Kívánjatok békét Jeruzsálemnek!

Zsolt 122

Gyakran köszönünk így egymásnak: „minden jót”. Vajon mindig így is gondoljuk?

A kívánás és a kívánság szót kettős értelemben is használhatjuk. Hiszen valamit el lehet kívánni másoktól, de lehet jót is kívánni nekik. A tizedik parancsolat tárgyalásakor mind a kettőre egyforma hangsúlyt szeretnénk tenni. A parancsolatokat, noha negatív formában, tiltásként fogalmazódtak meg, lehet pozitív tartalmuk szerint is nézni:

Ha jót kívánok valakinek, a javát szeretném, és nem akarom tőle elvenni, ami az övé. Elvétel vagy adás van hát a kívánásban.

Sokan gondolják, hogy Isten is el akar venni tőlük valamit. Számukra Ő úgy tűnik fel, mint aki korlátokat szab, elveszi idejüket, pénzüket, önállóságukat, személyiségüket. Sok órát beszélgettem végig fiatalokkal, s nehéz ezt jól elmagyarázni. Hogy éppen az ellenkezője igaz. Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem megajándékozni szeretne minket. A korlátok segítenek bennünket, mint a hajóé, hogy ne essünk a háborgó tengerbe. Isten által lesz értelmes az időnk, vele lesz értelmes a családi költségvetésünk, s benne teljesedik ki igazán az életünk is.

Istennek erre csak egy bizonyítéka van, hogy még a saját Fiát is nekünk adta!

Mint ahogy Jeruzsálem békéjéért is!

Ne kívánd azt, amit más kapott,

vedd észre, mid van, mid nincs,

így kaphatod pontosan azt,

amire szükséged van,

amit használhatsz,

amit tovább adhatsz!

Ablonczy Ágnes

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024