Napi áhítat Archívum - Oldal 13 a 31-ből

Uralkodjatok…

1Móz 9,1–11

Egyik hittanórán megkérdezte egy diák, ha a Tízparancsolatban benne van az ölés tilalma, miért öljük meg az állatokat?

Már utaltam rá, hogy nem általánosságban beszél ez a parancsolat az ölésről. Isten az állatokat eledelül adta, erről a Noéval való szövetségkötés után beszél a Biblia. A bűneset után számolni kell azzal, hogy nemcsak Istennel és az embertárssal romlott meg az ember viszonya, hanem a természettel is. Még az emberhez közel álló, megszelídített háziállatok is mennyi tragédia forrásai lehetnek. (Gondoljunk a gyermekekre, öregekre támadó kutyákra!) Itt is a szándék a lényeg, mert hogy az ember „megölheti”, s időnként meg is kell ölnie állatokat, nem jelenti azt, hogy minden esetben szükséges is megtennie. Hiszen a mértéktelen kincsvadászat és haszonkeresés miatt pusztultak ki szinte teljesen az észak-amerikai bölénycsordák, északi vizeink bálnacsapatai, vagy az afrikai elefántok java része. Ezek intő jelek arra nézve, hogy az ember szórakozásszerű vadászata, állatok irtása: bűn.

Nem véletlen, hogy a Messiás uralkodását az Ószövetség számos helye a veszélyes állatokkal való kibékülésben, barátságban látja. Ami számunkra a hétköznapi életben elképzelhetetlen (a vadállatokkal való barátság, békés együttlét), az a messiási korban természetes állapot lesz. Ennek jeleit élhetjük át már ma részleteiben, s egyszer majd teljességében is.

„Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérges kígyó fajzata felé nyújtja kezét. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” (Ézs 11,6–9)

2024-07-04

Van-e menedéked?

Napi áhítat

Józs 20,1–6

Az emberi élet értéke azon a tényen alapszik, hogy ő Isten teremtménye, sőt „Isten képmása”. Mivel az ember nem tud életet teremteni, az egyedül Isten privilégiuma, csak Ő veheti el. Emberek szándékos megölése törvényeink szerint is, és a Tízparancsolat tiltása szerint is a „legnagyobb” bűn. Különösen azért, mert hiába minden bűnbánat, a megölteket nem támaszthatja fel senki. Nem véletlen, hogy nagyon sok film, irodalmi és művészeti alkotás éppen a gyilkosságot teszi meg központi témájául.

A világ más-más részein számtalan felfogással találkozhatunk. A görögöknél a beteg vagy gyenge gyermekeket kitették egy magányos helyre, hogy elpusztuljanak. Némely törzsek családonként csak egy vagy két gyermeket engedélyeztek (hogy menekülni is tudjanak velük), a többit megölték. Máshol a már munkaképteleneknek vagy „túl” időseknek kellett önként egy hegyen meghalni. (Erről szól: Fukadzava Hicsiro: Zarándokének c. regénye, és Sánta Ferenc: Sokan voltunk c. írása.) Tehát nem mindenhol azonos a kérdés elbírálása, de minden társadalomban bűnnek számít a gyilkos szándékkal végrehajtott tett.

A hatodik parancsolat alapján is világosan megkülönböztethető a véletlen emberölés a gyilkossági szándéktól. Az Ószövetségben olvasunk menedékvárosokról, ahova azok menekülhettek, akik akaratlanul öltek meg valakit.

Az Újszövetség idején már nincsenek menedékvárosok. Isten más megoldást készített, hogy legyen hová menekülnünk. A mi menedékünk maga Krisztus.

Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül.

Lelkem a viharból, bűnből, minden bajból Hozzád menekül.

Bár a föld mind romba dőlt, s ha pokol hada hány tőrt:

Jézus maga áll őrt!

Franck János

2024-07-03

Ne

Napi áhítat

2Móz 20,13–17

Az első öt parancsolat mindegyikének magyarázó függeléke van. A második öt ige határozott, rövid tiltó formájú mondatokból áll. Mindegyik elején ott találjuk a „ne” szócskát. Ez azért van, mert embertársainkhoz való viszonyunkat nem kell bővebben magyaráznunk. Mi is átéljük, mi esik nekünk rosszul, mi az, amit mások ellenünkre tesznek. Azt is világosan tudjuk, hogyan kellene nekünk viselkednünk másokkal szemben. Hillél, a híres rabbi így fogalmaz: „Ami számodra gyűlöletes, ne tedd másnak sem.” Jézus Krisztus pedig ezt mondja a Hegyi beszéd aranyszabályában: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek velük.” (Mt 7,12)

Ebben a parancsolatban nem az ölésről van szó csupán, hanem erősebben fogalmazva magáról a gyilkolásról. A héber nyelvben kettős értelemben használják a szót: egyfelől a személyes ellenség megölését jelenti, másfelől tilos a törvénytelen, a közösségellenes gyilkolás is, mert ezzel az ember a Törvény fölé helyezi magát, és a közösség ellen vét. Ily módon megértjük azt is, hogy védelmül adatott ez a parancs egy olyan közösségben, mely ismerte a halálbüntetést, és gyakran háborúzott. A magyar nyelvben is érezzük a különbséget, hiszen egy szúnyogot nem „gyilkolok” meg, a disznóölést sem hívnánk „disznógyilkolásnak”. A szándék dönt, hiszen azért lett valaki gyilkossá, mert szándékában, indulatában ott volt az ölés.

Ezért hangsúlyozza Jézus a törvény betű szerinti megtartásával szemben szívünk tisztaságát, hiszen onnan indulnak ki a „paráznaságok, gyilkosságok”, stb.

„Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség.” (Mk 7,21–22)

2024-07-02

A törvény szerint élni

Napi áhítat

Ez 18,1–9

Egy alkalommal házasságra készülő fiatal párnak tartottam jegyesoktatást. A beszélgetés kezdetén megkérdeztem őket, miért szeretnének templomi esküvőt. Mondták: vallásosak és betartják a Tízparancsolatot. Elcsodálkoztam magamban: ilyennel még nem találkoztam. Kérdeztem, ez közelebbről mit jelent számukra, tudják-e hogyan kezdődik? Nem, azt nem tudták. Bátorkodtam tovább kérdezni: s kiderült, hogy a Tízparancsolat leegyszerűsödött változatban annyit jelent: ha nem ölök és nem lopok, akkor betartom Isten legfőbb törvényét!

Sokan gondolkodnak ma így. Ha nem vétek nagyot a parancsolatok ellen, akkor minden rendben. Pedig minden azon múlik, úr-e számomra Isten? Az én Istenem-e valóban? Ezékiel könyvében a törvény megtartásának egyéni felelősségéről olvasunk. A törvény megtartóinak Isten azt ígéri: aki aszerint él – élni fog.

Az írásmagyarázók egy része szerint a „Ne ölj!” parancsolat azért különösen fontos, mert bevezeti, meghatározza a többit is. Eszerint: A paráznaság ölés – megölöd a házasságot; a lopás ölés – hiszen elveszed, ami nem a tiéd; a hazug beszéd a szavak megölése; más javainak elkívánása a másik gondolatbeli halála. Ezért ha nem ölsz – kapcsolataid sértetlenek maradnak.

Sokan gondolják, hogy Isten törvénye nem is olyan nehéz. Be lehet tartani. Ebben a hónapban azt kutatjuk, mit jelent a legrövidebb, de talán legösszetettebb parancsolat: Ne ölj!

Milyen nyelv az, amelyen beszélsz, zsidó? A szent nyelv. Miféle szent nyelv? A Szentírás nyelve. Szentírás? Mi az a Szentírás? Isten törvénye. Hát az meg micsoda? Hogy sem ölni, sem lopni, sem más feleségét megkívánni nem szabad.

Isaac Bashevis Singer

2024-07-01

Az Isten Báránya

Napi áhítat

Jel 5,1–10

A mennyei istentisztelet középpontjában áll az oroszlán, aki győzött (Júda törzsének jelképe), de úgy, mint az Isten Báránya, aki megöletett (mert helyettes áldozat a bűneinkért). A kettős jelkép együtt igaz. Csak úgy győzhetett, hogy odaadta önmagát. Ezért az Ő dicséretét zengi minden, mert vállalta, elvégezte.

Ő az, aki értelmet ad a világtörténelemnek (könyv, mely tele van írva), hiszen minden azért megy végbe, hogy kibontakozhasson a világ megváltásának műve. Gondolkodjunk el családunk állapotáról! Ki nem ismeri még közülük az Urat személyes Megváltójának? A nyári időszak lehet az értük való könyörgés alkalma is, nem nyaggatva őket, mégis Isten előtt hordozva szeretteinket…

A mennyei istentisztelet lehetne a minta minden templomban. A középpontban Isten dicsérete, hogy minden ezzel telítődjön, s Isten imádata, hogy minden előtte hódoljon. Sokat veszítünk azzal, hogy istentiszteleteink csak a mi gondjainkkal, panaszainkkal, szükségeinkkel, terveinkkel vannak tele. Még az éneklésben és az imádságban is alig-alig hangzik hálaadás, magasztalás, az Isten tetteiről való megemlékezés, élő bizonyságtételek, hitvallások. Így sokszor ugyanúgy megy el mindenki, ahogyan jött. Vajon akkor istentiszteleten volt-e egyáltalán?

A tisztelet Isten iránt = hódolat; a tisztelet szüleink iránt = figyelem; így tölthetjük be egyre teljesebben ezt a szép parancsolatot.

A cél az Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk.

C. H. Spurgeon

2024-06-30

A „népítélet” gyülekezete: Laodicea

Napi áhítat

Jel 3,14–22

Most, aratáskor nem is idegen, hogy az aratás az ítélet képe. Ami beérett, az most levágatik. A régi kép szerint a „kaszás” a halál, aki az életet learatja. Valóban lehet így is nézni az élet végét: nem szomorkodva, nem félve, hanem hálát adva mindazért a jóért, amit átélhettünk. Lehet úgy tekinteni, hogy akinek az élete véget ér, az egy magtárba gyűjtötte, ami megtermett. Hiszen a múlt nem vész el, azt itt hagyjuk magunk után, az a mi örökségünk (Viktor E. Frankl). Azt kitörölhetetlenül beleírtuk a történelem könyvébe. Legyen a nyár látogatások, hosszú beszélgetések alkalma családunkról, régi emlékekről, melyek a mi gyökereink is. Ne kényszerként, hanem hatalmas lehetőségként éljük meg a nagyszülők, régi rokonok felkeresését.

A laodiceiai gyülekezet legnagyobb bűne a büszkesége, dicsekvése: azt hiszi, hogy van valamije. Pedig valójában semmije sincsen, mindenben szükséget szenved, hiszen a gyülekezet Ura kiszorult, kopogtatnia kell, már nincs helye odabenn! Micsoda félelmetes, és lehetetlen dolog ez: mintha valaki arra érne haza, hogy a házán kicserélték a névtáblát és a zárat, s neki nincs hová fejét lehajtania… Miközben nyaralunk, ne zárjuk ki a család legfontosabb tagját: az Urat!

De amíg az ítélet szól, addig van esély. Az még az utolsó lehetőség. Aki azt meghallja, még változtathat!

Sosem áll más idő a rendelkezésünkre, mint a jelen idő.

C. H. Spurgeon

2024-06-29

A „testvérszerető” gyülekezet: Filadelfia

Napi áhítat

Jel 3,7–13

Van, akire többet lehet bízni. Egyik gyülekezet tönkremegy attól, hogy benne megjelennek máshonnan jövők, más gyülekezetekben pedig ez a legnagyobb ajándék. Van, ahol a tévtanítók megjelenése riadalmat okoz, van ahol épp a misszió eredménye, hogy ott még ők is megváltozhatnak. A testvérszeretet gyülekezetének megvallja a mennyei Úr, hogy szereti őket, s ezért kapták a nagyobb terhet.

Hit kérdése ez is. Ahogyan egy afrikai történetben két szolga imádságát meghallgatja Isten. Egyikük azt kéri: „Uram, tudom, hogy holnap egy egész zsák rizst kell vinnem a szomszéd faluba, kérlek, adj erőt hozzá.” Másikuk így imádkozik: „Uram, látod kevés az erőm, tudom, hogy holnap egy zsák rizst kell vinnem a szomszéd faluba, kérlek, hogy csökkentsd le fél zsákra!” Mindkettőjük imádságát meghallgatta Isten, s másnap az egyik egész, a másik fél zsák rizst vihetett. Istennek van hatalma arra, hogy bármit megtegyen – de vajon nem olyan szolgákra lenne szüksége, akik vállalják a terheket?

Ennek a gyülekezetnek nincs ítélete, csak biztatása. A sok teher között nincs idejük saját magukkal foglalkozni – átadták magukat a szeretetre.

A derűs keresztyén ajánlás a hithez. Amint a kirakat elé állsz megnézni, mi mindent lehet ott venni, éppen úgy tekintenek az emberek az arcodra, vajon mi is lakik a szívedben.

C. H. Spurgeon

2024-06-28

A „túlélő” gyülekezet: Szárdisz

Napi áhítat

Jel 3,1–6

A látszat sokakat megtéveszt. A szárdiszi gyülekezet úgy jelenik meg, mint élő közösség, miközben halott. Van egy emberek számára megjelenő része, s van egy Isten előtti lelepleztetése. Milyen jó lenne, ha a látszat valósággá válna. S épp ez az, amit az Úr akar. Nem leégetni, megsemmisíteni azt, ami van, hanem esélyt adni, hogy a halófélben lévők is megéledhessenek.

Emlékezetes az a történet, mikor egy lelkipásztor megérte, hogy senki sem ment már templomba, csak egymaga. Ekkor ő is kiment a templomból, s ahogy végignézett a falun a dombtetőről, minden ház lakóiért elkezdett imádkozni. Néhány hónapig csak így „tartotta az istentiszteleteket”. Nem embereknek beszélt Istenről, hanem Istennek vallott az emberekről. S közben megváltozott a szíve, megértette, hogy eddig csak az Istent szerette. Egyik vasárnap eljöttek néhányan, azután egyre többen, s lassan újra megtelt a templom. A lelkész megkérdezte az egyik gyülekezeti tagját, hogy most miért járnak templomba? Az asszony így válaszolt: „Most úgy prédikál a tiszteletes úr, hogy megfényesedünk tőle!”

Lehet, hogy nyaralás közben is csak a templom mellé lehet leülni, vagy az erdő csendjében megpihenni, esetleg egy tengerparti naplementébe beleimádkozni – de mindenképpen hordozzuk a magunk nagy és kis családját, s gyülekezetét!

Aki nem akar, amikor tud, nem fog tudni, amikor akar.

C. H. Spurgeon

2024-06-27

Az „áldozat” gyülekezet: Thiatira

Napi áhítat

Jel 2,18–29

Az áldozathoz tűz kell. Ez a tisztítás eszköze. De az ítéletnél is tűz fog égni, s mindenkinek a munkája tűzben próbáltatik meg (1Kor 3,12–15). Akkor derül ki, hogy ki mire építkezett, s megáll-e, amit épített?

Ebben a gyülekezetben úgy jelenik meg a mennyei Úr, mint emésztő tűz. Vállalja-e a gyülekezet, hogy áldozattá lesz, vagy a maga kívánságaiban ég el?

Testünkben állandó égési folyamatok mennek végbe, fantasztikus energiák szabadulnak fel. És valóban égethet valakinek a tekintete, érintése is, ha olyan tűz ég benne. Égethetnek a gondolatok, álmodozások, kívánságok. Felemészthetnek minket testi vágyaink, s hitünk is veszélybe kerülhet. Aki a testnek enged, veszít Lélekben!

Van lelki tűz is, melyben a testi kívánságok elégnek, s egy nemesebb cél érdekében adja oda valaki magát áldozatul (Róm 12,1). Lehet így is elégni, mint egy oltáron az Úrnak szánt áldozat.

A gyülekezet választhat: vagy – vagy. S talán most a forró nyárban nekünk sem árt nemcsak a testre gondolni, hanem a Lélekre is!

Családi és személyes pihenésünkben legyen hát helye az Úr előtt való elcsendesedésnek. Keressük egymás felé is az áldozat alkalmait, amikor kifejezhetjük szeretetünket, tiszteletünket szüleink iránt!

Jobb egy vak szent, mint egy jó szemű bűnös!

C. H. Spurgeon

2024-06-26

Az „erődítmény” gyülekezet: Pergamon

Napi áhítat

Jel 2,12–17

A pergamoni gyülekezet már megerősödött a harcban, s örömmel részesül a győzelemben. Erődítménnyé lett, hegyen épített várossá, ahová sokan felnézhetnek. Ám ahogyan minden erős vezetőben, úgy az erős gyülekezetekben is nagy kísértés az emberi tanítások beszüremkedése.

Nem arról van szó, hogy nem hirdetik Isten igéjét, hanem, hogy hozzátesznek, vagy éppen elvesznek belőle – tetszésük szerint. Amit igen nehéz elkülöníteni, mégis nagyon fontos, mert Isten ítélete van azokon, akik ezt teszik (Jel 22,18–19)! Nem véletlen, hogy a magát kijelentő Úr éppen kardjával közelít a közösséghez! Harcolni fog ellenük!

Veszély van, ha:

a/ engedékenység mutatkozik a teljesen világos tanításokban. Amikor le van írva, hogy nyelveken szólni csak úgy szabad, hogy ketten vagy hárman, s csak magyarázattal, és nem mindenkinek ez a kegyelmi ajándéka, akkor nincsenek kivételek (1Kor 14). Nem lehet azt hirdetni, hogy most „lélekáradás van”. S ha leborulás helyett egy gyülekezetben hanyattesés történik, akkor az nem Isten hatalmának megnyilvánulása, hanem embereké.

b/ a „teljes ismeret” birtoklását hirdetik. Amikor valaki azt hirdeti, hogy ő ismeri a „titkokat”, s az „isteni tudás” birtokában van. Itt ugyanis még csak „tükör által homályosan látunk” (1Kor 13,12), s a mi gondolataink nem az Ő gondolatai (Ézs 55,8).

A legérettebb gyümölcseinket is megkeresik a férgek.

C. H. Spurgeon

2024-06-25