27. Jákób visszaindul Kánaánba
Üzenet – Téma:
* Isten megsegítette Jákóbot, teljesítette ígéretét.
* Jákób „ügyeskedése”, Lábán kétszínűsége nem követendő példa.
Előzmények:
Jákób már tizennégy éve lakott és szolgált Lábánnál. Apósa nem járt el becsületesen vele szemben, hiszen ígérete ellenére Ráhel helyett Leát adta neki előbb feleségül. Jákóbnak feleségeitől és azok két szolgájától tizenegy fia és egy lánya született.
Bevezetés:
Az 1Móz 30-ban részletesen olvashatunk arról, hogy Lábán állandóan változtatta Jákób bérét. Nem fontos, hogy mindezt nagyon részletesen mondjuk el a gyerekeknek; a tarka és fehér juhokról természetesen szólhatunk.
Történet:
Amikor Jákób megmondta Lábánnak, hogy letelt a két feleségéért, Leáért és Ráhelért való tizennégy évi szolgálat, és vissza akart térni Kánaánba, Lábán kérte, hogy maradjon még. Ugyanis az Úr Jákóbért nagyon megáldotta őt. De mennyi legyen a bére?
Jákób azt kérte, hogy a nyájból minden tarka bárány legyen az övé. Lábán beleegyezett, majd elkülönítette a tarka és fekete állatokat a többitől, és fiaira bízta, hogy három napi járóföldre legeltessenek Jákóbtól. Jákób Lábán többi juhait legeltette.
Ezután arról a ravasz módszerről olvasunk, melyet Jákób alkalmazott, hogy mindig tarka bárányok szülessenek. A 31,7–9 ben pedig arról van szó, hogy Lábán tízszer* is megváltoztatta Jákób bérét.
Amikor Lábán észrevette, hogy az Úr Jákóbot jobban megáldja, mint őt, megromlott a viszony köztük.
Jákób meggazdagodott. Nyájai voltak, szolgálói, szolgái, tevéi és szamarai.
Lábánnal azonban egyre elviselhetetlenebb lett a viszonya. Lábán fiai dohogtak. Jákób meghallotta, hogy mit mondtak: „Elvette Jákób mindazt, ami apánké volt, apánkéból szerezte minden gazdagságát.” Lábán arca is egyre mogorvábbá vált.
Az Úr álomban azt mondta Jákóbnak, hogy térjen vissza Kánaánba.
Jákób kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre. Emlékeztette őket arra, hogy Lábán tízszer is megváltoztatta a bérét, de az Úr éppen így vette el Lábán jószágát, és adta Jákóbnak. Isten angyala álmában felszólította, hogy térjen vissza szülőföldjére (31,12–13).
Ráhel és Lea teljesen egyetértettek vele. Hiszen nekik már nem volt örökségük. Lábán tulajdonképpen eladta őket, és a vételárat elköltötte. Mindaz a gazdagság, amit Isten apjuktól elvett, az övék és fiaiké lett. Helyeselték, ha Jákób azt teszi, amit Isten parancsolt neki.
Jákób észrevétlenül elmehetett, mert Lábán egészen máshol nyírta juhait. Föltette fiait és feleségeit a tevékre, és minden vagyonával együtt útra kelt Kánaán felé. Vajon apja él-e még? És hogy fog vele szemben viselkedni bátyja, Ézsau?
Ráhel felhasználta az alkalmat, hogy Lábán teráfimját*, házibálványát ellopja apja házából, és elrejtse saját holmija közé. Ez azt jelenti, hogy nem szolgálta őszintén Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét. Szíve még a bálványistenekhez húzta, melyeknek apja házánál szolgáltak.
(Megjegyzés: Talán más oka is volt arra, hogy a házi istent magával vigye: Lábán így nem tudta a házi istent megkérdezni, merre mentek Jákób és a leányai. Aztán gondoljunk arra is, hogy Ráhel valójában sohasem lakott Kánaánban. Ugyanis meghalt Efratánál a Sikemből Hebrónba vezető úton. Isten büntető kezét kell ebben látnunk?)
Jákób tehát titokban indult útnak. Ez ismét a régi Jákób: nem őszinte. A 20. vers is külön megjegyzi, hogy „így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni”. (Lábán, akit az 1Móz 29,10 még olyan családiasan „anyja bátyjának” nevez, itt most „az arám Lábán”.) Milyen különös: Jákób menekültként jött Paddan-Arámba, és most megint szökve hagyta el azt a tájat.
Lábán csak három nap múlva értesült arról, hogy Jákób elszökött. Hozzátartozóival azonnal utánament. Gileád hegységénél találkoztak.
Üldözés közben az Úr egy éjszaka álomban figyelmeztette Lábánt, hogy hagyja békén Jákóbot: ne mondjon neki se jót, se rosszat. Bár Lábán nyilvánvalóan bálványimádó, Isten mégis szólt hozzá.
Jákób a hegyen vert sátrat. Lábán is azt tette. Aztán elment Jákóbhoz, és megkérdezte tőle, miért jött el az ő tudta nélkül. Leányait, mint foglyokat szöktette meg! „Miért titokban mentél el? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekkel, dobbal és citerával bocsátottalak volna el!” – mondta Lábán képmutatóan. – „Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ez egyszer balgán cselekedtél. Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Istene a múlt éjjel óvott ettől. Ha már mindenáron el akartál menni apádhoz, miért loptad el a házi istenemet?”
Jákób megmagyarázta, hogy azért szökött el, mert félt, hogy Lábán elveszi tőle leányait, Ráhelt és Leát. Nem tudta, hogy Ráhel hozta el a házi istent, és meg is mondta: „Akinél megtalálod a házi istenedet, az ne maradjon életben.”
Lábán átkutatta Jákób sátrát, Leáét, Bilháét és Zilpáét is, de semmit sem talált. Amikor bement Ráhel sátrába, Ráhel egy teve nyergén ült.
Átkutatta ezt a sátrat is, de itt sem talált semmit. Ráhel mentegetőzve mondta, hogy nem tud fölkelni, mert nem jól érzi magát; „asszonyok baja van rajtam”*. A házi istent a nyeregbe rejtette el. Becsapta apját.
Lábán tehát nem találta meg a házi istent.
Ekkor Jákób dühösen kifakadt: „Mit tettem, hogy így kutattál nálam? Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide elénk, hogy tanúi legyenek! Húsz esztendeig gondoztam a nyájadat. Juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és kosaidat nem ettem meg; amit a vad széttépett, magam térítettem meg. Tőlem kérted számon, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom. Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két lányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. Ha atyám Istene, Ábrahám Istene, Isten, akit apám nagy tisztelettel és áhítattal szolgál, velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el engem. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel.”
Lábán teljesen magának tulajdonította a dicsőséget, amikor azt mondta: „A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz.” De nem változtathatott már semmit a dolgokon, és Isten parancsának engedelmeskedve meg akart békélni Jákóbbal. Azt ajánlotta: „kössünk szövetséget egymással”.
Jákób beleegyezett, és követ állított fel a szövetség jeléül. Családtagjaival köveket gyűjtött, és kőrakást emelt.
Lábán ennek a különleges helynek arám nevet adott: Jegar-Száhadúta, ami annyit jelent, hogy „tanúbizonyság kőrakása”, tehát a szövetségkötés tanúja.
Jákób héberül nevezte el: Gal-Éd*, ami ugyanazt jelenti: „tanúbizonyság kőrakása”. Egy másik névvel még mélyebb jelentést adott neki: Micpa*, azaz Isten ügyeljen arra, hogy ezt a szövetséget megtartsák.
Lábán így értelmezte ezt a szövetségkötést: Jákób ne sértse meg a leányait azzal, hogy rajtuk kívül még más feleségeket is vesz. Ő nem megy át e kőrakás mellett rossz szándékkal, és Jákób se tegye ezt. Lábán azután megesküdött: „Ábrahám Istene és Náhór Istene, az atyák Istene* ítéljen fölöttünk.”
Jákób is megesküdött, de „atyjának, Izsáknak félelmes Istenére”. A szövetségkötés után a kőrakásnál lakomát rendeztek. Jákób levágott néhány juhot és kecskét, és mindenkit meghívott a lakomára.
Lábán a hegyen töltötte az éjszakát, és másnap reggel visszaindult Paddan-Arámba, miután megcsókolta és megáldotta unokáit, leányait – és Jákóbot.
Jegyzetek:
Tízszer – Annyiszor, amennyit az ember a tíz ujjával mutatni tud. (Vö. Jób 19,3!) Tehát inkább azt jelenti: gyakran.
Teráfim – Kicsi házi bálvány. Egyes szám és többes szám: teráfim. Megjegyzés: ez az első alkalom, hogy a Bibliában bálványról olvasunk.
Legfőbb ideje volt, hogy Jákób elköltözött családjával Paddan-Arámból. A pogány vallás és kultúra hatása elől kellett elmenekülniük, hiszen gyermekei felnőttek.
Asszonyok baja – Mindenki meg fogja érteni, hogy Ráhel csak ürügyül hozta fel gyengélkedését. Talán egyszerűen azt kell mondani a gyermekeknek, hogy nem érezte jól magát. A tisztasági törvények akkor még nem voltak meg, de talán már akkor is érvényben volt, hogy minden, amit egy nő ebben az időszakában megérintett, tisztátalan volt. Tehát Lábánnak is vigyáznia kellett, hogy a nyerget meg ne érintse, ezért elállt annak átkutatásától.
Gal-Éd – Erről a névről Gileád néven már előbb is szó volt, de most Jákób adta ennek a hegységnek ezt a nevet. Ugyanez a helyzet Bétellel és Beérsebával is.
Micpa – „Szemmeltartás helye”.
Ábrahám Istene és Náhór istene, az atyák istene – Itt keveredésről van szó: Ábrahám Istene, az Úr az egyedüli Isten, de amikor Lábán Náhór és Táré istenét említi, kétségtelenül azok bálványaira céloz. A Józs 24,2-ben olvassuk, hogy Náhór és Táré más isteneket tiszteltek. Amikor aztán azt olvassuk, hogy Jákób atyjának, Izsáknak félelmes Istenére esküszik, tehát az Úrra, a különbség nyilvánvalóvá lesz.
Énekek:
Református énekeskönyv: 75:6; 81:1; 146:2–3; 254:1.4; 264:3–4
Jertek, énekeljünk: 101:1–2; 141:1; 142; 145; 238
Harangszó: 43; 45; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 5; 17; 18; 75; 170:2
Erőm és énekem az Úr: 36; 37:2; 58:1.3; 84; 131
Megjegyzések:
Isten parancsa, hogy menjen el – Emlékeztessünk arra, hogy Isten parancsára indult el Jákób Paddan-Arámból. Hogy erre Lábán bánásmódja adott okot, az biztos. Látjuk, hogy Isten ismeri azokat a körülményeket, amik közt gyermekei élnek. Ő határozza el, hogy mi történjék, gyermekeinek pedig engedelmeskedniük kell. Jákób álomban kapott közvetlen utasítást. Más kérdés, hogy titokban indult útnak. Ezt nem Isten parancsára cselekedte.
A kétszínű Lábán – Lábán beszél Ábrahám Istenéről, ugyanakkor Táré és Náhór bálványairól is. Ezt a kettősséget már előbb is megtaláljuk nála (1Móz 24,50). Pedig az Úr műve volt, hogy Eliézer találkozott Rebekával a kútnál.
Ez itt még inkább nyilvánvaló: olyan embereket látunk, akik elismerik, hogy mindent Isten irányít, de mégsem akarják Őt szolgálni. Ez a dualizmus a hitetlenség egyik legrosszabb formája: „Hiszem, hogy van Isten, de…” Ezt a „kétfelé sántikálás”-t megtaláljuk többek közt Áhábnál és alattvalóinál. Erre haragszik Illés a Kármelen (1Kir 18).
A legkisebbeknek – A történetet nagyon egyszerűen mondjuk el; sok részletet elhagyhatunk, vagy csak röviden vázoljuk!
Vázlat:
Jákób
20 év Paddan-Arámban
Ráhel és Lea
Bilha és Zilpa
11 fiú és 1 lány
útban Kánaán felé
teráfim (házi bálvány)
Gileád – Micpa
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!