Beszédszaporítás imádságban

1Kir 18,20–39

Vannak szerzetesrendek, ahol a kevés beszéd erény, van, ahol semmi mást nem szabad szólni, csak imádságot, éneket mondani Isten dicsőségére. Érdemes lenne kipróbálni néhány napig!

De sokszor imádságunk is hiábavaló. Úgy érezzük, hogy nem jutott tovább a plafonnál. Mások imádságát is hányszor nem tudjuk követni, s így nem tudjuk rámondani az áment sem. Miért van ez? Mert semmit sem tettünk az imádság lelkületéért. Istent nem lehet csak úgy megszólítani! Néhány másodpercnyi csendet hagyjunk előtte is, utána is. Sőt még azt is gyakorolhatjuk, hogy egyszerűen időt szánunk az Istennel való közösség megélésére, s nem beszélünk. Ő mindent tud. Azt is, amit mondani vagy kérni akarunk. Nem vehetjük rá semmire szavainkkal, amit ne akarna megadni – inkább nekünk kéne hallgatni Őt, odafigyelni arra, amit mond nekünk. Ehhez pedig csend kell.

Sok vallásban használják az ún. „szó-mágiát”. Ez annyit jelent, hogy addig ismételgetik saját istenük nevét, amíg segítségükre nem jön. Ezt gyakorolták a Baál papok is, mikor a Kármel-hegyén egy napon át próbálták rávenni istenüket, hogy adjon tüzet az égből. Illés csak egyszer kérte, mégis megkapta. De így használják a buddhizmusban is az imamalmot sok ezerszer való körbeforgatással. Ez kiüresíti a gondolatokat, s közelíti a Nirvánához, a semmiben való elmerüléshez. A mi Istenünk azonban nem a semmit, hanem a mindent kínálja nekünk, ha hittel hívjuk segítségül nevét!

A te élettörténeted imádságaid és meghallgatott könyörgéseid története.

Veldkamp

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024