Tanúságtétel

Róm 1,1–17

„A hamis tanúzást a törvény bünteti” – mindnyájan ismerjük ezt a mondatot. A tanúságtétel a Szentírásban is rendkívül fontos fogalom. Valaki ellen vádat elfogadni csak két tanú egybehangzó állítása alapján lehetett. Persze mindig voltak „lefizethető tanúk”, akik jó pénzért mindent láttak és hallottak, ami nem történt meg. Jézus pere esetében őt azért nem lehetett elítélni, mert nem volt két tanú, aki egyformát mondott volna (Mt 26).

A Római levél tanúságtétel. Pál olyan gyülekezetnek írja, akiket csak hallomásból ismer, ezért a levél az ő hitének megfogalmazása. Minden keresztyén életében el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor ezzel a levéllel megbirkózik: Mit is hiszünk mi valójában? Ki a mi Istenünk? Kik vagyunk mi? Mi és ki hitünknek biztos alapja? Hogyan gyakoroljuk ezt a gyülekezetben, s hogyan éljük meg a világban?

Ahhoz, hogy ne tanúskodjunk hamisan, nemcsak a mások által adott válaszokat kell elfogadnunk és végiggondolnunk, hanem a magunk válaszait kell megfogalmazni, ahogyan azt az igéből személyesen megértettük. Ez a hónap a Római levélé. A reformáció nagy tanúságtevői, de minden nagy egyházi mozdulás is ebből a levélből indult ki. Olvassuk tanúságra való készséggel!

Tanúságra erőt csak te tőled kérünk,

Hogy szent Istenséged dícsértessék tőlünk:

Ha először a te országod keressük,

Semmiben nem lészen fogyatkozás nékünk.

Sztárai Mihály

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024