58. Mirjám és Áron lázadása Mózes ellen
Üzenet:
* Féltékenység helyett tisztelet a vezetőkkel szemben.
* Türelem, megértés a gyengével szemben.
Előzmények:
A Sínai-hegynél készítették el és állították fel először a szent sátrat. Majd a nép tovább indult. Előttük ment a szövetség ládája. Az Úr felhője vezette őket, a Sínai-hegynél történt bűneset, az aranyborjú ellenére.
Bevezetés:
4Móz 11: Úgy tűnt, minden rendben, a nép mégis újra zúgolódni kezdett, mint Szín pusztájában. Most az egyoldalú táplálék miatt. A manna már nem volt ínyükre. Különösen a hozzájuk csatlakozott „gyülevész nép” vágyakozott hús, hal és zöldség után.
Mózes panasszal fordult az Úrhoz: inkább ölje meg, minthogy tovább kelljen vezetnie ezt a hálátlan népet.
Az Úr mennyei tűzzel büntette a népet.
Majd megígérte nekik, hogy egy hónapig húst ehetnek majd. Ekkor fürjek jöttek újra nagy seregben a táborba (mint Szín pusztájában; vö. 2Móz 16; 51. lecke). „Egész nap és egész éjjel”, még másnap is mindenki a fürjeket gyűjtötte. Nem tudtak uralkodni magukon.
Az Úr pedig „haragra gerjedt a nép ellen”. Sokan meghaltak ott. Ezt a szerencsétlen helyet Kibrót-Taavá-nak nevezték el, ami „mohóság-temető”-t jelent.
Történet:
A zsidók megérkeztek Hacérótba. Helyreáll végre a nyugalom, vagy Mózest újabb támadás éri? Most nem a nép, hanem saját nővére és bátyja, Mirjám és Áron lázadtak fel ellene. Mózest a felesége miatt bírálták.
Mózes felesége Cippóra volt, s amint tudjuk, nem zsidó, hanem midjáni. Mózes akkor vette el feleségül, amikor Egyiptomból menekülve, Jetró papnál talált otthonra (vö. 2Móz 2,16–22; 43. lecke).
Mirjám rátámadt Mózesre. A „kúsi (etióp)* asszony” szégyen a nép vezetőjére! Ez azonban ürügy volt csupán. Valójában Mózes vezetői tisztét vonták kétségbe. Akit az Úr maga hívott el vezetővé az égő csipkebokorban a Sínai-hegyen, annak szólt Mirjám szemrehányása. És Áron szintén a nővére oldalára állt.
„Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is?” – zúgolódtak. Valóban, Mirjám is próféta volt, aki az Úr akaratát közvetítette. A 2Móz 15,20 nevezi így, amikor az aszonyok élén dicséri az Urat a szabadulásért (vö. 50. lecke). Ezt követően nem olvasunk többet prófétai szerepéről. Föltételezhetjük, hogy Mirjám (neve jelentése: „makrancos, akaratos”) a háttérben maradt.
De most magát és Áront egy szintre emeli Mózessel: „Nem beszélt-e (az Úr) miáltalunk is?” Valóban, Áront „Mózes szájává” tette az Úr, amikor együtt mentek a fáraóhoz. Nem becsülhetjük le a feladatát. S itt sem Áron a főbűnös, csak „közreműködő”, ezért nem kap büntetést, mint ahogy a 2Móz 32-ben sem (aranyborjú készítése).
Mindkettőjüket irigység vezérli. Legkisebb testvérük túlságosan föléjük nőtt. És ahogyan az történni szokott, csak egy gyönge pontját kellett megkeresni, ahol beleköthettek. Hiszen Mózes felesége nem is izráelita! Féltékenységükben még azt is elfeledték, hogy az Úr Mózest hívta el, mégpedig miután Cippórát már feleségül vette. Amit Mirjám most kifogásol, azt az Úr akkor nem látta akadálynak. Van hát joga Mirjámnak ítélkezni? Tulajdonképpen Isten határozatát bírálja felül!
Talán csak nem felejtette el Mirjám, hogy Mózes milyen csodálatos módon menekült meg kiskorában? Pedig abban ő maga is közreműködhetett. Jókebeddel, az édesanyjával együtt készítették és helyezték el a kis gyékény ládácskát a Níluson. Ő gondolta ki gyorsan a tervet, amikor az egyiptomi hercegnő a kisfiút meglátta. Ő hívta Jókebedet, hogy gondoskodjon a kicsiről.
És most ez… Hogyan fog Mózes reagálni?
Azt olvassuk, hogy Mózes igen szelíd ember volt, „a földön élő minden embernél alázatosabb”. Ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy Mózes nem védekezett. Nem haragudott meg Mirjámra és Áronra. Nem fordult el büszkén tőlük. Nem hívta az Urat sem, aki őt vezetőnek hívta el, s ezt annyiszor megerősítette. Még kevésbé mutatott félelmet attól, hogy elveszíti pozícióját. Egyébként is, Mózesnek magának semmit sem kellett tennie… Isten a bíró!
„De az ÚR meghallotta!”
Mindhármuknak az összegyülekezés sátorához kellett menniük. Az Úr nem engedte a lázadást elharapózni. Az ártatlan, jogtalanul vádolt Mózes mellé állt. A 2Móz 33,11-re kell gondolnunk, ahol azt olvassuk, hogy az Úr úgy beszélt Mózessel, mint a barátjával. Mózes Barátja gyorsan Mózes mellé állt. És ez a barát a legfelsőbb Bíró, aki meghozta az ítéletet (Zsolt 75,8: „Isten a bíró” – Károli).
A felhőoszlop megállt a szentély ajtajában, Isten jelen volt. Szavai felelősségrevonásnak és védőbeszédnek egyaránt felfoghatók. Igazán különös, mert az Úrnak nem kell elszámolnia tetteivel. Mégis ügyvédként vette kezébe Mózes képviseletét, és tulajdonképpen a sajátját is.
Először arról a módról beszél, ahogyan a próféták az Ő szavát átveszik. Néha látomást, néha álmot látnak, de sosem közvetlenül kapják az üzenetet. Mózessel azonban személyesen beszélt az Úr, rábízhatta egész „házát”, népét. (A Zsid 3,2 mondja Jézus Krisztusról: „aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában.”) És Mózeshez közvetlenül szólt az Úr, „szemtől szemben” beszélt vele, „világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is” megpillanthatta. Vagyis óriási különbség volt Mirjám prófétasága, ahogy Áron kapta Isten szavait, és Mózes Úrhoz való viszonya között.
Ezután jött az Úr haragos vádja: „Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!” Az „Úr” tehát kiáll „szolgája” mellett. Ez egy úr számára természetes. Ha az alárendeltet jogtalanság éri, a főnöke ugrik érte. Ám itt többről van szó: az Úr önmagát érzi megtámadva. Saját szolgáját, Mózest, akivel barátként bánt, támadták meg. Ezzel az Ő tiszteletét sértették meg. Korábban már olvastuk, hogy mikor a nép Mózesre (és gyakran Áronra) támadt, az Úr kijelentette: nem küldötteit, hanem Őt vádolta a nép. Ilyen hűen felvállalja kicsinyei ügyét. És ez mindenkinek, aki szereti az Urat, nagy vigasztalás. Isten sosem hagy cserben. „Hű az, aki elhív erre titeket” (1Thessz 5,24); „a fellegek közt lakó igaz tanú” (Zsolt 89,38).
Az Úr haragjában eltávozott. A felhő felszállt a tábor fölé. Amikor Isten elmegy, mindig valami szörnyű következik.
Aztán… mindhárman rémülten látták: Mirjám bélpoklos* lett! Olyan fehér lett a bőre, mint a hó. Ezt a szörnyű betegséget kapta büntetésül. Így bűnhődött önhittsége miatt. Nem mutatkozhatott többé az emberek előtt. Szörnyű látvány lehetett, ráadásul fertőző másokra is. Mirjámot a törvény szerint ki kellett hát közösíteni. A táboron kívül kellett maradnia. Irtózatos, hogy tisztátalanként állt ott a szentély udvarán, ilyen közel a szentek szentjéhez!
Áron nem lett bélpoklos. Tehát ő nem kapott közvetlen büntetést. Amint látta Mirjám poklosságát, Mózehez fordult. Ő és Mirjám rosszat tettek. Kérte Mózest, ne akarja, hogy Mirjám ebben a szörnyű betegségben maradjon: „Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk!”
Mirjám állapotát a halvaszületett és félig már az anyaméhben oszlásnak indult gyerekhez hasonlítja. (Megj.: A gyerekeknek ez szörnyű kép, inkább körül kell írni.) Amikor e betegség elhatalmasodott, igazán ijesztően nézett ki egy bélpoklos. Ilyen volt Mirjám is.
Mózes az Úrhoz kiáltott. Rövid, de sokatmondó volt az imája: „Istenem, gyógyítsd meg őt!” Figyeljünk csak rá, hogy Mózes most nem beszélgetett az Úrral, hanem kiáltott. Hisz a felhőoszlop fölemelkedett!
Az Úr közvetlenül válaszolt Mózesnek. Azt mondta, hogyha Mirjámot az apja köpte* volna arcul nyilvánosan (valamilyen vétkéért), hét napig kellett volna viselnie a szégyent. Ez a különös keleti szokás nagyon sérelmes volt asszonyra, lányra, de még férfira is. Emlékezzünk az Úr Jézusra, akit Kajafás termében leköptek (többek közt Mk 14,65).
A nép nem kelt útra, mert a felhő nem indult el. Vagyis azt a határozatot, hogy Mirjám visszatéréséig és visszafogadásáig várnak, nem a nép hozta (Mózesen keresztül), hanem maga az Úr.
Mirjámnak most szégyenkezve hét napig a táboron kívül kellett maradnia. Nincs leírva, hogy a hét nap elteltével meggyógyult-e Mirjám. Azt olvassuk, hogy a nép nem ment tovább, míg Mirjám újra a néphez nem csatlakozhatott. Ez az „amíg vissza nem fogadták” utal a gyógyulására. Ha egy bélpoklos meggyógyult, ami ritkán esett meg, meg kellett magát mutatnia a papnak. Ha azt állapította meg a pap, hogy újra egészséges, akkor áldozatot kellett bemutatnia. Ezután gyógyultnak jelentették ki. További hét napot elkülönítve kellett eltöltenie. Ezt is azért, hogy bizonyosságot szerezzenek a gyógyulásról. Ezért gondolhatjuk, hogy Mirjám rögtön Mózes imádsága után meggyógyult, de köteles volt még hét napot elkülönítve eltölteni. Ezután következett a kötelező papi ellenőrzés (ez esetben valószínűleg Eleázár, Áron legidősebb, még élő fia által). De nem lehetünk bizonyosak az esetleges azonnali gyógyulásról.
Ebben látjuk, hogy az Úr Mirjámot, a prófétanőt a nép előtt megbecsülte. Ő is Isten szolgája volt, ahogyan Mózes is. Innen megtanulhatjuk, hogy az egész gyülekezet megsínyli és szenved, ha a gyülekezet egyik tagja egy nyilvánosságra került bűnért büntetést kap. Ilyenkor csak az őszinte bűnbánat és bűnvallás állítja helyre a gyülekezet életét. Ha ez nem történik meg, a kisegyházakban ma is gyakorolják a gyülekezetből való kizárást, úrvacsorától való eltiltást… (A népegyházakban ez nem szokás.)
Ezután tovább vándorolt a nép Hacérótból Kánaán felé.
Jegyzetek:
Kúsi (etióp) – Valószínűleg a kis népek gyűjtőneve, melyek a Sínai-pusztában és annak környékén laktak, mint ahogy az egyiptomiak, arabok, mórok, és a midjániak is. Néhány írásmagyarázó azt feltételezi, hogy itt Mózesnek második feleségéről volna szó. Akkor az Egyiptomból hozzájuk csatlakozott keverék népek közül való volna. A rabbinus tradíció úgy magyarázza, hogy Mózes Cippórától elvált. Még az új asszony nevét is sejtik: Thaarbis, Etiópia királyának a lánya.
Bélpoklosság – A Bibliában sok bélpoklossal találkozunk, kezdve Naámánnal és Géházival (2Kir 5; 152. lecke).
A bélpoklosság = lepra. Ma is gyakran előforduló, fertőző betegség a harmadik világ országaiban, melynek komoly csonkulás és maga a halál is következménye, ha nem kezelik. A lepra korai stádiumban még gyógyítható. A leprától szenvedő betegeket, amennyire lehetséges, ma is karanténban tartják, hogy a fertőzést elkerüljék.
Leköpni – A mi kultúrákban egészen különleges sértésnek számít a leköpés. Mély megvetést fejez ki valakinek a leköpése, vagy akár csak köpni valaki felé vagy elé. Gyerekek vagy fiatalok között könnyen előfordul.
Énekek:
Református énekeskönyv: 6:1–3; 130:1–3; 226:1; 256:1–3; 273:2–3.7; 467:1–3
Jertek, énekeljünk: 101:1–2; 197; 198:1–2
Harangszó: 18; 52:3
Dicsérjétek az Urat!: 45:2; 48:2–3.7; 51:1; 55; 74:3–4; 87; 161
Erőm és énekem az Úr: 23; 52; 56:3–4; 63:1–3
Megjegyzések:
Mirjám megalázása – Milyen szörnyű lehetett Mirjámnak! Ő, aki az asszonyok előtt járt, a prófétanő – most mint minden asszony közül a legmegvetettebb, a táboron kívül kell maradnia.
Ha valaki valamiért megkapta a büntetést, már ne bántsuk tovább. Éppen elég a szégyen, néha fájóbb, mint maga a büntetés. Képzeljük magunkat a megbüntetett helyébe! Éppen elég nehéz neki, ne kelljen még a mi megvetésünket is éreznie.
Jézust is megvetették – Az Úr Jézust kigúnyolták és megvetették a kihallgatásakor, és később a kereszten. Ezek mind súlyosbították szenvedését. Ártatlan volt, bűn nélküli, mindig csak jót tett – így volt Ő „megvetett és emberektől elhagyatott”. És: „Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3)
Áron gyöngesége – Áron, az Isten által kijelölt, fölkent főpap ebben a helyzetben rosszul vizsgázott, alkalmatlannak bizonyult a magas hivatalra. Kiderült, hogy épp úgy hatalmába keríti a bűn, mint bármelyik közembert. És az Úr ilyen embereket is megtart szolgálatában! Milyen irgalmas a nagy Főpap! (Vö. Zsid 7,28)
Gondoljunk csak vissza a bűnért való áldozatra, amit a főpap a nagy engesztelési napon önmagáért mutatott be, mielőtt a népéért mutatott volna be áldozatot.
Legyen türelmünk a gyengeségekkel és emberi nyomorúságokkal szemben! Ezt tanuljuk a Heidelbergi Kátéban is. A 104. válaszban olvassuk: „az ő gyengeségeik iránt türelmes legyek, mivel Isten minket az ő kezük által akar vezetni.” Ez nem mindig sikerül…
Krisztus türelmes a mi gyengeségeinkkel – Mózes eltűrte Mirjám és Áron gyöngeségét. Ezt teszi az Úr Jézus, a nagy Főpap is, „mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken” – írja Pál a Zsid 4,15-ben, majd a 16. versben: „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Károli)
Milyen boldogok lehettek a zsidók, amikor Mirjám a hét büntetési nap elteltével újra visszatérhetett, épen és egészségesen, bizonyítva, hogy bűnére bocsánatot nyert.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki) /Dráma
- Helyes és helytelen viselkedés alá-, fölérendelt viszonyban gyerekközösségen belül is: irigység, féltékenység, vagy alázat, szófogadás a feljebbvalóval szemben; türelem, szelídség, megbocsátás az alárendelttel szemben. Élethelyzetek megbeszélése és dramatizálása. (***)
- Együttérzés, segítségnyújtás a gyengébbel, elbukottal (jogosan megbüntetett társsal) szemben. Élethelyzetek, dramatizálás. (***)
Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)
- Tisztelet vagy ellenállás a felsőbbséggel szemben. A történelem példái. (***)
Biológia és egészségtan
- Gyógyíthatatlan betegségek régen és ma. A lepra és az AIDS.
Vázlat:
Hacérót
Mirjám és Áron – Mózes
Mózes szelídsége
Az Úr védi meg Mózest
Mirjám poklossága
Mózes imádsága
Mirjám 7 napig a táboron kívül – egészségesen vissza
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!