Üzenet – Téma:

* Mi is felebarát vagyunk mások számára. Te kinek tudsz segíteni?

Előzmények:

Az Úr Jézus elmondta és megmagyarázta a jó pásztorról szóló példázatot. A sokaság értetlen­kedett miatta.

Történet:

Egy törvénytudó ment Jézushoz azzal a szándékkal, hogy zavarba hozza a názáreti rabbit. „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ugyanezt kérdezte a gazdag ifjú is (lásd többek közt Mt 19,16–30; 282. lecke), de ő őszintén gondolta. A törvénytudó viszont próbára akarta tenni Jézust: Vajon neki is az a véleménye, hogy az embernek a törvény szerint kell élni?

Jézus a kérdésre viszontkérdéssel válaszolt: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”

A törvénytudó habozás nélkül így felelt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”

„Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz” – hangzott Jézus szava.

A törvénytudó azonban igazolni akarta magát. Ezért megkérdezte: „De ki a felebarátom?” Így akarta Jézustól meghallani, hogy nem szükséges mindenkit egyformán szeretni.

Jézus egy példázatot mondott neki, válaszul a feltett kérdésre. Ezzel a törvény össze­foglalásának* csak a második részéről szólt.

A példázat:

„Egy ember ment le* Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.

Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte.

Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.

Egy úton levő samaritánus* pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt*, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.”

Az Úr Jézus most megkérdezte a törvénytudótól: „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?”

A törvénytudó így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.”

Jézus azt mondta: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

A törvénytudó kérdése az volt, ki az ő felebarátja. Jézus azonban ezzel a példázattal arra tanítja őt, hogy aki irgalmasságot tanúsít, az a felebarátja a segítségre szorulónak.

A kérdés tehát fordított: Kinek lehetek én a felebarátja?

A törvénytudó nem tudta azt mondani, hogy a samaritánus a felebarát. Mint zsidó, nem szívesen nevezett annak egy samaritánust. Hiszen őket a zsidók gyűlölték és megvetették. Ezért a burkolt válasz: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Ezzel nyíltan kimondta, hogy nem mindenkit tart felebarátjának, és ő sem felebarátja mindenkinek. Úgy vélte, hogy szabadon választhat felebarátot.

Jegyzetek:

A törvény összefoglalása – Jézus ezt az összefoglalást hasonló szavakkal mondta el a „nagy parancsolat”-ban (Mt 22,37–39. Abban mondja, hogy a nagy parancsolat második része („Szeresd felebarátodat, mint magadat”), hasonló az elsőhöz („Szeresd az Urat, a te Istenedet”). Aki az elsőt nem tartja meg, azaz nem szereti Istent, a másodikat sem fogja tudni megtartani. És aki a másodikat nem tudja megtartani, annak az első megtartása sem fog sikerülni, s így nem nyerheti el az örök életet. Ezúttal Jézus csak a második parancsolattal foglalkozott.

Ment le – Jeruzsálem körülbelül 790 méter magasan van a tengerszint felett, míg Jerikó egy kicsit északra a Holt-tengertől a Jordánvölgy mélyén feküdt, a tengerszint alatt. A két város közti távolság 27 km.

Samaritánus – A samaritánusok vagy samáriaiak a zsidókkal szomszédos nép voltak. Palesztina közepén laktak, főleg Sikem és Samária városa környékén. Keverék nép volt, Babilonból és máshonnan telepítették őket ide (lásd 2Kir 17,24.29; Ezsd 4,10). A zsidók Babilonból való visszatérésük után bősz ellenségei voltak Isten népének, és megpróbálták megakadályozni Jeruzsálem újjáépítését (lásd Ezsd 4, Neh 4; 199. lecke). Később bősz ellenségei voltak a keresztyéneknek is. Ó-Sikemben még lakik maradéka ennek a népnek. Ünnepeik ugyanazok, mint a zsidóké, és a páskaünnepet a Garizim hegyén még úgy ünneplik, ahogy Mózes törvényei azt előírják.

Dénár – A mai pénzértékek állandó változása miatt nem tudjuk pontosan meghatározni az értékét.

Énekek:

Református énekeskönyv: 133; 204:5; 211:2; 395:2; 472:1–2
Jertek, énekeljünk: 113:1.3; 166:3; 239
Harangszó: 27; 38
Dicsérjétek az Urat!: 82; 150; 151:4
Erőm és énekem az Úr: 29; 34; 67:2; 129

Megjegyzés:

Mi is felebarát vagyunk– Azt szoktuk gondolni, hogy az a felebarát, aki segítségünkre szorul. Ez természetesen igaz, de az Úr Jézus ebben a példázatban arra tanít bennünket, hogy mi is felebarátja vagyunk mindenkinek, közel és távol élőknek egyaránt. Tehát azt is mondhatjuk: felebarátja vagyunk minden embernek. Ami azt jelenti, hogy nem mi választhatjuk meg felebarátainkat, nem mondhatjuk: ez az ember nem tetszik nekem, tehát nem a felebarátom. A törvénytudó ezt akarta. Kérdésével pedig csupán önmagát akarta igazolni.
Talán nem jelentünk sokat másoknak, mégis felebarátjai vagyunk nekik. Segíthetünk, ha valaki utunkba kerül.
Van valami különös Jézus kérdésében: ki annak a szegény embernek a felebarátja. Mintha az tűnnék ki ebből, hogy csak annak leszünk a felebarátja, akinek valóban segítséget nyújtunk úgy, ahogy a samaritánus tette. Pedig inkább arról van szó, hogy így teljesítjük felebaráti kötelességünket.
Természetesen nem így van: mindig felebarátja vagyunk valakinek, még ha nem tudunk is neki segítséget nyújtani.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Mit jelent irgalmasnak lenni? Szánalom, segítségnyújtás, szeretet emberi kapcsolatainkban. Mai életpéldák. (* ** ***)
• A helyes felebaráti /embertársi viszony. Mások kirekesztése, megbélyegzése, ill. elfogadása. (***)
• Emberi szándékok és indítékok megfigyelése a bibliai példatörténeten keresztül. Beleélés mások helyzetébe, gondolkodásába, nézőpontjába. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

• Bábjáték az irgalmas cselekedetről egy mai gyermektörténeten keresztül. A bábok és a gyerekek beszélgetése. (*)
• Móra Ferenc: A szánkó c. elbeszélésének feldolgozása beszélgetéssel, dramatizálással. (**)
• A bibliai példázat dramatizálása
  – egyszerű, de jellemző kellékekkel (*);
  – a szereplők magatartásának hangsúlyozásával (**);
  – énekelt történetmondással, mozgásjátékkal (**);
  – a szereplők gondolkodásának, indítékainak kiemelésével (***).
• Hogyan lehet ma irgalmasan cselekedni? Mai élethelyzetek eljátszása. (** ***)
• Elbeszélő fogalmazás írása a bibliai példázat, ill. mai párhuzama alapján, a szereplők szemszögéből. (***)

Technika

• Falinaptár készítése a bibliai példázat rajzának felhasználásával. (**)

Vázlat:

törvénytudó
Jézus
„Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Törvény
– szeretni Istent és szeretni a felebarátot
– egyik ember nem lehet meg a másik nélkül

Jeruzsálem – Jerikó utas
rablók – megtámadják
pap – elkerüli
lévita – elkerüli
samaritánus – gondoskodik (fogadó)

„Ki a felebarát?”
„Az, aki irgalmas volt hozzá.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Mit jelent vaknak lenni?
* Jézus gyógyítja meg a lelki vakságot.
* A lelki látás: felismerni a világ világosságát.

Előzmények:

Az Úr Jézust a lombsátor-ünnepen a temp­lomban hevesen támadták ellenségei. Hogy bevá­dolhassák, a farizeusok és írástudók egy házas­ságtörő asszonyt vittek hozzá, hogy ítélje el.

Történet:

Jézus a templomtéri nehéz vita után kiment a templomból. Az emberek nem akartak a világosságban járni. Szívesebben maradtak hitetlenségük sötétségében.

Útközben Jézus egy koldust* látott, aki születése óta vak volt. A tanítványok megkérdezték: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Feltételezték, hogy ez a fogyatékosság a szülők bűnének a következménye (így gondoltak a zsidók – és gyakran mi is – a betegség, a terheltség és más komoly problémák okaira). Vagy maga a vak ember bűne az oka? Ez furcsa lenne, hisz akkor már születése előtt vétkeznie* kellett volna. Hasonló a helyzet, ha egy későbbi bűnének a következményére gondolunk.

Megjegyzés: Mi hasznuk volt a tanítványoknak abból, hogy ezt tudják? Semmi. Tipikus emberi tulajdonság, hogy kíváncsiak vagyunk mások bűneire. Jobb lenne, ha elgondolkodnánk saját bűneinken, és szomorkodnánk azok miatt.

Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”

Jézus ezzel nem azt akarta mondani, hogy a vak és szülei sohasem vétkeztek. De semmi olyan különlegeset nem követtek el, ami miatt a gyermeknek vakon kellett volna születnie. Betegség, terheltség, halál, továbbá minden nyomorúság a Földön valóban a bűn egyetemes következménye (gondoljunk a bűnesetre; 1Móz 3), de nem mindig az egyéni bűn következménye.

A vak meg fog gyógyulni. Az Úr Jézus tudta ezt. Ezzel, s Krisztus minden gyógyításával és földi munkásságával Isten neve dicsőíttetik. Jézus meg is magyarázza: „Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Amíg lehet, Ő azt teszi, amit az Atya Isten rábízott. De eljön az idő, amikor nem munkálkodhat tovább, amikor elmúlik a jóakarat ideje („az emberekhez jóakarat”; Lk 2,14). Addig Ő a világ világossága, „az igazság napja”, akinek „sugarai gyógyulást hoznak” (Mal 3,20; Károli: 4,2: „gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt”).

Ez virradt fel szó szerint a vakon született ember számára. Vigyázzunk, Jézus csak a tanítványokhoz szólt. Hogy a vak is hallotta-e szavait, nem tudjuk.

Gyógyításában most is közönséges földi eszközöket használt fel: a földre köpött, sarat csinált a nyállal. Egy szó elég lett volna, hogy az ember lásson, de Jézus ezzel meg akarta értetni, hogy gyógyító erő van mindenben, ami hozzátartozik, tehát a nyálában is.

Rákente a sarat a vakon született ember szemére. Önmagában a sár nem gyógyító, de a gyógyítás Krisztus isteni hatalmának a jele.

A vak most a következő parancsot kapta: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában*”. Ez a név azt jelenti „küldött”, Isten által küldött víz. (Gondoljunk arra, hogy a forrás vize, mely a fürdőbe ömlött, a templom alól fakadt.)

A férfi hittel teljesítette a parancsot. Melyik „értelmesen gondolkodó” ember botorkálna végig sárral vak szemén Jeruzsálem kanyargós utcáin, hogy megmossa szemét a Siloám-tavában? Ezt csak azt teszi, aki valóban hisz abban, aki a parancsot adta: a világ világosságában!

Az ember megmosakodott a Siloám-tavában, és megjött a szeme világa. Jézus nem várt rá, hanem továbbment.

Szomszédai és ismerősei, akik vak koldusként ismerték, csak ámultak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?”

„Ő az!” – válaszoltak némelyek. Mások azt mondták: „Csak hasonlít hozzá”.

A meggyógyult maga jelentette ki: „Én vagyok az.”

Megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme.

Ő így felelt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ‘Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg.’ Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.”

„Hol van ő?” – kérdezték tőle.

„Nem tudom” – felelte.

Akkor a farizeusok elé vezették a zsinagógába. Nekik kellett ítéletet mondaniuk ebben az ügyben. (Hiszen Jézus szombaton sarat készített és gyógyított, tehát munkát végzett. Ezzel megszegte a törvényt.)

A farizeusok kérdésére elmondta gyógyulása történetét.

Néhányan közülük ingerülten megjegyezték: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” Vita támadt köztük.

Ezért ismét a meggyógyult emberhez fordultak: „Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?”

„Ő próféta” – hangzott a válasz.

A farizeusok most a legkönnyebb utat választották: Egyszerűen nem hitték el, hogy ez az ember vak volt, és megjött a szeme világa. Hívatták a szüleit, hogy tőlük nyerjenek bizonyosságot. „A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?”

A szülők így válaszoltak: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról.” Azért beszéltek így, mert féltek a zsidó főemberektől, mivel azok elhatározták, hogy aki Jézust Krisztusnak vallja, azt ki kell zárni a zsinagógából, ki kell taszítani a zsidó közösségből.

Újból hívatták a nemrég még vak embert: „Dicsőítsd az Istent, mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Vagyis ismerje el, hogy isteni beavatkozás által gyógyult meg, és nem ember segítségével. Továbbá azt is mondták ezzel, hogy Jézus bűnös, mivel szerintük nem tarja meg a szombatot.

Az ember így válaszolt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, bár vak voltam, most látok.”

Megint megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?”

Az embernek elege lett a kérdésekből, és így felelt: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?”

A farizeusok összeszidták és dühösen azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk!” Azaz ők – különösen a szombat megtartását illetőleg – Mózes törvényéhez tartják magukat. „Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való” (azaz ki bízta meg, hogy mindezt tegye).

„Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” Ezekkel a szavakkal a meggyógyult ember megvallotta az Úr Jézusban való hitét. Ez nagy bátorság volt, mert jól tudta, hogy a nagy urak másként gondolkodnak erről, és ugyanúgy mint a szülei, ő is tudta, hogy ennek a Jézusról való vallástételnek kellemetlen következményei lehetnek a számára. Ami meg is történt: kiközösítették a zsinagógából*.

Jézus meghallotta, hogy mi történt a meggyógyított emberrel. Pásztori szeretettel kereste fel. (Gondoljunk a Jn 6,37-re, ahol Jézus azt mondta: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.”)

Amikor megtalálta, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?”

Az ember így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”

Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.”

Erre az így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva fejezte ki imádatát.

Milyen kiváltságban részesült ez az ember! Miután először szomszédai hitetlen szemét, a farizeusok gyűlölködő tekintetét, és szülei aggódó arcát látta, most hittel nézhette a Messiás kedves arcát. Sőt beszélhetett is vele, hallhatta vigasztalással teli szavait! Ki ne irigyelné őt?

Az Úr Jézus ekkor azt mondta: „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”

Néhány farizeus hallotta ezt. Megkérdezték: „Talán mi is vakok vagyunk?” Tehát jól megértették Jézust!

Jézus ezt válaszolta: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

Rövid magyarázat: Aki lát, ismeri bűnét; aki nem lát, nem ismeri. Aki megismeri bűnét, ráébred, hogy szüksége van az Üdvözítőre; aki nem ismeri meg azokat, azt gondolja, meglehet Üdvözítő nélkül is. (Lásd Róm 3,21–31 és Lk 12,47–48.)

Jegyzetek:

Koldus – Jézus napjaiban sok koldus volt, többségük fogyatékos, pl. sánták és vakok. Hogy a koldulást megakadályozzák, az 5Móz 15,4-ben az a parancs áll, hogy az izráeliták között nem lehet koldus. Ez természetesen azt jelentette, hogy közösen kellett gondoskodni a szegényekről. A Zsolt 109,10-ben a bűnösök bűne, ha gyermekeiket koldulni hagyják. A koldulás szégyen volt Izráelben: a Lk 16,3-ban a hamis sáfár azt mondja, hogy szégyellné, ha elbocsátása után koldulnia kellene.

Születés előtt való vétkezés – A rabbiknál az a felfogás uralkodott, hogy egy gyermek már az anyaméhben vétkezhet. Az 1Móz 25,22–26-ra és a Zsolt 58,4-re hivatkoztak. Ézsau ugyanis már az anyaméhben meg akarta ölni Jákóbot. Ez a felfogás ellenkezik a Jer 31,29–30-cal és az Ez 18,2–4-gyel, ahol Isten minden embert személyesen tesz felelőssé a bűnéért.

Siloám – Az Ézs 8,6-ban „Silóah”, a Neh 3,15-ben pedig „Selah-tó”. Áház vagy Ezékiás király ásatta Kr.e. 700 körül a földalatti vízrendszer egyik részeként, éppen úgy, mint Ezékiás alagútját. A tavacska még ma is megvan az Ofel-domb lábánál, mely déli nyúlványa a templomhegynek, közel ahhoz a ponthoz, ahol a Hinnóm és Jósáfát völgye találkoznak. A víz, mely az Ofel alatt földalatti mederben folyik oda, a Szűz-forrásból ered, mely feljebb a Jósáfát völgyében van. Úgy hitték, hogy ez a forrás a templom alól tör elő. Így ennek bizonyos lelki értelme lenne: a Siloám vizében való mosakodás egyfajta „keresztség”, a bűn lemosásának szimbóluma.

Kiközösítés a zsinagógából – Zsidó bírósági ítélet, melyet a nagytanács hozott. Még ma is fennáll. Azt, aki nem élt az Írás és Mózes törvénye szerint, kiközösítették. Nem járhatott többé a templomba és a zsinagógákba. Ha utána még gyermekei születtek, azokat nem metélhették körül (és így pogányoknak tekintették őket); házasságkötésnél és temetésnél nem végezhette el a rabbi a kötelező szertartást. Ez tehát az exkommunikáció totális formája volt.
Az igazságos kiközösítés nagyon komoly dolog. Jézus azt mondta erről a tanítványainak: „Amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is” (Mt 16,19). Nagyon rossz, ha ezt igazságtalanul teszik. Gondoljunk csak a Jn 16,2-re, ahol Jézus azt mondja tanítványainak: „A zsinagógákból kizárnak titeket.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1; 119:53; 164; 460:4; 390:1
Jertek, énekeljünk: 75:1.3; 138; 165; 22:1.3; 233
Harangszó: 31; 37:1; 46:1; 54:4–5
Dicsérjétek az Urat!: 32:1.4; 62:1–2; 74:1.3; 83:1.3; 92:3
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 54; 56:1.3; 78:1; 110; 132:1.3

Megjegyzések:

Jézus a „vakok” szemét megnyitja – A vakon született ember szemének megnyitását tekinthetjük olyan ember példájának, aki születésétől fogva lelki vak, és akinek a szemét meg kell nyitni, hogy Jézusban Megváltóját lássa meg. Akkor majd mondhatja: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”

Látni a világ világosságát – A meggyógyult vak azt élte át, amit mindenki, amikor Krisztust úgy ismeri meg, mint Üdvözítőjét. Mutassunk rá erre a gyermekeknek!
(Lásd a 258. lecke „Megjegyzések” rovatát is!)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A testi és a lelki látás. Mit láthatunk testi és lelki szemeinkkel? (** ***)
• A fogyatékos vak ember élete, összehasonlítva azzal, aki lát. (**)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Vers néma értő és hangos olvasása. (*)
• Találós kérdés a szemről. (*)
• A bibliai történet jelenetekre osztása (vázlatírás), és dramatikus feldolgozása. (***)

Történelem

• Luther Márton reformátori fellépésének okai és következményei. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia és egészségtan

• Érzékszerveink. A látás, hallás, tapintás szerepe a tájékozódásban. Felismerő- és tájékozódó-játékok. (* **)
• Mit jelent vaknak lenni? A vakság állapota. (* ** ***)
• A szem működése és elhelyezkedése az embernél, állatoknál, madaraknál. (***)

Testnevelés

• „Szembekötősdi” típusú fogó- és egyéb mozgásos játékok. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• A szem színének, részformáinak, arcon való elhelyezkedésének megfigyelése, ábrázolása. (*)

Vázlat:

Koldus – a vakon született ember
Jézus – tanítványok
Tanítványok: A szülei vagy a saját bűne miatt vak-e?
Jézus: „Nem ő… nem is a szülei…”
Isten cselekedetei

sár
Siloám-tava -> gyógyulás
Jézus: a világ világossága
Farizeusok: „Ki gyógyított meg téged?”
szombat
bizonyságtétel
kiközösítés

„Hiszel te az Emberfiában?”
„Hiszek, Uram.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Mit jelent hálásnak lenni?

Előzmények:

Jézus a gonosz szolgáról szóló példázatban arra tanított, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, ahogy a mi bűneink is megbocsáttat­nak.

Történet:

Jézus tanítványaival elindult Galileából Jeruzsálembe. Útja nem a Jordánon túl vezetett, mint ahogy a galileaiak szoktak Jeruzsálembe menni, hanem a zsidók által megvetett Samárián keresztül.

Egy faluban tíz leprással találkozott. Bizonyos távolságra* tőle megálltak, és kiáltozva kérték:
„Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”

Amikor Jézus meglátta őket, azt mondta nekik: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak*.”

A leprások erre elindultak a papokhoz, és útközben megtisztultak.

Amikor egyikük látta, hogy meggyógyult, visszatért Jézushoz. Közben fennhangon dicsőítette Istent.

Jézushoz érve leborult lábainál, és hálát adott neki.

Ez a férfi samáriai volt.

Az Úr Jézus megkérdezte: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”

Aztán a meggyógyulthoz fordult: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”

Néhány megjegyzés a történethez:

A leprások távol álltak meg. Tudjuk, hogy ez kötelező volt számukra (lásd a jegyzetben).

A tíz leprás tudta, kicsoda Jézus, és mire képes. Hiszen már oly sok embert meggyógyított. Nem lenne csoda, ha rajtuk is segítene. A legmegfelelőbb módon kiáltottak, hogy segítségét kérjék: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”

Meg kellett mutatni magukat Jeruzsálemben a papoknak. Készek voltak erre, ennyire bíztak Jézus szavában. Csak azokat nyilvánították a papok tisztának, akik teljesen meggyógyultak a leprából. És ebből a szörnyű betegségből való gyógyulás szinte sohasem fordult elő.

Már útközben megtisztultak. A kilencet ez sietésre sarkalta. Gyógyulás! Gyorsan a papokhoz és azután haza! Ugye, érthető? De megfeledkeztek jótevőjükről. Nem ez történik gyakran, ha egy beteg meggyógyul?

Az egyik meggyógyult leprás visszatért jótevőjéhez. Dicsőítette Istent, neki adott dicsőséget gyógyulásáért. Így kell hálásnak lenni a gyógyulásért, vagy Isten más jótettéért.

Megszégyenítő a kilenc számára, hogy az egyetlen hálás egy idegen, méghozzá samáriai volt. Ez kitűnik Jézus kérdéséből: „Hol van a többi kilenc?”

Jézus kijelenti, hogy a samáriait hite tartotta meg. Tehát nemcsak testi gyógyulásban részesült. A többiek is bíztak Jézus szavában, ezért indultak el a papokhoz, de csak a betegségükkel törődtek. Ez a samáriai viszont meggyógyult és megtartatott! Vagyis bűnei (a belső lepra) miatt is bocsánatot nyert. Örökre megtartatik. Rendkívüli jótéteményben részesült. A kilenc kimaradt ebből.

Tulajdonképpen mindnyájan „a bűn leprásai” vagyunk (lásd Zsolt 51). És ahogy az anya és apa igazi lepráját öröklik a gyermekek, ugyanígy a lelki leprát is. Csak egyvalaki gyógyíthat meg bennünket, az Üdvözítő, az Úr Jézus.

A görögben ugyanaz a szó jelenti a „gyógyulás”-t és „megtartás”-t. A gyógyulás és megtartás fedik egymást ebben a történetben is. Gyógyulás történt, de megtartatás is.

Jegyzetek:

Tőle távol – A 3Móz 13-ban megtaláljuk, hogyan kellett viselkedniük a leprásoknak. Nem lakhattak a falvakban vagy városokban (46.v). Nem mehettek közel az emberekhez, mivel betegségük fertőző volt. Ha megláttak valakit, azt kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan, tisztátalan!”, és el kellett takarniuk bajuszukat egy kendővel (45.v.). A kendő arra szolgált, hogy a fertőzés ne terjedjen a szájukon keresztül (nyál), de egyúttal annak a jele is volt, hogy szégyellték magukat (lásd Mik 3,7).

A papoknak való megmutatás – A 3Móz 14-ben találjuk, hogyan történt egy meggyógyult leprás tisztának nyilvánítása. A kilenc zsidó leprásnak el kellett mennie a jeruzsálemi templomba. A samáriainak ezt nem kellett tennie. Mégis elment a többiekkel. Mit tehetett volna mást, mint hogy engedelmeskedett Jézusnak? Hitből való engedelmességéért útközben mégis meggyógyult.

Énekek:

Református énekeskönyv: 51:4; 86:5; 103:1–2; 167; 226; 460:2
Jertek, énekeljünk: 68; 79; 85:2; 127; 149
Harangszó: 37:1.3; 41; 50; 51; 52
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 35; 51:1–2; 53; 55; 134
Erőm és énekem az Úr: 6:1–2; 45; 46; 50; 123

Megjegyzés:

Hálásnak lenni – A samáriai hálás volt Jézus iránt. Mindenért, amit ajándékba kapunk, hálát kell adnunk az Úrnak. Ugyanis nincs semmink, amit ne úgy kaptunk volna.
A hála megmutatása a legnagyobb tisztelet a minden jó Adományozójával szemben.
A mindennapi életben is a hála az egyik legjobb „fizetség”, amelyet jótevőnknek adhatunk. Nem feledkezünk meg erről? Annyi mindent magától értetődőnek tartunk. Ez baj, mert a hála erős kapcsolatot teremt az adományozó és az elfogadó között. Az őszinte hála szerény elfogadása a felebaráti szeretet egyik formája. Természetesen annak, aki ad, nem kell elvárnia a hálát.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Köszönetmondás: Kinek mit szoktunk megköszönni és hogyan? Miért van erre szükség? (*)
• A hálaadás fontossága emberi kapcsolatainkban. Okai, módjai, a köszönetmondás formái. Miért nehéz kifejezni a hálánkat? (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A bibliai történet elmondása saját szavakkal, ujj- és síkbábok mozgatásával. (* **)
• Hányféle módon mondhatunk egymásnak köszönetet? Szituációs játékok a köszönetmondásra. (**)
• Beszélgetés Csiha Kálmán: „Köszönöm” c. verse alapján. (**)
• Beszélgetés Széchey Rita: „Hálás beteg” c. novellarészlete alapján. (***)
• Elbeszélő fogalmazás írása „Köszönöm” (stb.) címmel. (** ***)
• A bibliai történet dramatizálása, szereplőinek jellemzése. (***)
• Szituációs játékok a hála/hálátlanság témaköréből. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Társadalmi ismeretek

• Gyakori gyermekbetegségek és jellemzőik. Fertőző betegségek. Mit kell tenni a fertőző betegnek? Hogyan segíthetünk beteg társunknak? (*)
• Kit kell kórházba vinni? Élet a kórházban. (*)

Biológia és egészségtan / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• A lepra okai, jellemzői és védekezés ellene. Elterjedése ma (különösen trópusi, szubtrópusi területeken). (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Ujjbábok készítése papírból: színezés, nyírás, hajtás, ragasztás. (*)
• Kórházformába kórtermek, berendezés rajzolása (röntgenrajz). (*)
• Kórházi ágy és épület modellezése papírból, dobozokból, egyéb anyagokból. (*)

Vázlat:

Úton Jeruzsálem felé
Samária
tíz leprás
„Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”
tízen a papokhoz
gyógyulás
egy jön vissza hálásan (samáriai)
„Hol van a többi kilenc?”
„Hited megtartott téged.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten országában megfordul a földi értékrend.
* Isten számára különösen fontosak a gyer­mekek.

Előzmények:

Jézus csodálatos módon fizette ki a temp­lomadót.

Történet:

A legnagyobb

Jézus tanítványaival Kapernaumba érkezett. Útközben a tanítványok vitatkoztak. Jézus megkérdezte tőlük, hogy miről volt szó. Először szégyenkezve hallgattak. Aztán mégiscsak feltették kérdésüket, bár másként, mint ahogy arról útközben beszéltek egymással. Akkor u.i. arról volt szó, ki közülük a legnagyobb. Most általánosságban kérdezték Mesterüktől: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Ez jobban foglalkoztatta őket, mint a Mesterükre váró szenvedés.

Jézus magához szólította a tizenkettőt. „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” Tudta, hogy az alázatosság ellenkezik az emberi büszkeséggel. De ez az egyetlen mód, hogy valaki első legyen Isten szemében. Amíg magunkat fontosabbnak tartjuk másoknál, haszontalan szolgák vagyunk számára.

Akkor egy kisgyermeket állított közéjük. Átölelte és azt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” A kisgyermekek tudják, hogy kicsik. A felnőtt társadalomban alig számítanak (legalábbis abban a korban így volt!). Ezért a gyermek rendkívül szemléletes példa volt a tanítványok számára – és számunkra is az. Aki nem viselkedik olyan alázatosan, mint egy kisgyermek, aki nem mondja hívő bizalommal Istennek: „Abbá”, azaz „Atya”, az nem mehet be soha Isten országába.

S még egy gyakorlati útmutatás is következik, vegyük ezt mi is a szívünkre: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” Ezzel Jézus még tovább megy. Azaz, a gyermekkel jól kell bánni. Ebből látjuk, milyen fontosak a gyermekek Isten számára, hiszen a gyermek iránti szeretettel mutatja meg az ember az Úr Jézus és az Atya iránti szeretetét.

Ne botránkoztassuk meg a kicsinyeket

Ezután komoly figyelmeztetés következett: „Aki pedig megbotránkoztat* egyet e kicsinyek közül (azaz bármilyen módon is bajba keveri: megpróbálja bűnre csábítani), jobb annak, ha malomkövet* kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.” Ez a bűn tehát nagyon súlyosnak számít.

Jézus „jaj”-t (átkot, bajt) mond azoknak, akik bűnre próbálják csábítani a benne hívő gyermekeket. „Szükséges, hogy botránkozások (csábítások) történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!” – figyelmeztet Jézus. Aki azt gondolja, hogy ezt büntetés nélkül megteheti, előbb vagy utóbb (túl későn) rá fog ébredni, hogy Isten nem hagyja büntetlenül.

Jézus folytatja a tanítást. A botránkozások nemcsak kívülről származnak, hanem bennünk magunkban is születnek. Ezért beszél arról, hogy megbotránkoztathat bennünket a kezünk, a lábunk vagy a szemünk is. Azaz saját magunk (kezünk, lábunk, szemünk, különösen pedig a gondolataink) ronthatjuk meg magunkat, és távolodhatunk el Istentől. Ha ezt észrevesszük, amilyen gyorsan csak lehet, vessünk ennek véget, mintha levágnánk a kezünket, lábunkat, vagy kivájnánk szemünket. A keresztyén embernek a Szentlélek által kell harcolnia a benne levő bűn ellen.

„Jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mintha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre” – mondja komolyan az Úr Jézus. „Jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mintha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.”

Óv, hogy egyetlen egyet se vessünk meg a „kicsinyek” közül. „Mert angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.” Az angyalok a mennyben mindig készek, hogy a gyermekeket megvédjék. (Lásd a „védőangyalok”-ról a Zsolt 91,11-et és az ApCsel 12,7.15-öt is.)

Az elveszett megmentése

Majd az Úr Jézus még egyszer világosan kijelenti, mi a feladata itt a földön: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” Mint valami harsona, úgy zeng az örömhír!

Egy hasonlattal magyarázza meg ezt (lásd a 276. leckét is: az elveszett juh példázatát). „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” Ennyire fontos az Úr számára, hogy az elveszettet megtalálja.

Ha egy atyafi vétkezik

(Megjegyzés: Ezt a részt lehet a 263. leckével, a gonosz szolgáról szóló példázattal kapcsolatban is tárgyalni.)

Jézus ezután arról szólt, hogy meg kell a bocsátani annak az atyafinak, aki vétkezik. Ha egy hitben testvérünk vétkezik ellenünk, akkor el kell mennünk hozzá, hogy négyszemközt megintsük. Ha hallgat ránk, megnyertük azt a testvért magunk és a gyülekezet számára.

De ha nem akar ránk hallgatni, akkor egy vagy két másik atyafival menjünk el hozzá. „Hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.”

Ha még akkor sem hallgat ránk, akkor mondjuk meg ezt a gyülekezetnek.

És ha a gyülekezetre sem hallgat, akkor tekintsük olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt (azaz ne is érintkezzünk vele). Nyilvános és arcátlan bűnei által kizárja magát a gyülekezetből.

Amit a hívők megkötnek a földön, a mennyben is kötve lesz, és amit feloldanak a földön, oldva lesz a mennyben is. Ez azt jelenti, hogy Isten egyetért a dolgoknak ezzel a menetével (legalábbis, ha minden teljesen becsületesen és szeretetben történik).

Jézus szerint ahol ketten vagy hárman egyetértenek, tehát ha legalább két hívő egyetért valami fontos dologban, akkor az akaratuk szerint fog megtörténni. Az Atya megadja kérésüket.

Jézus ezt így mondja: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (A zsidó rabbik azt mondták: „Ha ketten együtt vannak, és a tóra szavairól beszélnek, akkor a Seginah /=Isten lakása/ köztük van.”) Tehát, ahol ketten vagy hárman összejönnek az ige köré, ott van Jézus köztük.

Jegyzetek.

Botránkozni; botránkozások – Az eredeti görög szövegben „skandalisei” van, ami azt jelenti „megbotlatni”. A „skandalon” egy lépes bot, mellyel madarakat fognak. Ezért a „skandalisei”-t lehet úgy is fordítani, hogy „csapdába ejteni”.

Malomkő – A gabonamalom Keleten két kerek malomkő, melyek között a gabonát összemorzsolják. Az őrlés nehéz munka volt, melyet főleg rabszolgák és foglyok végeztek (pl. Sámson – Bír 16,21; JSir 5,13) és kiváltképpen rabnők, asszonyok (2Móz 11,5; Ézs 47,2; Mt 24,41; Lk 17,35). A nagy malmokat szamarak hajtották. A két malomkövet, vagy a felső követ, az 5Móz 24,6 szerint nem volt szabad zálogba elvenni, mert ezzel megakadályozták a liszt őrlését, s ezzel a napi eledel elkészítését.

Énekek:

Református énekeskönyv: 51:8; 133; 395; 455:7; 479:1; 502:5
Jertek, énekeljünk: 194
Harangszó: 39
Dicsérjétek az Urat!: 139; 153.1–2.4
Erőm és énekem az Úr: 12:2–3; 53:1; 67; 127

Megjegyzések:

Olyannak lenni, mint a gyermek – Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy hívő gyermetegen vagy gyerekesen viselkedjék, hanem azt, hogy tudja, mennyei Atyjától függ; és teljesen bízik benne.

Isten gyermekei védettségben élnek – E történetből világosan kitűnik, hogy a mennyei Atya védelmébe veszi a gyermekeket. Angyalait mozgósítja miattuk.
Összehasonlításul szolgálnak a következő textusok: Mk 9,36–37.42 és Mt 18,3–6.10. Aki egy gyermeket rosszra csábít, nagy bűnt követ el. A gyermekek erősen befolyásolhatók, nyitottak az evangélium előtt, de a rosszra is könnyen rávehetők. A velük való foglalkozás nagyon felelősségteljes munka.
Gyermekek, akik hisznek az Úr Jézusban: a gyermekek hitét nagyon komolyan kell venni, mert Jézus is komolyan veszi azt.
Nem szabad megvetni őket: A gyermekek elhanyagolása és lelki bántalmazása is a megvetés egyik formája (megvetni = értéktelennek tartani).
Angyalaik mindenkor látják az Atya arcát: a hívő gyermekek a mennyei Atya különös őrizete alatt vannak.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Értékrend a csoporton belül, értékrendek a mai világban. Mi alapján lehet valaki különb a többieknél, kerülhet „sztárhelyzetbe”? Mit mond erről a bibliai értékrend? (***)
• A gyermekség, a gyermeki lelkület. Mi a különbség a gyermekek és a felnőttek között (elsősorban lelkileg)? (***)
• Milyen hatások okozhatnak ma lelki sérülést a gyermekekben? Bűnre csábító filmek és olvasmányok. A tv, video, pornográf irodalom negatív hatása. Válogatás a tv-műsorok között csoportmunkában, vélemények egyeztetése és ütköztetése. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Igés könyvjelző készítése. Szöveg és kép összekapcsolása: az igei üzenet képi kifejezése. Gyermekábrázolás. (***)

Vázlat:

Kapernaum
Jézus – tanítványok
„Ki a nagyobb?”
Olyannak lenni, mint egy gyermek
– Istenben bízni
– Krisztust követni

Jézus keresi az elveszettet
1. az eltévedt juh megkeresése
2. a vétkes atyafi fölkeresése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet — Téma:

* Isten a hitben is őszinteséget vár tőlünk.
* A hit Isten ereje bennünk.

Előzmények:

Az Úr Jézus Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte egy magas hegyre. Ott alakja elváltozott és ruhája fehéren tündökölt. Illés és Mózes beszéltek vele. Péter három sátrat akart készíteni. Mennyei hang szólt: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”

Történet:

Jézust és három tanítványát a többi kilenc már nagyon várta. Nagy bajban voltak. Miért? Sokan állták körül őket. Volt ott néhány írástudó is, akik a tanítványokkal vitatkoztak. Amikor az emberek meglátták Jézust, eléje futottak és köszöntötték.

Jézus megkérdezte az írástudókat, miért veszekednek a tanítványaival? Az írástudók nem válaszoltak. A tanítványok sem adtak felvilágosítást.

Egy ember azonban a sokaságból térdre borult Jézus előtt, és azt mondta: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma (és süket; lásd Mk 9,25) lélek van, és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt; hogy tajtékzik*, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” (A gonosz lelket, démont valószínűleg „némának” és „süketnek” nevezték, mivel ő akadályozta meg, hogy a fiú beszéljen és halljon.) A Mt 17,15-ben azt olvassuk, hogy a fiú „holdkóros”* volt.

Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!” Így dorgálta meg Jézus nemcsak az apát és az írástudókat, hanem a tehetetlen tanítványokat is.

A fiút Jézushoz vitték. A tisztátalan lélek vesztét érezve megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esett, tajtékzott és dobálta magát. Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?”

Erre ő azt válaszolta: „Gyermekkora óta. Sokszor vetette (a néma lélek) tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus meg tudja tenni azt, amit a tanítványok nem tudtak? Az apa még kételkedett ebben.

Jézus így válaszolt: „Ha lehet valamit tennem? — Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Az apa könnyek közt kiáltotta: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Ez a látszólagos ellentmondás mindannyiunk őszinte vallomása lehetne. Hitünket csak az Úr Jézus erősítheti meg.

Ő pedig látta, hogy az emberek összetódultak, s nem akart még nagyobb csődületet. Megdorgálta a tisztátalan lelket: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!”

Akart vagy nem, az ördögi léleknek engedelmeskednie kellett az isteni parancsnak. De a gonosz lélek még utoljára megkínozta zsákmányát. Legszívesebben megölte volna a fiút. Dühösen ordítva, tombolva ment ki belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, azt gondolták, vége van. Képes lesz Jézus arra, hogy magához térítse és meggyógyítsa?

S mi történt: az Úr Jézus megragadta a fiú kezét, és talpra állította. Teljesen meggyógyult.

Ezután Jézus bement egy házba. Tanítványai megkérdezték tőle, miért nem tudták kiűzni azt a néma lelket? Hiszen korábban már űztek ki tisztátalan lelkeket.

Jézus azt felelte: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! — odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. Ez a fajta (a tisztátalan lélek) pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”

Nem olyan könnyű munkálkodni az Isten országában. Teljes odaszentelésre van szükség. Az imádság és böjtölés* az alkalmas eszközök erre. (Ez minden keresztyénre vonatkozik ma is.)

Jegyzetek:

Tajtékzik — Epilepsziás rohamról lehet szó, melyet régen „eskór”-nak hívtak. De nem szabad minden további nélkül összekapcsolnunk ezt a betegséget és a megszállottságot. Régen gyakran megtették, s ezért az e betegségben szenvedőket elszigetelték.

Holdkórosság — Ez olyan betegség, amely a hold változásaitól függően jelentkezik, például a telihold idején. (Hasonlítsuk össze az angol „lunacy” szóval, mely „elmebajt” jelent, a szó a „lune” (hold) szóból származik.)
Régen az eskórt és az alvajárást a holdkórossághoz sorolták. A betegség magyarázatánál szó van tűzről és vízről is. Ez a rendellenesség gyakran előfordul („fototrope epilepsie”).

Imádság és böjtölés — Az imádságot ezzel kapcsolatban úgy tekinthetjük, mint „Istenre való lelki koncentrációt”; a böjtölés pedig „a földiekről való lemondás” azzal a céllal, hogy így jobban lehessen Istenre figyelni. Ezáltal erőteljesebben Isten felé fordulunk, és mind életünkben, mind halálunkban teljesen rábízzuk magunkat.

Énekek:

Református énekeskönyv: 34:1-3; 130; 215:4; 238:5-7; 479
Jertek, énekeljünk: 174:1
Harangszó: 18; 37:1.3; 49:3.7
Dicsérjétek az Urat!: 35:5; 87
Erőm és énekem az Úr: 53; 54

Megjegyzés:

Minden lehetséges annak, aki hisz — Az Úr Jézus egész földi vándorlása idején, ha más szavakkal is, újra és újra megismételte: „Minden lehetséges annak, aki hisz”. E történetben ennek két oldalát látjuk: a tanítványok nem hitték, hogy ki tudják űzni a tisztátalan lelket, ezért az nem is „sikerült”; még az apa sem hitte, hogy Jézus meg tudja azt tenni. A hit Isten ereje (1Kor 2,5), amelyet a Szentlélek munkál a hívőben. De ha a hit hitetlenség által erőtlenné lesz, nem végezheti a „munkáját”. A hívő nem tud hegyeket elmozdítani (lásd Mt 17,20). A hitetlenség akadályozza Isten erejét is, úgyszólván eltakarja a szívet Isten kegyelme és a Szentlélek munkája elől, aki az ige hallgatása és olvasása által hitet ébreszt és azt megerősíti. Ezzel kapcsolatban gondoljunk arra, hogy Jézus Názáretben nem tudott csodát tenni lakói hitetlensége miatt (Mk 6,1-6). A hit nem varázserő, amely által az emberek csodákat cselekedhetnek, hanem feltétlen bizalom Isten munkájában.
A hit nemcsak bizonyos ismeret, mely által mindent igaznak tartok, amit Isten igéjében kijelentett, hanem erős bizalom is, hogy nemcsak másoknak, de nekem is adatott a bűnök bocsánata Jézus Krisztus által.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A hit szerepe az ember életében. Hit és hitetlenség. Hit és őszinteség. (***)

Biológia és egészségtan

• Mi okozza a betegségeket? Hogyan bánjunk a betegekkel, fogyatékosokkal? Mi az epilepszia? Hogyan bánjunk az epilepsziás beteggel? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Elbeszélő fogalmazás vagy imádság írása mai élethelyzethez kapcsolódva. Téma: A hit szerepe a mai ember életében. (***)

Vázlat:

Jézus
a hegy lábánál
tanítványok — írástudók — vitatkozás

az apa és a beteg gyermek
– ördögtől megszállott
– holdkóros
az apa: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”
ördög — engedelmeskednie kell

mustármagnyi hit

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!