Aki gyűlöli testvérét…

1Jn 3,15

A 107. Káté-kérdés így hangzik: „De elég-e az, ha felebarátunkat az említett módon meg nem öljük?” És a felelet: „Nem elég; mert amikor Isten az irigységet, gyűlöletet és haragot kárhoztatja, ezzel már azt kívánja, hogy szeressük felebarátunkat, mint magunkat, iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel, könyörületességgel, és szívességgel viseltessünk, kárát tőlünk telhetően elhárítsuk, és még ellenségeinkkel is jót tegyünk.”

A Hegyi beszédben Jézus nem azt akarja elmondani, hogy mit ne tegyünk, sokkal inkább azt, hogy mit tegyünk. A parancsolatnak sem csupán tiltása van, hanem ott rejtőzik „mögötte”: mit tehetünk a másikért. Hiszen azzal még nem lehetünk elégedettek, ha nem gyűlölünk valakit, csupán akkor, ha teszünk is valamit érte. Van, akinek ez módjában áll, aki több emberen tud segíteni, van, aki csak egyen. Ám: „Aki megment egy embert a pusztulástól, az egész világot megmenti” – szólal meg a Schindler listája c. film üzenete a XX. század végén. Orwell megdöbbentő politikai látomás-regényében, az „1984”-ben a totalitárius hatalom még az emberek fejébe is bele akar látni, s arra kényszeríti őket, hogy a gondolatban elkövetett vétkeket is bevallják.

Lehetetlenséget kér hát Jézus? Ki az, aki ennek meg tudna felelni?

Szabad kérnünk Istent, hogy tisztítsa meg gondolatainkat, s az Ő akarata valósuljon meg életünkben!

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Mt 15,19–20)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024