Jézus nem bíborba, bársonyba született, hanem egyszerű vászonba. Nem királyi bölcsőbe, puha vánkosra, hanem jászolba, szénára-szalmára fektették a szülei. Mégis, ő a király. Őt illeti a bíbor palást, hiába gúnyolódtak vele a katonák nagypénteken (lásd Mt 27,28–29).

„Az ajtó előtt állok és zörgetek” – ugye ez nem olyan szokatlan, könnyen el tudjuk képzelni (vö. Jelenések 3,20). Legfeljebb megjegyezzük, hogy miért nem csönget inkább. De ha valaki azt mondaná: „Ajtó született”, akkor biztosan felkapnánk a fejünket. „Hogyan? Az ajtó egy tárgy, hogyan tudna megszületni?” Pedig Jézus mondta azt is, hogy „Én vagyok az ajtó” (János 10,9). Vajon miért?