A hamis sáfár

Lk 16,1–12

Elég meglepő ennek az embernek például állítása, de Jézus nem is az embert dicséri, akit ő is hamisnak tart, hanem annak helyzetfelismerő képességét. Sáfár, aki tudja, hogy nemsokára elszámoltatja ura – s gyorsan cselekszik. Nem késlekedik „barátokat szerezni”, mert helyzete egészen megrémíti.

Jézus ezt becsüli benne, s hasonló realizmust várna el tanítványaitól is. Ismerjék fel, melyik helyzetben mit érdemes tenni, hogy majd lehessenek „barátaik”, akik közbenjárnak értük. Adják oda mindenüket, mutassák meg szeretetüket, hogy gazdagok lehessenek a mennyei hajlékokban.

Mert most csak sáfárok – de ha azzal nem bánnak jól, ami rájuk bízatott, nem lesz semmijük, ami sajátjuk lehetne. Nagyon hasonló a talentumok példázatának kicsengése is (Máté 25), hiszen először a gazdáé a talentum, amivel kereskedni kell, de a végén nekiadja a szolgáknak!

Számolunk mi azzal, hogy mi lesz a mennyben? Milyen szempontokat veszünk figyelembe döntéseinknél? Hányszor döntünk Isten szorzószámával szorozva, s hányszor a magunk szűklátókörűségével?

Gyémánthegyen állunk,

de zsebünkben kavicsok vannak,

Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,

kövér vánkosokká tömtük fehér szárnyaink.

József Attila

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024