Az adakozás áldása I.

2Kor 9,1–5

A pénzbeli adakozás három formáját különböztethetjük meg:

Az első, amit legtöbbször hallunk, amikor a istentiszteleten elmondják: „Hirdetem az adakozást az ige szavával: a jókedvű adakozót szereti az Isten.” Talán már nagyon sablonos lett számunkra ez a mondat, pedig az istentisztelet szerves része az adakozás. Benne is van a liturgiánkban. Éppen ezért nem függetleníthető attól, hogy miért is megyek az istentiszteletre. Csak kapni szeretnék, vagy én is viszek valamit? Mert az adomány az áldozat egy része. Sok helyen így is hirdetik: „A hálaáldozat istentiszteletünk része.” Fontos hát az adakozásra is „készülni.”

Második forma az egyházfenntartói járulék fizetése, ami azt jelzi, hogy egyrészt mi is szeretnénk hozzájárulni a gyülekezetünk, egyházunk fenntartásához, és szükségletei betöltéséhez. Ezért az, hogy vállalom a terheket is, és nemcsak a gyülekezetem előnyeiből részesülök, azt mutatja, hogy felnőtt tagja vagyok a közösségnek, amelyhez tartozom. Aminek anyagi vonatkozásban is meg kell mutatkoznia.

A harmadik forma pedig az egyéb adományok, céladományok körébe tartozik. Ezek nem biztos, hogy rendszeres kiadások, hanem kapcsolódhatnak egy-egy felhíváshoz, természeti katasztrófához, vagy éppen egy gyülekezet templomépítéséhez. De lehet, hogy rendszeres támogatást is vállalunk egy-egy missziós társaság, egyházunk különböző missziói, szolgálatai, szervezetei vagy iskolák, diákok támogatására. Ezen kívül lehet ruhát, tárgyakat, könyveket, élelmet adni azoknak, akik rászorulnak.

Helyén van-e az adakozás az életemben?

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024