A tizedről

5Móz 14,22–29

Van-e ma a tizednek valami jelentősége, vagy ez csak valami régi ószövetségi törvény volt a zsidó nép számára?

Az Ószövetségben fontos rendelkezés volt a tizedfizetés, ami nem pénzösszeget jelentett, hanem a termény tizedének felajánlását, beszolgáltatását az Úr számára. „Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat mindenkor.”

Az Újszövetség nem rendelkezik erről külön, Jézus a Hegyi beszédben az adakozás önkéntességét, alázatosságát és őszinteségét hangsúlyozza (Mt 6,1.4).

Az Egyház sem írja elő, hogy ki mennyit adakozzon; az egyházfenntartói járuléknál a jövedelem század (!) része is sokak szerint túlzás…

Jövedelmünk, fizetésünk, ösztöndíjunk tíz százalékának elkülönítése teljesen önkéntes dolog. Ez benne a jó. Senki nem kéri, senki nem követeli. Ez az én ügyem és az Úré. Ha hálás vagyok neki mindazért, amit nekem Krisztusban adott, és mindazért, amit naponta ad, akkor hálásan, szívesen és jó kedvvel tudom felajánlani ezt az összeget. Ami megtanít beosztani a pénzem. Sok jó kezdeményezés van, amire lehet adni: templomépítés, alapítványok, gyűjtések, szegényeknek, gyülekezetünk szükségben lévőinek, diákoknak, stb. S aki szívből ad, megtapasztalhatja, hogy ezáltal nem kevesebb lesz a pénze, hanem áldás az Úr ügyeire áldozni. (5Móz 14,29)

„Van aki bőven osztogat, mégis gyarapszik.” (Péld 11,24)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024