352-353. Pál Rómában; a Filemonhoz írt levél

Üzenet – Téma:

* Pál Jézus hű katonája volt.
* Bocsánatot kérni nehéz, de annál fontosabb.
* Krisztusban egymás testvérei vagyunk.

Előzmények:

Pált egy fogolyszállítmánnyal hajón indították útnak Róma felé. Néhány munkatársa is vele tartott. Kréta mellől vihar sodorta őket a nyílt tengerre. Két héttel később Málta partjainál feneklett meg a hajó. Minden utas megmenekült, ahogy azt az Úr Pálnak megígérte. A hajótörés után 3 hónapig Máltán teleltek, majd Pál és társai Itáliába érkeztek. Mialatt Róma felé gyalogoltak, római keresztyén testvérek siettek eléjük, amin Pál nagyon felbátorodott.

Történet:

Ahogy Pál és a többi fogoly Rómába érkezett, Juliusz átadta őket a hadsereg vezetőjének*. Pált kiváltságos bánásmódban részesítették: külön lakhatott az őt őrző katonával. Ebben is Isten vezető kezét láthatjuk, aki még szolgálatot bízott Páka Rómában. Három nap múlva Pál magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit.

Pál Rómába is, mint a többi meglátogatott városba, elsősorban Jézus Krisztus, a megváltó Messiás eljövetelének a hírét akarta elhozni. Üdvözölte a zsidó vezetőket, s így szólt hozzájuk: „Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsá­lemből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem. Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot.” (Figyelemre méltó, hogy Pál itt egy ószövetségi kifejezéssel élt, mint aki jól ismeri a törvényeket és a próféták könyveit.)

A zsidók semmiféle levelet vagy hírt nem kaptak Pálról, viszont Jézus követőiről, „erről az irányzatról” („szektáról”) már hallottak, mindenütt ellenzik. Szívesen meghallgatják tehát Pált, hogy megismerjék, hogyan gondolkozik.

Kitűztek egy napot, amikor sokan eljöttek Pál szállására a zsidók közül. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, s igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. A vita reggeltől estig tartott. Egyesek hittek a beszédének, mások viszont nem. S mivel megoszlott a véleményük, szétoszlottak, amit Pál egy ézsaiási igével kommentált: „Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor ezt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fillükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (Vö. Ézs 6,9-10; Mt 13,14-15.) Végül így zárta szavait: „Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani.”

Pál két teljes évig maradt bérelt szállásán, s azoknak, akik felkeresték, hirdette Isten országát, tanított az Úr Jézus Krisztusról, „teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül”. Két év után szabadon engedték, majd újra elfogták, és Rómába hurcolták*. Ebben az időben írta második levelét Timóteushoz. Börtönben volt, és várta a halálos ítéletet.

„Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,6-8)

Levele utolsó részében Pál sürgetően kéri Timóteust, hogy látogassa meg — még a tél előtt —, mert Démász elhagyta, s a világhoz ragaszkodva elment Thesszalonikába. Kreszcensz és Titusz sincs már vele, Tükhikoszt* elküldte Efezusba, egyedül Lukács, hűséges útitársa maradt mellette.

Pál kéri Timóteust, hogy Márkot hozza magával, mert hasznára van a szolgálatban. Arra is megkéri, hogy a köpenyét és a könyveket is — valószínűleg ószövetségi iratokat —, melyeket Tróászban hagyott, hozza magával.

Megvallja, hogy első védekezése alkalmával mindenki elhagyta ugyan, de ő nem haragszik, s az Úr nem hagyta el őt: „megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen.” (2Tim 4,17-18)

A levél végén még megkéri Pál Timóteust, hogy köszöntse Akvilát, Priszkát (Priszcillát)* és Onéziforosz* háza népét. Elmondja, hogy Erasztosz* Korinthusban maradt, s hogy Trofimoszt* Milétoszban hagyta betegen. A rómabeli keresztyének pedig mindannyian köszöntik Timóteust.

Pál római fogsága idején írt még néhány levelet. Filippiekhez írott levelében pl. megköszönte a pénzt, amit a gyülekezet küldött neki (Fil 4,10-18). Szüksége volt rá, hogy kifizesse a ház bérletét, élelmet, ruhát vegyen. Ezekben az években ismerkedett meg Pál Onézimusszal is, s írta meg levelét Filemonhoz. Akkor még Démász, Epafrász*, Márk, Arisztarkhosz és Lukács is vele volt.

A Filemonhoz írt levél:

Az „öreg” Pálhoz római fogságában egyszer látogató érkezett: Onézimosz*, Pál Kolosséban lakó barátjának, Filemonnak* a rabszolgája. Rómába menekült, mert meglopta gazdáját. Nem tudott jobbat, mint felkeresni az apostolt, hogy tettét bevallja. Pál nyilván elmagyarázta neki, hogy nemcsak a gazdája, hanem Isten ellen is vétett. Beszélgetéseik hatására Onézimosz megtért. A rabszolga keresztyén lett! Isten előtt pedig rabszolga és gazda egyenlő. Ám Onézimosznak előbb gazdájától is bocsánatot kellett nyerni. Pál ezért levéllel küldte vissza Kolosséba.

Pál a levél elején köszönti barátját: Filemont, munkatársát: Appiát*, és Arkhipposzt* is, akit „bajtársunk”-nak nevez, valamint a Filemon házában összegyűlő kolossébeli gyülekezetet. Leírja, mennyire örül és milyen hálás, amiért azt hallja, hogy Filemon a szolgálatát milyen sok szeretettel és hittel végzi. Ezért is meri hozzá visszaküldeni Onézimoszt. Pálnak ugyan apostoli joga volna parancsolni is, de a szeretet kedvéért inkább csak kéri Filemont, hogy fogadja vissza a rabszolgáját. Fiának nevezi Onézimoszt, amiből nyilvánvaló az iránta érzett megbecsülése. Onézimosz neve jelentését használja, hogy a fiatalemberben végbement változást szemléltesse: „aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos”. „Szívének” tekinti, vagyis a legmélyebb érzései fűződnek hozzá. Legszívesebben magánál tartaná Rómában, hogy neki szolgáljon, de Filemon hozzájárulása nélkül ezt nem teheti. S Onézimosz menekülése talán arra való, hogy őt Filemon szeretett testvérként, tehát nem rabszolgaként kapja vissza! Pál egészen odáig megy, hogy azt írja Filemonnak: „Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem. Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel… megadom neked!” Pál itt még reménykedik a szabadon bocsátásában. Kéri, hogy készítsen a számára Filemon szállást, „mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.”

Nem tudjuk, mi történt Onézimosszal. Filemon bizonyára megbocsátotta neki a lopását, és szeretett testvérként fogadta vissza. Kolossébeliekhez írt levelében szintén megemlíti Pál Onézimosz nevét, ahol „hű és szeretett testvérnek” nevezi. A Kol 4,7-9-ben olvassuk, hogy Pál Tükhikoszt és Onézimoszt követként küldte Kolosséba, valószínűleg mindkét levelet ők vitték magukkal.

Jegyzetek:

Hadsereg vezetője — Ez a „praefectus praetorio”, Buntusz Afrániusz, művelt ember volt, Néró nevelője, akit két évvel később (!) Néró megmérgezett.

Szabadon majd újra fogságban — Szabadlábra helyezése után Pál folytatta missziói tevékenységét. Nem tudjuk pontosan, hogy merre járt. A pásztori levelek alapján elmehetett újra Kis-Ázsiába, Efezusba vagy Krétára, ahol Titust hagyta, hogy szervezze meg az egy­házat. Ősegyházi hagyomány szerint Spanyolországba is eljutott. Néró volt akkora császár, aki Kr. u. 64-ben véres keresztyénüldözésbe kezdett, hogy a Rómát jelentős mértékben elpusztító tűzvész felelősségét rájuk hárítsa. Valószínűleg ennek az üldözésnek esett áldozatul Pál, a hagyomány szerint Péterrel együtt, Kr. u. 67-ben.

Tükhikosz — Lásd ApCsel 20,4. Pál vele küldte el Kolosséba és Efezusba a nekik írt leveleket (Kol 4,7-8; Ef 6,21-22).

Akvila és Priszeilla — Ez a zsidó keresztyén házaspár, akit Klaudiusz császár uralkodása alatt Rómából száműztek (Kr. u. 49/50), sokat jelentett Pál számára. Először Korinthusban találkozott velük (ApCsel 18,2), majd együtt indultak Efezusba. Úgy nevezte őket, mint „munkatársaim a Krisztus Jézusban” (Róma 16,3). Efezusban, ahol a gyülekezet az ő házukban gyűlt össze (1Kor 16,19), tanították közösen Apollóst (ApCsel 18,26).

Onéziforosz — Ezt a keresztyént Pál maga is dicsérte, mert gyakran felüdítette, és nem szégyellte Pál bilincseit. „Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt” — írja Pál Timóteusnak (2Tim 1,16). Ebből arra következtethetünk, hogy Onéziforosz már meghalt.

Erasztosz — Őt, mint a „város számvevőjét” említi a Biblia a Róma 16,23-ban. Pál a Rómabeliekhez írott levelet Korinthusban írta, innen tudhatjuk, hogy Erasztosz Korinthus számvevője volt. Görögül ‘Aedilis’ a tisztség neve, tiszteletbeli munka, amit egy évre nyerhetett el valaki a Szenátus választása alapján. Ámulatba ejtő, hogy ilyen magas rangú görög szolgálta Pált, ahogy az ApCsel 19,22-ben olvashatjuk.

Trofimosz — Ez a testvér a kis-ázsiai Efezusból származott. A zsidók látták őt Pállal együtt Jeruzsálemben, s azt hitték, hogy bevitte őt Pál a templomba. Ez volt az ürügy, hogy elfogják Pált (ApCsel 20,4 és 21,27-30).

Epafrász — Őt a Kol 4,12 is említi, mint „közületek való, Krisztus Jézus (rab)szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata. Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak.” Az viszont nem derül ki, hogy Epafrász miért fogolytársa Pálnak.

Onézimosz — „Az, aki használható”; „hasznos”.

Filemon — „Szerető”; „szeretetteljes”.

Appia — Egyes értelmezők szerint Appia Filemon felesége volt, mások szerint Arkhipposz felesége. A levélből csak annyi derül ki bizonyosan, hogy egy nőtestvér a kolossébeli gyülekezetből.

Arkhipposz — Jelentése: a „lovasság vezetője”. A Kol 4,17-ben Pál így ír róla: „És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!” Tehát külön feladata volta kolossébeli gyülekezet szolgálatában, valószínűleg vénként és elöljáróként. Van, aki azt feltételezi, hogy Filemon egyik fia lehetett.

Énekek:

Református énekeskönyv: 6,1; 25:1.7-8; 133:1; 139:14; 140:1; 161:1; 215:3.5; 220:1.3.5-6; 234:1.4; 271:1-3; 395
Jertek, énekeljünk: 134; 141; 227; 241
Harangszó: 42:1-2; 47; 50
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 75; 146; 153:3-4; 155; 175
Erőm és énekem az Úr: 23; 29; 52; 106; 127

Megjegyzések:

Jézus Krisztus harcosa — „Ama nemes harcot megharcoltam” — Pál Jézus Krisztus katonájának tekinti magát (2Tim 4,7; vö. 2Tim 2,3). Kitartott a bűn és a hitetlenség ellen vívott csatában. Most elérkezett a vég, és ő megtartotta a hitet. Az Efezus 6,10-20-ban a nemes harc megvívásához szükséges fegyverzet felöltéséről ír.
Beszélgessünk arról, melyik „fegyver” mit jelent. Például: igazságszeretet öve — őszintének és becsületesnek lenni. Megigazulás páncélja — tudni, hogy méltón (=bűnök nélkül) állhatsz meg Isten előtt, mert minden bűnöd megbocsáttatott Jézus Krisztusban. Felsaruzott láb, mint készség a békesség evangéliuma hirdetésére — késznek lenni bármikor arra, hogy hirdessük Jézus Evangéliumát, ami megbékélést hoz Isten és ember, valamit ember és ember között. Hit pajzsa — megvédeni magad az ördög támadásaival szemben, úgy, hogy kitartasz a Úr Jézusban való hitben, kísértések és nehézségek között is. Üdvösség sisakja — remélni (és örömmel várni) azt az üdvösséget, amit az Úr Jézus ígért nekünk. S ami bármennyi harcot megér. Lélek kardja — az egyetlen tényleges fegyver, amire Jézus katonájaként szükséged van, az Isten igéje. A Szentlélek segítségével ez kardként tud működni. És bár nem sorolja a fegyverek közé, Pál a Lélek által való imádsággal folytatja a sort. Ez lehet az olaj, ami a fegyverzetet karbantartja, működését biztosítja. Ami legalább olyan fontos, mint a fegyverek.

,Bevisz az Ő mennyei országába” — Pál élete végéhez közeledve a jövőre néz, nem a földi jövendőre, hanem a Krisztusban levő reménységre. Így elviselhetővé válik a halála előtti szenvedés, ami még vár rá. Különös kiváltság a keresztyének számára, hogy így készülhetnek a halálra. Számukra a halál nem a bűnök büntetése, hanem a bűnök elhalása, s az örök életre való belépés. Ezt természetesen az ember nem saját erejéből tudja megtenni. Kell, hogy az Úr készítse fel őt minderre

Megbocsátás — Onézimosz számára nagyon nehéz lépés lehetett, hogy visszamenjen urához, Filemonhoz. Az életét kockáztatta, s tudta, hogy rászolgált erre. De bízni mert az Úrban, hogy Filemon szívét is átformálja, s meg fog neki bocsátani. Az is segíthetett ebben, hogy rabszolgaként már ismerte őt, mint megigazult és megbocsátó urat.

Testvérként elfogadni — Látjuk, milyen fontos Krisztusban egymás testvéreivé válni. Pál elég messzire elmegy, mikor Filemontól azt kéri, bánjon úgy Onézimosszal, ahogy magával Pállal bánna. Az apostol ezzel túllép kora rabszolga—úr viszonyán. Nem azt mondja, hogy a rabszolgaságot, mint intézményt meg kell szüntetni, hanem a rabszolgaság alapját veszi el azzal, hogy úr és rabszolga egymás testvére lehet.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A bocsánatkérés szükségessége és nehézségei. (***)
• Úr—szolga viszony mai életünkben. Uralkodás, leuralás; kiszolgáltatottság, szolgalelkűség problémái. (***)

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• A katonai szolgálat jellemzői. Történelmi példák a katonai hűségre, kitartásra. (***)
• Pál apostol életútja, apostoli tevékenysége. A keresztyénség helyzete, megítélése a Római Birodalomban. A Néró-féle keresztyénüldözés. (***)
• Rabszolgaság, a rabszolgák helyzete, urukkal való viszonya a Római Birodalomban. Mit jelentett a keresztyénség a rabszolgák és uraik számára? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Az apostoli életmű jellemzése Siklós József: Pál c. versében. (***)
• Pál apostol jellemzése írásban, tömören, az életrajz elemeinek felhasználásával. (***)
• Dramatizálás: Onézimosz és Filemon elképzelt találkozása. (***)
• Patricia M. St. John: Onézimusz kétszeresen megszabadítva c. regényében mit jelent a kétszeres szabadítás? A regény mint ajánlott olvasmány. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)

• Pál apostol karakteres ábrázolása képzelet alapján. (***)
• Szent Pál ábrázolásának karakterjegyei a középkortól fogva. Zománckép megfigyelése a 10. századból. (***)

Vázlat:

Róma — Pál bérelt szálláson, őrizetben
zsidók meghívása
Mózes törvényei és a próféták
megoszlanak a vélemények

2 év őrizetben — prédikál
2 év után szabadon bocsátják
majd újra elfogják — valószínűleg kivégzik

levelek — Filippiekhez, Timóteusnak

Filemonhoz írott levél
Onézimusz — szökött rabszolga
„Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/352-353. Pál Rómában; a Filemonhoz írt levél – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 377.38 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!