Aki haragszik…

Mt 5,21–22

Jézus a Hegyi beszédben elsősorban a farizeusok szűklátókörűségére akar rámutatni, akik azt mondták: ha nem öltünk, nem vétkeztünk. Ez a szemléletmód ma is érvényes, hiszen sokan tartják úgy, ha nem vétenek valami nagyot (emberölés), akkor minden rendben az életben (Istennel). Káténk jól teszi fel a kérdést: „De hát nem csupán a gyilkosság megtiltásáról van-e szó ebben a parancsolatban?” „A gyilkosság megtiltása által azonban arra is tanít Isten bennünket, hogy Ő a gyilkosságnak még a gyökerét, úgymint az irigységet, haragot, gyűlöletet, bosszúvágyat is gyűlöli, és mindezt már titokban való gyilkosságnak tekinti.” (106. kérdés-felelet)

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a gyilkosság valahol gyökér-kérdés. A haragot nem leplezni kell, nem elfedezni, hanem kivetni a szívünkből. Szép példa Mezei Máriáé, aki levelében ezt írta Latinovits Zoltánnak: „A haragot tanuld meg úgy kimosni magadból, mint este amikor fogat mosol.” Jézus azt mondja, hogy „aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” Ami nem azt jelenti, hogy ha felindulunk egymás ellen, akkor már várhatjuk is az ítéletet, mint valami villámcsapást az égből. Hanem azt, hogy a harag elrendezhető az életünkben. Hogy Isten elé vihetjük indulatainkat. Egy hívő ember lobbanékony természetét is megtanulhatja kezelni. Pál ezt írja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal.” (Ef 4,26)

Azt dörögte, hogy aki gyilkolni akar, az gyilkos, s ha vért akarnak, akkor folyni fog. Szó szerint ezt dörögte. És ha tíz év múlva megint patakokban fog folyni, akkor majd gondoljanak arra, hogy az ilyen beszédektől folyik, ezektől a szavaktól, nem mástól.

Nádas Péter

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024