegyelmes megkülönböztetés? Mindenkinek annyit, amennyit megért belőle. Ha úgy értem, akár minden is lehet számomra. Az engedelmességnek nincs mértékegysége. Amit én értettem meg, azt nekem kell megtennem.

A Szentháromság Isten együttműködése munkál abban, hogy az engedelmesség kifejeződhessen:

Az Atya elrendelte – azaz gondviselése, kegyelme által úgy rendezi a dolgokat előre nekünk, hogy legyen esélyünk az engedelmességre. Ez minden véletlenséget kizár, előre elkészített helyzetek vannak (ApCsel 8,26–40).

A Lélek megszentelő munkája – azaz figyelmeztetése, amikor hajlanék a rosszra, vagy bátorítása, amikor végre észreveszem a jó lehetőséget. Sok-sok előkészítő munka sokféle igével, igehirdetéssel, készségek kialakítása olyan dolgokban, melyek mind az engedelmességet munkálják az eljövendő feladatra.

Jézus vérével való meghintés – azaz a bűnbocsánat biztosítása, mely a magunk alkalmatlan voltáról való meggyőződést segíti, s megment minden önigazulástól.

Nehéz a tisztelet kifejezése az engedelmességben? Mégis hosszú távon az egyetlen lehetőség a belső békességre.

Az emberben levő képességek nagyobbak, mint ahogyan ő azt tudja, és a lehetőségek, amelyeket Isten neki adhat, hatalmasabbak, mint álmodná.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsid 5,1–10

A Zsidókhoz írt levél szerzője úgy ír Jézus Krisztusról, mint aki „megtanulta” az engedelmességet. S ez azért nagyon fontos, mert így van lehetőség arra, hogy akik még nem tudnak engedelmeskedni, azok megtanulják tőle.

Hogyan tanulta meg?

Első lecke: lemondott egyéni dicsőségéről. Ez rendkívül nehéz, mert mind sikeresek akarunk lenni, amiről lemondani a mai világban szinte azt jelenti, hogy mindenről lemondunk. Szinte szomjazzuk személyes elismerésünket, s mások dicséretét.

Második lecke: vállalta az erőtlenséget. Még a pillanatnyi erőtlenség is megijeszt minket. Aki egy kicsit is kiesik a versenyből, már eltapossák – vallja a tömeg. A második lecke semmivel sem könnyebb, mint az első. A mai emberideál a lelketlen erőszörnyeteg, a „taposó terminátor”, aki előtt semmi sem szent.

Harmadik lecke: vállalta a feladatot, amivel Isten bízta meg. Nem önmaga találgatott, nem a tehetsége szerint, nem csupán tudása alapján, hanem engedelmességből. Ahol hiány mutatkozott, abban. Éppen egy Megváltóra volt szükség… Látjuk már saját feladatunkat?

Negyedik lecke: vállalta a szenvedést a feladat tejesítése közben. Ahogy a történéseket ismerjük a Gecsemáné kertjében – azt a bizonyos háromszori imádságot –, ez sem lehetett olyan egyszerű. S akik végigjárták az engedelmesség útját, mind megtanulták ezt a négy leckét. Rajtunk a sor!

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Fil 2,1–8

Pál csak annyit kért a filippibeliektől, hogy az a készség legyen meg bennük, ami Jézusban is megvolt. Nem gondolja azt, hogy engedelmeskedni könnyű. Az „indulatot” várja. Ahogy ebben a magyar szóban benne van az „indul” ige, a cselekvés készsége. Azt várja, hogy ha nem is mindig sikerül, naponta kérjük Isten segítségét a még nagyobb engedelmességre. Mert ezzel munkáljuk üdvösségünket.

Mindig induljunk Vele iskolába, munkába, pihenésre. Isten látja a szívünket is, s tudja, hogyan látunk neki dolgainknak. Azt is, ha megtesszük ugyan, de nem őszinte szívvel – meglátogatunk valakit, de talán jobb lenne, ha nem tennénk; s azt is, ha készek vagyunk, de nem sikerül.

Lehet versenyezni, ki tudja jobban megélni azt az igét: „Szeresd felebarátodat!” – nagyon nemes verseny. És sokkal hasznosabb, mint abban versenyezni, hogy ki tud több igét a Bibliából, vagy ki tudja ügyesebben a másik fejére olvasni. Ez az engedelmesség valódi próbája!

Talán néhányan most szabadságra akarnak menni a gyülekezetből, a hétköznapi kötelességekből is – ám a keresztyénségből nem lehet szabadságra menni. Az még a Balatonnál, de „spanyolban” is érvényes!

Létezik egy lelkiségi mozgalom, ahol vannak heti, havi és évi igék, amelyeket a csoport tagjai komolyan vesznek, s megpróbálják megélni azok igazságát a hétköznapi életben. Erről beszámolnak a többieknek, s így gyönyörű mai történetek születnek az igék nyomán, melyekben megelevenedik az evangélium. Lélekben csatlakozzunk hozzájuk nyaralás közben…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 15,1–9

A szülők tisztelete Isten parancsának tisztelete. A parancs szerinti engedelmesség tehát a tisztelet kifejezése.

Vannak, akik azt gondolják, hogy ez a parancs csak a gyermekeknek szól, pedig a parancsolatok közül nem lehet korosztályonként válogatni, hanem mind a 10 együtt igaz minden korosztálynak.

A szülők tiszteletét a saját szüleitől tanulja az ember. Ahogyan látta a nagyszülők megbecsülését, az lesz mintája saját szüleinek tiszteletében is. Az idős szülőkről való gondoskodás a korábbi engedelmesség kifejezése, s ez alól semmilyen hivatkozás nem menthet fel.

Isten minden engedetlenségért haragszik! Bántásnak veszi, mellyel szeretetét semmibe vesszük. Minden parancsolat-szegés az Ő szövetségének megszegése, azaz hűtlenség.

A farizeusok álnok módon akarják Jézust az ősök hagyományainak megszegésével vádolni, mire Ő leleplezi előttük saját vétkeik súlyát, mellyel az emberek előtti megfeleléssel, a maguk haszna miatt szegik meg az eredeti isteni parancsot!

Az engedelmesség szerzője maga Jézus Krisztus, aki a maga engedelmességével áthidalta az ember engedetlensége által okozott szakadékot Isten szentsége, s az ember szentségtelensége között.

Hogyan tisztelhetem legjobban szüleimet? Valaki így fogalmazta meg a gyakorlatban: Addig vigyél virágot, amíg élnek! Addig szeresd őket, míg itt járnak közöttünk! Addig tanulj tőlük, míg el tudják mondani életük tanulságait!

Istennek jobban tetszik az engedelmesség, ha mégoly kicsi is benned, mint bármi más, amit neki adni kívánnál!

Keresztes Szent János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Kir 3,1–15

Izráel harmadik királya: Salamon. Trónralépése estéjén egy álmot lát. Isten lép elébe, s felajánlja neki, hogy bármit kérhet. Hatalmas ajánlat ez. De Salamon jól tudja már, hogy mi kell a királysághoz. Így nem gazdagságot kér – pedig az sem árt; nem ellenségeinek lelkét kéri – pedig abból is volt bőven körös-körül; s nem is hosszú életet – pedig nagy ajándék az is. Hanem mindezek alapját kéri: engedelmes szívet. Amit az előzőek értelmében így fordíthatunk: „halló szívet”.

Valami ilyesmit kellene nekünk is imádságainkban kérni. Nem kell ehhez sötét éjszaka s az álom titokzatossága, hiszen Jézus azt ígérte, hogy bármit kérhetünk az Ő nevében. Tehát folyamatosan a „salamoni lehetőség” áll előttünk! Mit kérünk mi? Szép házat a szülőknek, gyógyulást a barátainknak, magunknak jó bizonyítványt vagy jó nyaralást? Honnan lesznek ezek? Isten majd varázsol nekünk? Vagy azt gondoljuk, hogy nem tudja, mire van szükségünk?

Nem tudunk jól imádkozni! Pedig megtanulhatnánk Salamontól, hogy nem a gyümölcsöket kell kérni, hanem a magot. Hiszen a gyümölcs úgyis majd bennünk terem meg!

Salamon bölcsességének titka a tisztelet, mellyel apja művét becsüli, s apja Istenének hódol. Ezért láthatja meg örökségének alapját az istenfélelemben.

Valaki ezt úgy fogalmazta, hogy mindig a legnagyobbat kell kérni, mert Jézus is így biztat minket: „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek!” (Mt 6,33)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsolt 51

Dávid, a fáradtság, lustaság, kedvetlenség, ki tudja mi ­miatt, de nem teljesíti kötelességét, mint király: nem megy népével a harcba. Lelke azonban nyugtalan, várja a híreket, ezért sokszor sétál a palota tetején, hogy a hírnököt időben észrevehesse. Ám nem a követet látja meg, hanem egy fürdőző nőt a szomszédban.

Ezzel megkezdődik egy olyan folyamat, ami feltárja szívünk egész sötétségét. A jogra való hivatkozásban, a lehetőségek kihasználásában, a dolgok ügyes elsimításában nekünk sem kell a szomszédba menni. Ó, mennyi ármány, mennyi kis hazugság, mennyi elhallgatás, mennyi jól forgatott szó rejti el szívünk titkos bűneit!

Dávid megretten saját magától. Nátán példázata (2Sám 12) felébreszti önáltatásából, s böjtölni, imádkozni kezd, majd megvallja szívének minden álnokságát. Az egyik legszebb bűnbánó imádság születik meg ebben a zsoltárban.

Könyörgés a valódi engedelmességért. Ez a lehetőségünk. Mely meghallja előtte a figyelmeztetést, meghallja közben a lelkiismeret fájdalmát, meghallja az Isten ítéletét, s kész arra, hogy cselekedjen és helyrehozzon.

A tisztelet néha éppen saját szégyenem felvállalása.

Vigyázzatok, aki napról-napra nem szentelődik, az napról-napra züllik!

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Péld 31,10–31

Igen, mert mindenkinek szüksége van rá. Mert egy asszony szívesen szolgál az urának, ha ő is megkapja azt, amire legjobban vágyik: hogy szeressék! A szeretet bizalmat jelent, kedvességet, figyelmet, apró ajándékokat, megbecsülést, köszönetet a gondoskodásért, mosolyt, meghallgatást, előreengedést az ajtónál, stb.

Amelyik férfi ezt nem tartja be, az meg fogja látni, hogy vesztes lesz. Mert derék asszonya csak annak van, aki derék férfi. Nőies felesége annak lesz, aki maga férfias. Az erős férfiaknak nincs szükségük arra, hogy erejüket fitogtassák – azok tudnak csendben is szólni, s eligazítani feleségüket. A nő alapvetően biztonságra vágyik, s ezt csak a szeretet adhatja meg számára.

Természetesen ehhez a feleségnek először meg kell tanulnia jól főzni, háztartást vezetni, ruhákat rendben tartani (férfiinget vasalni!), stb. Ezek nélkül ugyanis hiába festi tökéletesen a szemét, s öltözik mindig a legújabb divat szerint, teljesen alkalmatlan lesz egy állandó kapcsolatra. Mert egy lakás, egy ház, egy család belső békességét, az együttélés bensőségességét csak azok a nők tudják fenntartani, akik a Példabeszédek könyvében szereplő mintát magukra veszik.

A család, Isten által ajándékozott emberi rend. Semmi nem pótolja: sem együttélés azzal, akit szeretek, addig, amíg jólesik, sem a kívánságok kielégítése minden szinten. Akik így élnek, előbb-utóbb kiégnek. Hiszen az csak olyan, mintha egy ember mindig krémest enne: előbb-utóbb hiánytünetek keletkeznek, s végül belepusztul.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Sám 6,12–23

Dávid végre király. Nagy ünnepség keretében elviteti Isten ládáját az általa felépített fővárosba, hogy Jeruzsálemben végleges helye legyen. Annyira örül, hogy táncolva megy a láda előtt. Felesége megbotránkozik benne, s tiszteletlenül meg is mondja neki a véleményét.

Itt sem Dávid keresi a maga igazát, nem ő „kever le egy pofont” a rendetlen feleségnek, hanem engedi, hogy Isten ítélje meg ügyét. S az Úr meg is védi felkentjét. Mikálnak nem lehet gyermeke. Izráelben a meddőség a legsúlyosabb ítélet volt egy asszony életében.

Az az emberi rend, hogy a férj a feje a feleségnek – valójában Isten rendje. Minden, ami ezt a rendet megbontja, megkapja a maga büntetését. Nem végzetszerűen, mert Isten nem cselekszik unalmas sémák szerint. De előhozza a maga igazságát, s mindenki meg fogja tanulni, hogy nem véletlen parancsolt semmit sem. Csak arra kell vigyázni, hogy ne legyen késő már, – mint ebben az esetben is –, ahol a feleség makacssága lehetetlenné tette a helyretételt.

Egy iszákosmentő konferenciára érkezett egy alkoholista férj önigazult feleségével, aki csak azért maradt ott, hogy vigyázza férje változását. Azután Isten igéje egyre inkább neki szólt, s megdöbbent attól, amit meglátott a saját szívében. Bűnbánatot tartott, s bocsánatot kért a férjétől, hogy úgy bánt vele, ahogyan. Mindketten gyógyultan távoztak a konferenciáról – mert valójában mindketten betegek voltak. Nehogy azt higgyük, hogy a gőg nem vétek, csak az ivászat!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Sám 26,23–24

Saul király ahelyett, hogy az ország gondjával foglalkozna, üldözi a vejét, mert fél tőle, s azt gondolja, hogy a hatalmára tör. Már hónapok óta csak menekül Dávid, lassan emberek gyűlnek köré, s közben tudja, hogy Isten őt választotta királynak. Adódik egy alkalom, hogy az üldöző sereget meglepheti – megölhetné ellenségét, s ő lehetne a király. Minden együtt van a sikerhez. Mégsem teszi meg. Miért?

Mert Dávid tudja, hogy Sault Isten választotta ki királynak. Ezért csak Isten „teheti el az útból”, ő nem! Istennek vannak eszközei arra, hogy egy vezetőt megítéljen. Ráhagyja az igazságosan ítélőre!

Azután tudja azt is, amiről a magyar ember ezt mondja: „Ebül szerzett jószág, ebül vész el.” Azaz egy királyság, amit így szereztek volna meg, nem lehetne békességes, akkor ő is egész életében csak küszködne Saul rokonságával. S még azt is tudja, hogy ha ő nem tartja tiszteletben a királyt, akkor ha király lesz, őt sem fogják tiszteletben tartani.

Neki kell elkezdeni, neki kell most megmutatni, hogyan is kell ezt véghezvinni. Nagyon nehéz feladatot vállal, de ő kapja a leghatalmasabb ígéretet Izráel összes királya közül.

„Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra…Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,44–45.48)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024