61. Víz a kősziklából (Mózes bűne)

Üzenet – Téma:

* Isten gondoskodása a pusztában is meg­tapasztalható.
* A harag, az indulat meggondolatlan sza­vakhoz, tettekhez vezet. Ezzel Istennek sem adjuk meg a kellő tiszteletet.

Előzmények:

A sivatagi vándorlás 38 évéből csupán néhány esemény van leírva. Pl. Kórah, Dátán és Abirám lázadása, melynek során sokan haltak meg. Végül Izráel népe újra Kádes-Barneához érkezett.

Történet:

Amikor az izráeliták hosszú évek vándorlása után a Cin-pusztájában lévő Kádesbe* értek, meghalt Mirjám, Mózes és Áron nővére. Pontosan nem tudjuk hány éves volt, de valamivel idősebb lehetett 130 évesnél. Kádesben temették el. Ő sem látta az Ígéret földjét, pedig nem voltak már messze tőle.

Az év első hónapja volt, a páskaünnep napjai közeledtek. A nép megszomjazott, mert az évnek ebben a szakában Cin-pusztájában nem lehetett vizet találni.

A tömeg összegyűlt Mózes és Áron ellen. Nem lett volna csoda, ha köveket ragadnak, hogy megkövezzék Mózest és Áront. Ilyen már korábban is volt. Egyelőre azonban csak zúgolódtak. (Figyeljünk arra, hogy ezek az emberek az előző elbeszélésekben még csak gyerekek vagy ifjak voltak!)

Ahogy már gyakran történt, most is panaszár zúdult a vezetőkre: „Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak!” Valószínűleg a kádes-barneai esetre, valamint Kórah, Dátán és Abirám lázadására is gondoltak. Mindkét alkalommal több ezren haltak meg büntetésképp. „Miért hoztátok el az ÚR gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!” Kádes terméketlen hely, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma nincs …még víz sincs!

Az utóbbi természetesen komoly probléma. Víz nélkül minden és mindenki elpusztul. Ám a hang, amellyel panaszkodtak, tulajdonképpen az Úr elleni lázadás hangja volt.

Mózes és Áron erre leborultak a gyülekezet sátránál.

Az Úr dicsősége, a felhőoszlop alászállt. Isten megparancsolta Mózesnek, hogy vegye a botját, és gyűjtse össze az embereket a szikla körül, majd Áronnal együtt parancsoljanak a sziklának, s az vizet ad. (Az Úr itt nem mutatott egy meghatározott sziklára, amint azt Refídímben tette. Ott megnevezte a „Hóreb szikláját” – 2Móz 17,6.)

A sziklához érve Mózes dühösen fordult a néphez. A „legalázatosabb ember a földön” (4Móz 12,3) most távol volt az alázattól. Belefáradt a nép lázongásába.

„Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?”

Nézzük meg alaposan ezeket a szavakat! Mózes a népet jogosan nevezi „lázadóknak”. Úgy viselkedtek, mint az oktalan állatok, akik nem akarnak gazdájukra hallgatni. A nép rászolgált erre a megszólításra, mégis, Mózes szavaiból hiányzott a szeretet.

S azután: „Fakasszunk-e…” Mózes eltér az Úr parancsától. Ők fognak vizet adni a népnek… Bár kérdés formájában fogalmaz, Mózes a nép előtt mégsem adta meg az Úrnak azt a tiszteletet, ami jár. Áron is egyetértett vele ebben.

Majd Mózes kétszer ráütött Isten botjával a sziklára. Rosszul használta Isten min­denhatóságának szimbólumát! Rögtön víz fakadt a sziklából, pontosan úgy, amint Masszánál és Meribánál. Érdekes! – mondhatjuk. Csak parancsolniuk kellett volna, hogy víz fakadjon… Ehelyett ráütött, és mégis jött a víz! Igen, az Úr Mózest és Áront nem hagyta cserben. Mi lett volna, ha a botütés után nem jött volna víz? Ha ők nem tisztelték is az Urat, az Úr tisztelte őket! Ez is az Ő hűségének egyik bizonyítéka. Nem hagyta cserben a népét. Bűneik ellenére Ő betartotta ígéreteit. Mi is szilárdan hihetünk Benne. Mózes kétszer is ráütött a sziklára, mert indulatos volt. Az első ütés után nem is várta, hogy víz fog jönni a sziklából. Az indulat is egyfajta bűn, nem „szent harag” volt, ami itt elragadta. (Vö. Jak 1,20: „Az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát”.)

Miközben a nép itta a csodás vizet, az Úr Mózessel és Áronnal beszélt tettükről.

Nem bízták rá magukat, nem tartották szentnek az izráeliták szeme láttára! Az lesz a büntetésük, hogy nem ők vezetik be a népet Kánaánba.

Mózes és Áron nem bíztak abban, hogy az Úr vizet ad a sziklából, ha csupán meg­parancsolják. Ez volt az első bűnük. A második az, hogy megrontották az Úr szentségét a nép előtt. Nem nekik, hanem az Úrnak kellett volna adni a dicsőséget. Ezzel a bűnnel találkozunk akkor is, amikor Dávid megszámláltatja a népet (2Sám 24). Ő maga ismerte el utána, hogy ezzel igen vétkezett (10. v.). Itt látjuk, hogy az Úr a vezetők bűnét keményebben számon kéri. Nem számította be enyhítő körülménynek, hogy éveken át annyit kellett bajlódniuk a néppel; érthető, ez egyszer kudarcot vallottak. Nem, a bűnt sose lehet kimagyarázni. Mózes és Áron oly sokáig éltek az Úr közelében, „jártak Istennel”, ahogyan Énók is (1Móz 5,24); az Úr úgy beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Minél közelebb él valaki Istenhez, annál súlyosabb, ha visszaél a nevével.

Vajon ezt a bűnt nem bocsátja meg az Úr? De megbocsátja, ami viszont nem jelenti azt, hogy a megbocsátott bűnnek nem lesz büntetése. (Lásd Megjegyzések: „bűn-büntetés-meg­bocsátás”.) A büntetés pedig az, hogy ők a népet nem vezethetik be Kánaánba.

Nem olvassuk, hogy a két testvér reagált volna erre. Ám később Mózes megkérdezte, hogy vajon nem mehetne-e be mégis az országba. Az Úr válasza így szólt: „Ne beszélj hozzám többet erről a dologról!” (5Móz 3,25–26)

A sziklából fakadt vizet újra „Meribá”-nak* (perlekedés) nevezték, mivel az izráeliták pereltek az Úrral. Gondoljunk a másik vízfakasztásra a Sínai-hegynél! Az a perlekedés nem Mózes és Áron bűne lett, hanem a népé, amelyik tette.

Mózes, aki maga írt beszámolót erről az eseményről, ezekkel a szavakkal fejezte be följegyzését: „Ő megmutatta nekik, hogy szent.” Ebből látszik, hogy megadta az Úrnak a tiszteletet. Ő adott vizet a sziklából, nem Mózes vagy Áron!

Jegyzetek:

Kádes, a Cin-pusztájában – Nem azonos a Párán pusztájában lévő Kádes-Barneával. Az események során kiderül (Móz 20,14kk), hogy a nép Edóm határára érkezett meg. Nem sokkal utána meghalt Áron Hór hegyén. Kádesnek tehát e hegy közelében kellett lennie, Edómtól keletre (4Móz 20,22). Cin jelentése: „sík föld”.

Meriba – Vö. Masszával és Meribával (2Móz 17,7: „kísértés” és „harc”; 52. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1; 78:8; 206:1.3; 263:1–3; 424:1; 479:3
Jertek, énekeljünk: 145:1; 161:1; 228; 229
Harangszó: 43; 44; 52:3–4
Dicsérjétek az Urat!: 4; 8; 41; 53:3–4; 87:3; 161
Erőm és énekem az Úr: 19; 33; 53:3; 112:2; 121

Megjegyzések:

Még mit se tanultak… – Az izráelitáknak már majdnem 38 év vándorlás van a hátuk mögött. Sokan meghaltak fiatalon. És most, amikor újra karnyújtásnyira a kánaáni bevonulás, még mindig ugyanolyan lázadók és ellenállók, mint korábban. Látjuk, hogy önmagától nem változik meg az ember; Isten végez csak benne teljes átalakítást a Szentlélek által.
Ezt a gyerekeknek is tudniuk kell. Ha olykor össze is szeded magad, újra beleesel ugyanabba a bűnbe. Fontos tehát a megtérésért való könyörgés is.

Bűn-büntetés-megbocsátás – Gyakran gondolják gyerekek és felnőttek is, hogy a megbocsátott bűnre nem következik büntetés. Sokszor ad ez okot félreértésre a nevelő és a gyermek között. „És most mégis intőt kapok?” Pedig milyen gyakran csak felületesen mondjuk: „Bocsánat!” – csak hogy elkerüljük a büntetést. Fontos, hogy beszélgessünk erről a csoporttal. Mózes és Áron bűne jó kapcsolódási pont ehhez. Másik példa lehet Dávid és Betsabé gyermeke, akinek Dávid bűnbánata ellenére mégis meg kellett halnia. De mennyivel több példát találni a Bibliában olyanokról, akik bocsánatot nyertek, s nem kaptak büntetést. Gondoljunk Zákeusra, a házasságtörő asszonyra vagy a tékozló fiúra!

Mózes és Áron tisztelete – Az Úr nem engedte őket megszégyenülni a nép előtt; tisztelte és elismerte őket mint vezetőket és mint szolgáit. Azt akarta, hogy hibáik ellenére is Őt tiszteljék bennük.
Erről szóló példatörténet a gyerekeknek:
Egy öreg pap egyszer valami nagyot vétett, amiért felfüggesztették szolgálatából. Egy darabig nem prédikálhatott. Amikor ez a pap egyik korábbi gyülekezetében a lányánál lakott, vasárnap el akart menni a templomba. Mivel nehezen járt, szerette volna, ha valaki elkíséri. Senki sem akart vele menni; lánya és veje sem; szégyelltek vele mutatkozni.
Egy fiatalember azonban vállalta, hogy vele megy. A templomba igyekezők mind elfordították a fejüket. Nehéz út volt ez a fiatalember számára, az idős pap számára még nehezebb. És az egész istentiszteletet is végig kellett várni, a végén pedig hazakísérni. A fiatalember sose fogja elfelejteni ezt a délelőttöt…
Az emberek elfelejtették, hogy a lelkész Isten szolgálatában állt. Hibája ellenére tiszteletet érdemelt volna mennyei Ura miatt.
Egy másik példa: Ha egy apa vagy anya valami rosszat tesznek, ennek ellenére szülői voltuk miatt tisztelni kell őket (lásd Sém és Jáfet viselkedését a részeg Nóéval szemben; 1Móz 9,20–23).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Haragból, indulatból fakadó meggondolatlan szavaink, tetteink és azok következményei. Hogyan lehet indulatainkon uralkodni? (** ***) A témához kapcsolódó életjátékok. (***)

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• A hatalom képviselőivel szembeni helyes magatartás. Problémás kérdések történelmi példákon keresztül: Van-e helye a polgári engedetlenségnek? Mit tegyünk a zsarnok hatalommal szemben? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A vízhez kapcsolódó találós kérdések. (*)
• Közmondások gyűjtése és magyarázata a harag témakörében. Összehasonlításuk bibliai mondásokkal. (** ***)
• Elbeszélő fogalmazás írása a haragról megtörtént mai eset alapján. Választható cím a közmondások közül. (**)
• Mai élethelyzetek dramatizálása meggondolatlan és meggondolt szavainkhoz, tetteinkhez kapcsolódva. (***)
• Egy részlet megismerése Sinka István: Mózes víz után kesereg c. verséből. Beszélgetés a vers kapcsán a pásztorélet és a pásztor, mint vezető nehézségeiről. (***)

Matematika

• Vízmennyiségek összehasonlítása: kevesebb-több, edénysorozat az ürestől a teliig. (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Mikor van hőség, szárazság? A víz szerepe nyári melegben. A víz felhasználása. Honnan nyerjük az ivóvizet? (*)
• Karsztvidékek jellemzői, felszín alatti vizei. (***)

Technika / Vizuális kultúra (Rajz)

• Papírpohár hajtogatása. (*)
• Térbe állítható papírmakett készítése a bibliai történethez. Műveletek: nyírás, hajtás, ragasztás. (**)

Vázlat:

Cin pusztája
Mirjám halála

szomjúság
lázadozás
Mózes és Áron
beszélni – ütni
víz (Meriba=harc)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/061. Víz a kősziklából (Mózes bűne) – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 315.96 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!