Az Isten szeretete

2Kor 13,13

„Szeress, és tégy amit akarsz!” – mondta Augusztinusz.

Szeretet által meghatározott emberek vagyunk-e? Vajon lehet-e a szeretetre felszólítani valakit? Parancsszóra szeretni? Nem lesz-e nyögvenyelős, erőltetett, kényszeredett a szeretetünk? Vagy olyan öntudatlan, mint mikor édesanyák mondják 2–3 éves csemetéjüknek: szeretgesd meg a mamát, szeretgesd meg a testvérkédet! Keresztyén filozófusunktól sokan talán csak ezt a mondatot jegyezték meg: „Szeress, és tégy amit akarsz!” Vajon ennek mintájára átalakíthatjuk-e a nagy parancsolat kifejezését: „Szeresd az Urat, és tégy amit akarsz?”

Augusztinusz természetesen nem valamiféle humanista szeretetközpontúságot hirdetett meg ezzel, hanem inkább istenközpontú szeretet-megélést.

Mi az alapja cselekedeteimnek? Mire nézve cselekszem, és hogyan? Augusztinusz megfogalmazza: szabad vagyok, azt tehetek, amit akarok, de ha szeretet vezérel, akkor arra nézve cselekszem. Akkor az a szempontom, amit Isten ad és mutat. Akkor nem válogatok: ezzel így teszek, a másikkal pedig úgy. Jézus ezért parancsolja tanítványainak: „Szeressétek egymást…”

Akkor szeretjük Őt igazán, ha megtartjuk parancsolatait. Ezzel mutathatjuk meg szeretetünket!

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,34–35)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024