Törekedj kegyességre!

1Tim 4,1–11

Eüszebeia = kegyesség, istenfélelem. A görögben az „eü” kezdetű szavak mindig valami örömmel vállalt vagy gyakorolt cselekedetre utalnak. Itt is a hálából Istennek szentelt élet megnyilvánulásáról van szó, ahogyan a Heidelbergi Káté 2. kérdés-felelete mondja: „Hány dolgot kell tudnod avégből, hogy ebben a vigasztalásban boldogul élhess és boldogul hallhass meg? Hármat: először, hogy mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom, másodszor, hogy mimódon szabadíttatom meg minden bűnömből és nyomorúságomból, harmadszor, hogy mily nagy hálával tartozom Istennek ezért a szabadításért.”

Az igazi kegyességben Isten nevének használata a helyére kerül! Nem hiábavaló lesz, hanem szívet betöltő gazdagság, hiszen ismerhetjük valódi értékét és használatát!

A kegyességben van önismeret, istenismeret és hála. Többet tud magáról az, aki megpróbál böjtölni – mert önmegtagadása elő fogja hozni a belső kívánságokat; többet tud meg Istenről az, aki elkezd imádkozni – mert ezáltal olyan kapcsolatban lehet vele, amit semmilyen más módon elérni nem lehet; s többet tud meg a háláról az, aki elkezd adakozni – mert így ismeri el, hogy mindenét csak kapta. Jelen és jövendő ígéreteit az nyerheti el, aki gyakorolja a kegyességet!

Nem az a kegyes, aki sokakon szánakozik, hanem aki nem bánt meg senkit.

Kempis Tamás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024