Föld és menny

1Kor 15,45–47

Az első teremtés által az ember földi lett, a második által mennyei. Leegyszerűsítve ez a különbség a szombat és a vasárnap között. Nem értékeljük le ezáltal a szombatot, hiszen a maga helyén nagyon fontos volt, mivel a „mennyeit”, az „istenit” hozta a földre, közel az emberhez. Az pedig, ahogy a hitüket komolyan vevő zsidók gondolnak a szombatra, számunkra is sok példát adhat.

A szombatot a zsidó folklór, illetve a kabbala-irodalom „királynő”-nek nevezi. A péntek esti szombatfogadó ima (kiddus) a „királynő” fogadásáról szól:

„Jöjj, barátom, fogadjuk hát,

Szombatot, a szép arát.”

A Szombat-királynő itt a menyasszony képét ölti fel, akit „vőlegénye”, a zsidó nép, örömteli szívvel fogad beköszöntésekor, péntek este. Főleg a fogság utáni zsidóságnak volt egyik központi parancsolata a szombat megtartása, sőt valaki úgy fogalmazta: „inkább, mint hogy a zsidók tartották a szombatot – tartotta (meg) a szombat a zsidóságot.” Többnyire csak mosolygunk, mikor egy-egy szombatos történetet hallunk, pedig a parancsolat mélyén az Istenszeretet rejtezik…

Vajon vesszük-e olyan komolyan mi a vasárnapot, mint a zsidók a szombatot?

Rabbi áll szombaton a tízemeletes bérház földszintjén a lift előtt, s várakozik arra, hogy valaki megnyomja a hívógombot. Megmosolyogjuk vagy tiszteljük érte?

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024