Az átokról

Lk 9,51–56

A tanítványok átkot kérnének egy falura, mert nem fogadta be Mesterüket. Jézus figyelmezteti őket: „nem tudjátok milyen lélek van bennetek” – azaz, hogy minek adnak helyet magukban!

Az ember első haragjában sok olyat mond, amit utána másként gondol. Átkok, gyűlöletes mondatok lehetnének elkerülhetők, ha az emberek komolyan vennék, hogy szavaik „ölni tudnak”. Valóban tudnak ölni. S nem csupán a kifejezett „átkok”, melyek sokak szerint működtek minden időben – megfelelő gonosz hatalommal rendelkező emberek ajkán –, hanem a mindennapi csípős megjegyzések, a megvallott vétkek felhánytorgatása hitet, reménységet, szeretetet ölhet másokban.

Ám nem kell félni az átoktól mindazoknak, akik Isten védelmében vannak: Péld 26,2! Nem teljesül az az átok, ami ok nélkül hangzik el! Ha viszont valaki okot ad rá, hogy miatta káromolják Isten nevét, vagy ő viselkedik úgy, hogy mások megátkozzák, ne számítson védelemre!

A parancsolat tehát figyelmeztet: a beszéd cselekvés! Vedd sokkal komolyabban! Az indoklás egyedül ebben a parancsolatban szól azonnali, vagy legalábbis konkrét büntetésről. Nem véletlen ez!

Ne legyen ajkunk átok forrása se magunk, se mások számára!

„Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.” (1Ján 5,18)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024