Az Úr neve

2Móz 3,13–22

Isten valójában nem is árulja el a nevét nekünk. A név, a titokzatos JHVH, legalább annyit rejt el, mint amennyit megmutat. Elmondja, hogy Ő van, él, de egyben különállását is kifejezi: nem befolyásolhatsz, nem változtathatod meg akaratomat. Izráel népe a NEVET nem is ejtette ki sosem, hogy a parancsolatot megtarthassa. Amikor a zsinagógában, a felolvasásnál ehhez a négy betűhöz értek, akkor helyette mindig az Adonáj nevet kellett olvasni, ami azt jelentette: úr. A magyar fordításban ezért úgy jelöljük, hogy ahol a tetragram szerepel, ott nagy Ú, és nagy R a név, s ahol az eredetiben Adonáj van, akkor nagy Ú, kis r az átírás.

Vannak szekták, ahol ragaszkodnak ahhoz, hogy az Isten neve csak Jehova. Ami ráadásul egy rossz olvasat (az eredeti héberben nem voltak magánhangzók, így nem is lehet pontosan tudni, hogyan olvasták, de valószínűleg: Jahve formában). De oly sokszor mondják ki a nevet, hogy elkerülhetetlen a vétek.

Annyit ér egy név, amennyi tartalom van mögötte. Ezért mondja itt Mózesnek a „régi nevet” is: Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Hogy a most kapott kijelentésben mit is jelent a NÉV, azt majd a következő események mutatják meg.

Akkor tudunk vigyázni Isten nevének kiejtésére, ha már tudjuk, hogy kicsoda Ő! Imádságainkban úgy szólítsuk, ahogyan megtapasztaltuk erejét!

A „vagyok” egyszersmind azt jelenti: veled vagyok. A személyesen létező Isten szava elszólítja az embert a személyes létezésre.

Visky András

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024