87. Anna imádsága; Sámuel születése

Üzenet – Téma:

* Bánatodban Istenhez fordulhatsz imádság­ban.
* Isten ajándéka a gyermek – neki kell meg­köszönni.

Előzmények:

A Bírák korának történeteit félbeszakította a móábi Ruth története, akinek Jézus Krisztus a leszármazottja. Most újra felvesszük a fonalat, vagyis nézzük a legutolsó bíra életét és munkáját, amiről már nem a Bírák könyvében olvashatunk.

Történet:

Rámátaim-Cófimban*, Efraim hegyvidékén, nem messzire Silótól*, ahol ebben a korban a szent sátor állt, lakott egy lévita*, Elkána. Minden évben egyszer* elment a szent sátorhoz, hogy imádkozzon a Seregek Urához, és áldozatot mutasson be neki.

Elkánának két felesége* volt: Anna és Peninna*. Annának nem lehetett gyereke. Peninnának voltak gyerekei. Fölényben érezte magát Annával szemben, és ezt állandóan éreztette is, bosszantotta és sértő szavakkal bántotta. Ugyanakkor Peninna féltékeny volt Annára, mivel Elkána jobban szerette Annát, mint őt.

Elkána a békeáldozatból (hálaáldozatból)*, amit évente hozott, Peninnának, a gyerekeinek és Annának is egy-egy részt adott. Ám Annának jobb részt adott, mint Peninnának (a Károli fordítás szerint Anna kétakkora részt kapott, mivel őt Elkána „igen szerette”). Ez ébresztette föl Peninna haragját. Adott-e már Elkánának gyerekeket Annától? – Nem. – Akkor meg miért kedvez úgy a terméketlen Annának?

Minden évben zaklatta őt Peninna a gyermektelensége miatt. Nem csoda, ha ilyenkor (és ez alkalommal is) sírt szomorúságában, amiért nincsen fia. Enni sem tudott emiatt. Elkána próbálta őt vigasztalni. „Miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” Jó szándékkal mondta, de ez nem segített.

Anna egyszer elhatározta, hogy „magasabb” helyen keres segítséget. Az ünnepi étkezés után, mely a szent sátor előudvarában történt, beljebb ment az udvarba. Ott tette le nagy nyomorúságát imádságban az Úr elé.

Ebben az időben Éli* volt a főpap, s két fia, Hofni és Fineás* a szolgálatot végző papok. Éli a szent sátor udvarának bejáratánál, az ajtófélfánál ült székében. Jól látta, amint Anna némán fohászkodik.

Anna imádsága fogadalom, ígéret Istennek: „Seregek Ura*! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz reám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét!”

Anna tehát megígéri, hogy a fiú, akit az Úrtól kér, názír* lesz, egész életére Istennek szentelve. Sokáig imádkozott, csak az ajka mozgott. Csak férfiak imádkoztak nyilvánosan Izráelben.

Éli megdöbbent rajta, hogy az asszony olyan sokáig állva maradt. Látta mozgó ajkait, s részegnek hitte. Tudta, hogy népe erkölcse nem a legszilárdabb. Nyilvános részegség nem lehetett ritkaság akkoriban.

Éli megszólította Annát: „Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból!”

Ám Anna így válaszolt: „Nem, uram. Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig.”

Ez hatott Élire, nem is kérdezte meg, hogy mit kért az imádságában. „Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!”

Anna hálásan mondta: „Nézz jóindulattal szolgálólányodra!” Majd visszament Elkánához, újra evett, és ettől a pillanattól nem volt szomorú. Ez Anna hitének egyik bizonyítéka. Tudta, hogy az Úr meg fogja hallgatni imádságát!

Másnap reggel korán kelt Elkána a családjával együtt, imádkoztak az Úr előtt – a reggeli áldozat idején –, majd hazaindultak Rámába.

Nem sokkal ezután Anna áldott állapotba került! Az Úr meghallgatta imádságát! Mintegy egy évvel a legutóbbi silói út után Annának fia született. Sámuelnek nevezte el. Illik hozzá e név: „Isteni meghallgatással ajándékozott”. „Az Úrtól kértem őt” – mondta Anna.

Majd újra eljött az idő, hogy Elkána és a családja Silóba menjen. Évi hálaáldozatát akarta bemutatni újra, és egy fogadalmi áldozatot. Elkána valószínűleg ígéretet tett, hogy az Úrnak egy különleges áldozatot fog hozni (ún. „fogadalmi áldozat”).

Anna nem ment vele, hanem otthon maradt, hogy a kisfiúról gondoskodjon. „Majd az elválasztása* után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az ÚR előtt, és végleg ott maradjon.”

Elkána ezzel teljesen egyetértett. „Csak az ÚR tartsa meg ígéretét!” – tette hozzá, amivel azt akarta mondani, hogy Anna is, miután az Úr meghallgatta imádságát, teljesíteni akarja, amit fogadott.

Néhány évvel később, miután a fiút elválasztotta, Anna elvitte őt a silói szentélybe, s Elkána is vele tartott. Nagy áldozatot vittek, mégpedig egy hároméves bikát, egy véka (efa=36 l) lisztet, meg egy tömlő bort. Sámuel még igen fiatal, legfeljebb négy éves lehetett. E nagy áldozatból derül ki, hogy Elkána valóban lévita.

Anna Élihez vitte a kisfiút, és azt mondta neki: „Kérlek, uram! A te életedre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és imádkozott az ÚRhoz. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az ÚRnak!”

Anna nem emlékeztette a főpapot, hogy az részegséggel gyanúsította meg őt. Tudta, nincs rá szükség, hogy felrója neki. Aki hálás, mint ő, jó dolgokat akar mondani. „És ott imádták az URat.” Hogy pontosan ki, az nem világos. Vajon Sámuel, Elkána vagy Éli? Sámuel is köztük lehetett. Amikor a kis Sámuel a szent sátorban az Úrhoz imádkozott, az egészen különleges esemény volt: az Úrtól kiimádkozott gyermek egészen fiatalon ismerte meg az imádság által Istenhez vezető utat!

Az 1Sám 2,1–10-ben olvassuk Anna dicsőítő énekét. Nagy hatású ének és imádság, mely összecseng Mária Lk 1,46–55-ből való dicsőítő énekével. Egészen különös, hogy Anna és Mária e pompás énekei évszázadokon keresztül megőriztettek, és fölvétettek a Bibliába. A Szentlélek munkáját kell látnunk ebben.

Jegyzetek:

Rámátaim-Cófim – Tulajdonképpen „kétszeres Ráma”. A hátsó tag „thaim” kettősségre utal; úgy vélik, hogy a város két részre volt osztva, egy magasabban, és egy mélyebben fekvő részre. Cófim arra utal, hogy cúfiak laktak benne (vö.1Sám 9,5). Cúf volt annak a nemzetségnek a feje, amelyikbe Elkána tartozott (lásd 1. vers). Cófim jelentése: „őrizők”. Sámuel első könyve a későbbiekben következetesen csak Rámáról beszél.
Volt más Ráma is, többek között egy Naftali, és egy Benjamin törzsének a területén.
Az Újszövetség a helyszínt már következetesen „Arimátiának” nevezi (gondoljunk Arimátiai Józsefre: Mt. 27,57).

Siló – Izráel Kánaánba érkezése óta a szent sátor Silóban állt (vö. Józs 18,1). Siló „pihenőhelyet” vagy „pihenést hozót” jelent (vö. 1Móz 49,10: „míg eljő Siló”). Lehetséges, hogy azért kapta ezt a nevet, mert ez volt a szent sátor „pihenőhelye” a sivatagban való vándorlás után.

Lévita – Az 1Krón 6,18–23-ban Elkánát a léviták között említik, a legelőkelőbb nemzetségből, a kehátiak közül. A 13. vers Sámuelt a két fiával említi együtt.

Évente egyszer – Az izráelitáknak évente háromszor kellett a szent sátorhoz menniük: páskaünnepre, pünkösdre és a lombsátrak ünnepére. Hogy Elkána évente csak egyszer ment el Silóba, azt jelentheti, hogy az emberek abban az időben e parancsolatot nem értékelték, mint ahogy vallási téren annyi minden értéktelenné vált számukra. Olyan korszakról van szó, amit össze lehet hasonlítani a mi korunkkal.

Két asszony – Egy férfinak egy feleség; így szól a teremtési rend (1Móz 2,24). Úgy tűnik, Izráelben szokássá vált, hogy egy férfinak több felesége volt, ahogyan az 5Móz 21,15-ben is látjuk, ahol szó van egy férfiról, akinek két felesége volt, egy szeretett és egy gyűlölt. Egynél több asszony Ábrahám és Jákób sátorában is sok nyomorúságot idézett elő. Anna volt Elkána első felesége; valószínűleg azért vette el Peninnát, mert Anna terméketlennek bizonyult.

Anna és Peninna – Anna: „kegyelembe fogadott”; Peninna: „korál” (szép, de kemény és éles).

Békeáldozat (hálaáldozat) – Lásd az 57. leckében! Az áldozat egy részét megtarthatta az áldozó magának, hogy ünnepi alkalommal elfogyassza.

Éli – Áron családjából való főpap, de nem Áron legidősebb fiától, Eleázártól származott, hanem Áron legkisebb fiától, Ítámártól. Éli unokáján, Ahitúbon át jut e tisztség Abjátárra. Salamon uralkodása idején szűnik meg Abjátár tiszte, és a főpapi vonal Cádókon át folytatódik. Élit bírának is tekintették, nem harcos, mint inkább békebírónak.

Hofni és Fineás – Hofni (egyiptomi): „keményfejű” vagy „béka”; Fineás (egyiptomi): „sötét bőrű”.

Seregek Ura – „Jáhve Zöbaót”, ahogyan a Bibliában annyiszor említik (vö. 2Kir 19,31; Ézs 9,6). A „seregek” itteni héber szava régi kifejezés a katonai erőre. Valószínűleg az angyali seregek Urát kell értenünk rajta.

Názír – Amint Sámsonnak, Sámuelnek sem nyírhatták a haját (szőrét). (Részletesebben lásd a 79. lecke jegyzetei között!)

Elválasztva – A gyerekeket igazán hosszan szoptatták, 2–3 évig. Lassacskán vonták meg tőlük az anyatejet, és szoktatták rá a rendes ételre. Talán négy évesen, vagy a negyedik évben vitték el Sámuelt Silóba.

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:1.3; 116:6–8; 127:3; 167.1; 236:5.7; 254:1.4–5.9; 270:5.8; 176:1.5; 480:1.3–4
Jertek, énekeljünk: 55; 57; 173; 176; 185
Harangszó: 16:1; 36; 44:1; 49:5.7; 51:1
Dicsérjétek az Urat!: 8; 18; 40; 68; 71; 76
Erőm és énekem az Úr: 14:1; 41; 61; 111; 119; 123:1; 142:1

Megjegyzések:

Előnyben részesít – Elkána előnyben részesítette Annát Peninnával szemben, éppúgy, ahogyan Jákób Ráhelt, majd később Józsefet. Ez mindig nehézségekre vezet.

Pörölni, perpatvart kelteni a családban – Peninna magatartása Annával szemben elgondolkoztat a pörölés, perpatvar mindenféle formájáról, ami keresztyén családban is előfordul.

Féltékenység – Pörölés, perpatvar, és mindenféle diszkrimináció alapja lehet a féltékenység. Fontos, hogy ne adjunk okot féltékenységre!

Az imádság mint fegyver – Anna felülmúlhatatlan fegyvert vet be vetélytársával, Peninnával szemben: az imádságot. Még a sátán is tehetetlen az imádság fegyverével szemben. Az Úr meghallgatja az ilyen imádságot, és ad megoldást.

Fogadalom a hála jeleként – A hit egyik jele: Anna fogadalma. Amikor megfogadunk valamit, az jöhet félelemből, kötelességtudatból, de jöhet hálaadásból is.

Fiatal gyerekek és a hit – Elismert tény, hogy fiatal gyerekek egészen vallásosak lehetnek. Igen fontos ezeket a fiatal „palántákat” gondosan ápolni és ellátni. Gyerekek vezetése hitbeli fejlődésükben különleges dolog, amit sosem foghatunk föl elég komolyan.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Szomorúság, bosszankodás, csúfolódás, vigasztalás a gyerekek életében. (*)
• Kivételezés, féltékenység, és ezek következményei. (** ***)
• Kötekedés a gyerekek között. Egymás zaklatása, gyötrése, és ennek okai. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Ének-zene

• A Bob maci szomorú c. vers megismerése. Beszélgetés a témáról. (*)
• Ének a szomorú és a boldog Annáról. (*)
• Írásbeli szövegalkotás a történet főszereplője, Anna nevében:
  – levél Peninnának (**);
  – hálaadó imádság (***).
• A gyermekre várakozás motívuma Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak? c. versében. (**)
• Bibliai és mai nevek jelentése. A Magyar utónévkönyv használata. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/087. Anna imádsága; Sámuel születése – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 380.69 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!