Isten beszéde

Jer 1,4–10

Gondolhatnánk azt is, hogy ha ilyen veszélyes a beszéd, akkor miért bízta Isten az Ő üzenetét szavakra, amelyek félreérthetők, félremagyarázhatók, hazugságokkal fertőzhetők?

Jeremiás elhívása szépen mutatja, hogy az Úr mennyire vigyázott rá, hogy szavait olyan emberek adják tovább, akik megbecsülik. Akik nem hiábavalóan szólnak az Ő nevében, nem önjelöltek a prófétaságban, hanem megtisztultak szívükben és szájukban (Ézs 6,1–7).

A Bibliában nincsenek felesleges szavak. Az egészében Isten beszéde. Azt mondhatom, hogy nem értem, de el nem vehetek belőle, s hozzá sem tehetek semmit. „Szent”-írás, amit teljes tisztelettel, és a megértésre való nyitottsággal kell kézbe vennünk. Sose magyarázzuk túl, ne bölcselkedjünk róla felettébb, s főként nagyon vigyázzunk az eredeti mondanivalóra, nehogy hiábavalóvá tegyük Isten igéjét!

Amikor Isten megtisztítja a próféta száját, úgy adja ajkára igéit, mint amelyeknek ereje van annak véghezvitelére, amire rendelte. Jeremiásban is így munkálkodott, s azóta mindenkiben, aki meghallotta, s megértette az Úr szavát.

Az ige először magát az elhívottat érinti, s annak hitelességén át a hallgatókat.

Karl Barth (1886–1968) nagy svájci teológusnak mondta egyszer egy tanítványa: „Mester, erről a kérdésről öt éve még másként nyilatkozott!” Ő alázatosan, csendben így válaszolt: „Gondolja, hogy az öt év alatt én nem olvastam a Bibliámat?”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024