Josh McDowell legújabb könyvében, az Apák 10 fogadalma című, tapasztalatait rendszerező munkájában úgy ír Dottie-val, a feleségével való kapcsolatról, mint ami meghatározó alapja volt gyermekeik nyílt kommunikációjú, élő szeretetközösségben való nevelésének. „Drágám, a gyerekek nem erre fognak emlékezni – mondta egyszer Dottie, férje félresikerült megoldásait látva. – A folyamatosan megélt apró élmények formálják őket, és ha felnőnek, igazából azokra emlékeznek majd.” Ez az időszemlélet hatotta át családjukban az úgynevezett szexuális felvilágosítás módszerét is, amiről így ír McDowell:

„Hangsúlyozom, hogy a nemi kérdésekről nem egyetlen »komoly beszélgetés« során kell bármit is megtanítanotok gyermekeiteknek. A tanításnak sokkal inkább lassan kibontakozó folyamatnak kell lennie, amelyet kis adagokra elosztva adunk át. A kérdésekkel akkor foglalkozzunk, amikor jelentkeznek, és éljünk a felmerülő beszélgetési alkalmakkal. A legtöbb gyerek egyébként is csak rövid beszélgetéseket tud kellőképpen feldolgozni. A »komoly beszélgetést« nagyon gyorsan elfelejtheti. A legtöbbjük el is felejti.

Ha valamilyen kérdés felmerül, akkor rögtön beszéljük meg, és lépjünk tovább. Nem kell nagy ügyet csinálni belőle. A mi családunkban a gyermekeinkkel a szexről folytatott beszélgetések fele nem volt két percnél hosszabb.

A legtöbb gyerek esetében a szex, mint téma, különböző stádiumokban jelentkezik. Nagyon ritka, hogy mindennel egyszerre jönnének elő. A gyerekek azért nyílnak meg, mert köztük és a szülő között állandóan folyik egy párbeszéd, miközben egyre érettebbé és idősebbé válnak. Mindenesetre készülj fel, mert amikor viszont megnyílnak, az gyakran a legalkalmatlanabb helyen és pillanatban történik.”