A kimondott szó hatalma

Ef 4,29–32

A Hegyi beszédben Jézus két kifejezést használ, ami ma nehezen érthető. Mindegyik arra utal, hogy valaki indulatosan megbántja, megsérti a másikat. Az eredeti szöveg szerint a „ráka” (ostoba) szó üreset jelent. S hiába enyhítjük ezt kedvesebb kifejezésekkel (fajankó, tökfej), az indulattal kimondott szó is tud ölni. A másik szó a „bolond”, ami mindennapos szóhasználatunkban a „hülyét” jelenti. Tágabb értelemben hitehagyottat, gazembert is. (Mt 5,21–22)

E parancsolat súlyát magunkon tudjuk lemérni. Hogy esik nekünk, ha ilyen jelzővel illetnek minket? Ha a szemünkbe, vagy a hátunk mögött mondják nekünk? A Tízparancsolatban többször is szó van nyelvünkről, beszédünkről, kimondott szavainkról, ezért itt a szó, csak mint ölésre alkalmas eszköz kerül elő. S tényleg lehet, hogy valaki szavak miatt lesz öngyilkos, hal meg benne egy barátság, egy házasság, vagy maga a hit. (lásd a Kátéban)

Hány gyilkossági hír elején áll ez a mondat: „Szóváltásba elegyedett…” S hány példát tudnánk mondani a közlekedésből, áruházi tülekedésből, a mindennapi életünkből erre. Gimnazista koromban történt, hogy karácsony ünnepére készülve olyat mondtam valakinek, akit pedig szerettem, hogy utána nagyon nehezemre esett bocsánatot kérni. Pedig még konfliktus sem volt köztünk, hanem barátság. Még ma is szomorúan gondolok erre a beszélgetésre.

Vegyük hát komolyan: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”

Réka: Istenem, Istenem, ó én fennvaló Istenem!

Bódi: Mit tettetek, mit csináltatok?

Réka: Gábor odalett. Megöltem, Vencel bácsi. Az igazamat kiál­tottam utána, s megöltem! Megöltem!

Sütő András

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024