Amnón és Támár

2Sám 13,1–19

Egy történet, mely borzalmas családi tragédiához vezetett, s melynek alapja az a kívánság, amiről a parancsolat is szól.

Amnónnak, Dávid fiának megtetszik testvérének, Absolonnak húga, aki neki is féltestvére. „Amnón annyira gyötrődött húgáért Támárért, hogy belebetegedett, mert a leány szűz volt, és Amnón lehetetlennek látta, hogy valamit tehessen vele.” Amnón kívánsága betöltése érdekében a betegnek tettetés cselével magához kéreti, és magáévá teszi a lányt, majd eltaszítja, s meggyű­löli. (Később Absolon bosszúból megöli saját testvérét.)

Mindez azért történik meg, mert kívánság, vágy gerjedt a szívében, legyőzte az akaratát. Mi is sokszor élhetünk át hasonlót: nem tudunk uralkodni vágyainkon. S ez tettlegességig is fajulhat. A vágy bennünk él, s ez különösen érvényes a testi vágyakra. Ha meglátunk valamit vagy valakit, aki tetszik nekünk, megkívánjuk. Ezt nem lehet megakadályozni. De azt már igen, hogy ennek következménye is legyen. S azt is, hogy más valaki a vágyig eljusson. Hiszen azt mi is felébreszthetjük másban, ezért nem mindegy, hogyan öltözködünk, viselkedünk, hogyan hívjuk fel magunkra a figyelmet. Amnónnak csupán Támár teste tetszett meg, az, ahogyan kinézett. S később azt olvassuk: „De utána annyira meggyűlölte őt Amnón, hogy nagyobb lett a gyűlölete, amellyel gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette.”

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk érzéseinket és vágyainkat, szükségünk van Isten fékező szeretetére.

„Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm 13,14)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024