Sikem és Dina
1Móz 34
Vérbosszú nélkül élni, sok családban elképzelhetetlen. Önmagukat szinte nem is tartják embernek, ha nem állhatnak bosszút. Mintha ősi ösztön lenne, mely mindent elpusztít inkább. Gabriel Garcia Marquez az „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája” c. híres kisregényében éppen ezt a problémát veti fel a XX. század derekán. Az az indulat, melyet egyes népekhez, családokhoz és korokhoz kötünk, mennyire él ma is, köztünk is?
Hiszen nemcsak vadnyugati és maffia történetekben találkozunk a vérbosszúval, hanem a „soha meg nem bocsátok” kifejezésében és indulatában is. Marquez hősei húguk becsületét vélik megvédeni azzal, hogy megölik megrontóját, s jellemző a társadalomra, hogy a vizsgálóbíró egyetlen szemtanút sem talál, aki látta volna a gyilkosságot – az elbújó emberek képében valahol a társadalom rejtett egyetértése fejeződik ki.
Mondhatni, modern parafrázisa ez Sikem és Dina történetének. Dinát, Jákób Leától született egyetlen leányát megszereti az idegen Sikem, s elviszi magához. Dina testvérei a hazugság leple alatt, az Istennel kötött szövetség jelével, a körülmetélés okozta sebláz segítségével hajtják végre a véres bosszút: egész Sikem lakosságát kiirtják.
Sokan elborzadnak a történet olvastán, s hiszem, hogy ezért is került a Bibliába. A vérbosszú nem lehet a mi utunk még gondolatban sem, inkább a megbocsátó szeretet jézusi útja.
Aki viszonozza a gyűlöletet, az legyőzetett.
Ancsel Éva
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!