A tisztelet kifejezése

1Jn 2,12–14

„Tisztelet annak jár, aki megérdemli” – mondják ma sokan, vagy azt gondolják, hogy viselkedjen valaki tiszteletreméltóan, akkor majd tisztelni fogom. A tisztelet azonban mindenkinek jár, mert csak akkor várhatom el, hogy engem is tiszteletben tartsanak, ha én is tiszteletben tartok másokat.

Albert Schweitzer, aki Afrikába ment orvosnak, lelkipásztornak a leprások közé, elindított egy új filozófiai irányzatot is, az élet tisztelete címen. Azt mondta, hogy minden életet, minden élőt tisztelni kell, mert mind Isten teremtménye. Még a hangyákat sem bántotta az őserdőben, hanem elterelgette útjukat, hogy szabadon járhassanak, s ő is élhessen mellettük.

Az ige mindenkinek „megmondja a magáét”. Nemcsak néhányaknak szól, s nemcsak bizonyos szerepekben élőknek, hanem mindenkinek. János apostol ír a szülőknek, ír a gyerekeknek, ifjaknak külön. Kiemelve erősségüket, ami feladatukból következik, s azt, amire figyelniük kell, hogy jól csinálhassák, ami rájuk bízatott.

Ám nem azért írja le, hogy számonkérhessük a másikon, hanem hogy a magunkét tudjuk, s ha az ifjakból apák, anyák lesznek, emlékezzenek arra, mit vártak el a legjobban saját szüleiktől!

Nem elég egyszerűen csak létezni. Nem elég, ha valaki jó apa vagy jó anya. Mindez nagyon szép, de kevés. Még valamit tenni kell: keresse az alkalmat, hogy valami jót tegyen. Valami olyan jót, amiért nem kap jutalmat.

Albert Schweitzer

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024