Ismeret

ApCsel 4,7–12

Amikor a nagytanács tagjai felfogták, hogy írástudatlan emberekkel van dolguk, akik kioktatják őket a bibliai tudományokból, igen elcsodálkoztak. Valószínűleg maguk Péterék is. Ha az ember igét olvas, és nemcsak az igevers konkrét jelentését, hanem az összefüggéseket is kezdi érteni, ez igen nagy élmény számára. Valami olyan tudás, ami nem betanulással szerezhető, hanem a felfogottak forgatásával. Olyasmit élhetek át, amit Jézus így ígért: „megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok” (Mt 10,19).

A mag hasonlatánál maradva (aug. 23.), a kalász növekszik, s lassan érik, de míg be nem érik, szálfaegyenesen áll, mintha az égig akarna növekedni. Így van annál is, akinél az ismeret olyan büszkeséget eredményez, mintha valóban birtokolná a tudást.

Később, ha a kalász beérik, „alázatos lesz”, s meghajol a súlyos szemektől. Minél mélyebb, érettebb a tudás, annál alázatosabbá is válik. A nagy tanítók keveset beszélnek. Ők már azt is tudják, hogy mit nem tudnak.

Ahogy a hitben, úgy a házasságban is lassan „valódi ismeretre” jut az ember. Először csak saját álmain keresztül látja a másikat, majd szép lassan megismeri. S ebben az ismeretben lehet megtanulni a másikat valóban szeretni! Alázattal vallani: „vele tűrök, vele szenvedek, vele megelégszem…”

Csak egészen későn jön rá az ember, hogy az üdvösséget ingyen kapja. Nem azért, mert méltó rá, mintha elvárhatná, hanem azért, mert megszánta őt az, aki csupa irgalom.

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024