A jó kívánása

Péld 22,9

A Káté 113. kérdése így hangzik: „Mit tilt meg a tizedik parancsolat?” A válasz: „Azt, hogy soha még a legcsekélyebb kívánság vagy gondolat se támadjon fel szívünkben Istennek egy parancsolata ellen sem, hanem állandóan gyűlöljünk minden bűnt és szeressük azt, ami Isten akaratával egyező.”

A Káté megfogalmazásából is érződik, hogy a tizedik parancsolatban nemcsak a tiltás fontos, hanem az is, hogy mit tegyünk? Az Isten akaratával megegyező dolgok hitünk engedelmes tetteihez tartoznak. Az egyik ilyen terület az adakozás, melyet Jézus is említ a Hegyi beszédben (Mt 6,1–18), mint a kegyesség három megélési formája közül az egyiket. Azért fontos éppen ez a három (adakozás, imádság, böjt), mert ezeket lehet képmutatóan is cselekedni, pedig éppen az a lényegük, hogy titokban, a látványosságtól elzártan történjenek.

Az adakozástól talán azért is félünk, mert kívülről sokszor azt érzik az emberek, hogy az Egyház is folyton kér, mintha kimondatlanul is egyre a pénzünket vadászná. Pedig nálunk a persely által tényleg rejtve lehet az adakozásunk, szemben azokkal, akiknél körbejárnak. Egy hollandiai gyülekezetben éltem meg, hogy a hívek háromszor is adakoztak különböző célokra, kosárral jártak körbe, mégsem érezte senki követelőnek.

Adakozásunkat szívünk dönti el. Amilyen döntés ott születik, azt hajtja végre a kéz.

A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. Ha azonban megszűnnének egyszer cselekvően részt venni a földi életben, ez éppoly súlyos és elviselhetetlen csapás lenne, mintha glóbusunk egyik pillanatról a másikra elveszítené légkörét.

Pilinszky János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024