Teremtési rend

Teremtési rend

1Móz 1,26–31

Az embert Isten a hatodik napon teremtette. Minden szárazföldi állattal egy napon, hogy tudja: földi lény, s alázatot tanuljon. Mégis egészen külön teremtményként formálta meg, a maga Lelkét adta neki, s ezzel kiemelte – minden élőlénynek urává tette. Ez az ember méltósága. Így alázat és méltóság egyszerre kell, hogy legyen bennünk.

Az embert férfivá és nővé teremtette. A kettő együtt lehet csak emberré. Nem a férfi az ember, a nő pedig csak nő, hanem együtt, kettős megbízatással válhatnak csak emberré. Ezért, a feladatok különbözősége miatt kaptak külön személyiséget, különböző alkatot, így mindkettő rászorul a másikra.

Lényeges, hogy Isten nem két férfit vagy két nőt teremtett a kezdetekben, hanem kétneműen kötötte össze őket, így lehetetlenné vált minden homoszexualitás igazolása az egészséges ember számára.

Isten mindenre, amit teremtett, azt mondta, hogy jó. Ezzel vállalta is a felelősséget: teremtményeit képessé tette arra, hogy ezen a földön éljenek. Sok „tartalék-lehetőséggel” látta el őket, hogy életfeltételeiket megtalálhassák. Az ember pedig „istenképűséget” kapott, mindazt, ami Isten felé való vonzódását jelenti: ilyen a szeretet, gondolkodás, beszéd, alkotás, szépség, öröm, döntések, a dolgok értékelése, felfogása, önmaga s a világ léte értelmének keresése, a mérték, a lelkiismeret, megannyi csoda…

A világban a legtökéletesebb az ember.

Az emberben a legtökéletesebb a lélek.

A lélekben a legtökéletesebb a szeretet.

A szeretetben a legtökéletesebb az Isten.

Szalézi Szent Ferenc

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024