A bizalmi ember

ApCsel 9,26–30

Pál megtérése sokakat megmozgatott. Kit úgy, hogy ellene fordult, kit úgy, hogy melléállt. Jeruzsálembe érkezve megkereste a keresztyén közösséget, de nagyon jól emlékezett még mindenki, hány embert vetett börtönbe, s hogyan helyeselte István megkövezését. Féltek tőle, s nehezen hittek neki.

„Barnabás azonban” – melléállt. Ő bizalmat szavazott. Sault (az apostol neve kettős, már születésétől fogva, de zsidó környezetben a Sault használja, míg pogány környezetben a Pált) bevezette az apostolok elé, hogy személyében garantálja, hitelesítse megtérésének valódiságát.

Barnabás miatt fogadták el Pált a keresztyén gyülekezetben! Ha Barnabás nincs, talán nincs Pál apostol sem?

Sokat emlegetett magyar közmondás: „Kutyából nem lesz szalonna.” Előfordul, hogy mégis. Van, aki ellenségből baráttá lesz. Sajnos az ellenkezője is megtörténhet.

Barnabás megbízható embernek bizonyul. Istenbe vetett hite ad elég bizalmat neki a másik ember elfogadására is. Meglátja benne, ami miatt Jézus őt szolgájának rendelte. Isten imádata segít a másikat a maga helyén meglátni.

Ha az embert olyannak vesszük, amilyen – rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, amilyennek lennie kellene, azzá teszszük, amivé lehet.

J. W. Goethe

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024